Túszdráma Entebbében – a nap, amikor még Irán is gratulált Izraelnek

Egy hős kommandós és egy kémszakértő tartott előadást Izrael egyik legnagyobb terrorelhárítási akciójának 44. évfordulóján.

Rami Sherman titkosügynök és Avner Avraham, a Moszad-akciók neves szakértőjének közreműködésével szerveztek online előadást abból az alkalomból, hogy 44 évvel ezelőtt zajlott le a történelem egyik legjobban csodált túszmentési akciója.

A „Villámcsapás” kódnéven is ismert akciót mind a mai napig hatalmas érdeklődés övezi, számos film és tucatnyi könyv íródott abból a drámából, amely az izraeli hadsereg minden idők legmerészebb túszszabadító akciója volt az ugandai Entebbében.

Német és palesztin terroristák 1976 nyarán oda térítettek el egy Tel-Avivból Párizsba tartó repülőgépet, amelynek több száz utasát pár nappal később izraeli kommandósoknak, hazájuktól sok ezer kilométerre, sikerült kiszabadítaniuk.

A hadműveletben részt vett több mint 200 katona közül számos veterán mind a mai napig járja a világot és telt házak előtt tartanak előadást hősies helytállásukról. Magyarországot legutóbb tavaly maga Rami Sherman is felkereste, és lapunknak is nyilatkozott.

A koronavírus miatt most egy nemzetközi online konferenciát szerveztek, amelyre szerkesztőségünk is meghívást kapott. Ez a digitális platform egy tökéletesen biztonságos formája volt a méltó megemlékezésnek.

Entebbe kommandósa a mai zsidókérdésekről

Miért érdekes 40 év után egy túszmentés? – kérdi önmagától Rami Sherman, izraeli kommandós a Neokohnnak adott interjújában.

A világ számos országából több tucat vendég vett részt a diskurzusban. A beszélgetést vezető Avner Avraham és Rami Sherman részletesen ismertette a több napig tartó izgalmas fejleményeket: a túszdráma 1976. június 27-én kezdődött az Air France járatának eltérítésével, 253 utassal a fedélzeten.

Habár a hírről értesülő Jichak Rabin izraeli miniszterelnök azonnal válságstábot állított fel, valójában a 168 órával később véget ért hadművelet katonái még az Izraelből való felszállásukkor sem voltak biztosak abban, hogy a kormánynak mi is a pontos parancsa számukra

— mondta Sherman az előadáson.

Az ország 1948-as megalakulása után ez volt az első olyan helyzet, hogy a zsidó állam kormánya elfogadta azt, amit a terroristák kértek tőle — tette hozzá a veterán kommandós.

Sherman tagja volt annak az alig több mint 30 katonának, akik végül is kiszálltak az Entebbében landoló — összesen 240 katonát szállító — négy gép közül, és ott volt akkor is, amikor az akciót vezető Joni Netanjahu halálos sebet kapott. Előadásában méltósággal emlékezett meg a mai miniszterelnök bátyjának mártíromságáról.

„Csendes és gyönyörű éjszaka volt” – idézte fel a landolás utáni első pillanatokat Sherman, aki hangsúlyozta: számára az igazi hősök nem a dolgukat végző kommandósok voltak, hanem Michel Bacos, a francia pilóta, aki személyzetével nem akarta elhagyni a túszokat és mindvégig ott maradt velük.

A sikeres izraeli mentőakciót követően Bacost többszörösen kitüntették hősies helytállásáért. Többek között még abban az évben megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet, illetve 2008-ban a B’nai Brith International, 2016-ban az American Jewish Committee is díjazta.

Elhunyt Entebbe hős pilótája

Michel Bacos, az 1976-ban terroristák által eltérített Air France gép pilótája, aki szabad elvonulás helyett a túszként fogvatartott izraeli utasokkal maradt, 95 évesen távozott az élők sorából.

Avner Avraham arra emlékeztetett, hogy Izraelben a politikusok vagy a közélet egyéb szereplői között mind a mai napig meghatározó jelentősége van annak, ha valakinek köze lehetett a túszmentési akcióhoz. Ehud Barak volt miniszterelnök például az akció kenyai részét készítette elő — Nairobi volt az egyik állomás a Tel-Aviv felé vezető hazaúton –, és a misszió tagja volt még az a Gabi Askenázi is, aki ma az ország külügyminisztere.

Avraham, mint a Moszad szakértője hosszasan elemezte az izraeli titkosszolgálatok több napig tartó információszerzési módszereit. Mindezt azért, hogy érzékeltesse: a merész vállalkozáshoz szükségszerű volt a lehető legapróbb részletekig felkészülni a túszejtőkből. Mivel a terroristák idővel elengedték a nem zsidó túszokat, a Moszad emberei egyesével, hosszú órákon keresztül faggatták őket.

Olyan tervvel készültek az ellencsapásra, amely a minimális veszteségek mellett lehetett képes a lehető legtöbb túsz megmentésére — tette hozzá. A négy izraeli repülőgép például alig 30-50 méteres magasságban, teljes „rádiócsendben” repülte végig a közel négyezer kilométeres utat, hogy elkerüljék az útba eső, ellenséges országok radarjait.

Csak húsz perccel az indulás után jött az értesítés, hogy a kormány végül is jóváhagyta az akciót. 

A vakmerőséghez párosult felkészültség és a résztvevők elszántsága, magabiztossága is kellett ahhoz, hogy a landolás után kevesebb mint 10 perccel sikerült likvidálni a hét terroristát, és alig 50 perccel később már a kimentett túszokkal együtt tudtak felszállni — ráadásul még sikerült harcképtelenné tenni a reptéren álló ellenséges ugandai repülőket is.

Habár három túsz — később fogságban egy negyedik is –, és a vezető izraeli kommandós életét vesztette, a maradék 101 fogvatartott épségben megúszta a történteket. Néhány órával később már ünneplő tömeg és megkönnyebbült hozzátartozóik fogadták őket a tel-avivi repülőtéren.

Ahogy a beszélgetésen elhangzott, a mentőakció óriási visszhangra talált a világban. Ma különösnek hathat, de még az iráni államvezetés (!) is meleg hangú levélben gratulált Izrael kormányának és népének.

Sőt, évekkel ezelőtt az ugandai kormány a reptéren emléket állított az izraeli akciónak, és ma az entebbei „Villámcsapás” hadművelet a két ország közötti barátság egyik szimbóluma is. Mi is beszámoltunk arról, hogy tavaly különleges történelmi pillanathoz érkezett az El Al izraeli légitársaság: az 1976-os gépeltérítés óta először indult izraeli járat az ugandai városba.