Arabpárti zsidók, gondterhelt miniszterelnök, rejtőzködő demokraták, hipokrita nagyhatalmak, mérgezett tűszúrások, manipulált halálhírek, hatékony uszítás, semlegesített zsidó identitás. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Mivel a márciusi választásokon közel 30 ezer izraeli zsidó szavazott az arab pártkoalícióra, amely többé-kevésbé nyíltan a cionista állam felszámolását tekinti céljának, Amichay Mihály Éva utánajárt, hogy miért szavaz egy izraeli zsidó arab pártra.
Nagy Gabriella elemzésében megállapítja, hogy Netanjahu pályafutásának legnagyobb kihívásával néz szembe, mivel az izraeliek a járványhelyzet kaotikus kezelése nyomán kialakult feszült helyzet hátterében a miniszterelnök kevéssé hatásos politikai döntéseit vélik felfedezni. A koalíciós partner helyzete sem tűnik könnyebbnek, Gabriella ugyanis úgy véli, hogy a konfliktusok elől folyton kihátráló Beni Ganz az utolsó, aki képes lenne profitálni az egyre eszkalálódó politikai válságból.
Hajdú Tímea azt latolgatta, hogy vajon tényleg nyerhetnek-e a demokraták novemberben azzal a teherrel a vállukon, hogy Joe Biden hiába pozícionálja magát centrista jelöltként, ha a mögötte álló demokrata törvényhozás a progresszív irányba fogja őt tolni.
Tímea a „nemzetközi közösség” hipokrita következetlenségét ostorozta a Koszovó-döntés tizedik évfordulójának apropóján, melyből azt a tanulságot vonta le, hogy az Egyesült Államok támogatása fontosabb lehet, mint a nemzetközi jogi érvek, amiket a nemzetközi közösség sokszor csak akkor vesz figyelembe, ha érdekében áll, hogy figyelembe vegye őket.
Cseh Viktor nemcsak a Trianon utáni antiszemita hangulatkeltést megalapozó huszadik századi, nagyvárosi vérvád, az 1920-as „mérgezett tűszúrások” hamis legendájának média recepcióját elevenítette fel, hanem azt is, hogy a budapesti zsidók 1944-ben még a legautentikusabbnak hitt forrásból sem tudhattak az igazi borzalmakról.
Pelle János azt kérdést járta körül, hogy mitől vált olyan hatékonnyá a zsidók elleni uszítás 1944 áprilisában, májusában és júniusában, épp a deportálások idején.
Pajor Tamás keresztény példázatokra hivatkozva elmélkedett a zsidó identitásról, melynek határait szerinte hatékonyan semlegesítették a baloldali mozgalmak.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
