A kecskeméti új zsinagóga márványtáblájának margójára

Június 30-án, kedden új zsinagógát, vagyis, – ahogy a közleményekben olvasható – „nagyimatermet” avatott a Kecskeméti Zsidó Hitközség. A 300 fő befogadására alkalmas, modern helyiséget a hitközség székházának (Nagykőrösi utca 5.) első emeletén alakították ki.

Az új imatermet 60 millió forint összköltségből építették, melyből 43 millióval Magyarország Kormánya, 15 millió forinttal pedig Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta az építkezést.

Az avatáson a kormány részéről beszédet mondott Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Szalay-Bobrovniczky Vince, civil- és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, a hitközség részéről pedig dr. Feldmájer Péter, MAZSIHISZ Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke, illetve dr. Róna Tamás a város, egyben az alföldi régi vezető rabbija.

Soltész államtitkár beszédében többek között kiemelte: „Bármely közösségen belül a bizalom és a biztonság szinte elengedhetetlen és a legfontosabb. Legyen ez egy családban, legyen akár egy hitközség és a kormány közti bizalom és biztonság. És ma, Magyarországon, sokak véleménye ugyanez, más országokból is, mind a zsidó felekezetek, mind általában a többi egyházi felekezetek is biztonságban élhetnek. S a másik oldalról pedig megvan az a bizalom irányukba, hogy az a sok-sok támogatás, amiket kapnak, azt jó irányba használják fel.”

Róna főrabbi pedig kitért arra is, hogy a kecskeméti közösség folyamatosan erősödik, ma mintegy 100–120 fő vesz aktívan részt a hitközség életében.

Kecskeméten a 18. század közepétől kezdve éltek zsidók, akik 1801-ben szerveződtek hitközségbe. Az első nagyobb, ma is álló zsinagógát 1871-ben, az őszi nagyünnepekkor avatták fel. A hitközség az 1868–1869-es zsidó kongresszus után a neológiába tagozódott be, ugyanakkor egy kisebb, ortodox imaegylet is működött a városban, melynek hosszas küzdelmek után, de 1918-ban sikerült autonóm ortodox hitközséggé szerveződnie; ugyanekkor egy vendéglőből saját zsinagógájukat is kialakították.

Érdekességképp megemlítendő, hogy a kecskeméti ortodoxoknak 1925-ben a híres budapesti ortodox főrabbi, Reich Jákov Koppel (1838–1929) vejét, Sussmann Viktor Győzőt (Mordekháj Efrájim Fischl, 1867–1942) sikerült megnyerni rabbijuknak, aki bár szintén a fővárosban székelt, rendszeresen töltött sábeszeket Kecskeméten is.

A neológ hitközség egy sor tudós pappal töltötte be főrabbiszékét, kezdve Fischmann Simonnal (1821–1879), a híres festő, Fényes Adolf (1867–1945) apjával, dr. Perls Árminnal (1853–1914), akit Jókai Mór (1825–1904) írónk a „legékesebben beszélő magyar hitszónoknak” tartott, majd dr. Bárány Józseffel (1856–1916) és dr. Borsodi Józseffel (1878–1943), akik szintén nem csak a hitközség, de a város kedvelt rétorai voltak. A vészkorszakban egy fiatal felavatott, dr. Schindler József (1918–1963) volt a főrabbi.

1944 áprilisában, még a gettók felállítása előtt a bevonuló német katonák helyi zsidók egy csoportját arra kényszerítették, hogy a neológ zsinagóga berendezését összetörjék, majd a romokat elszállítva az épületet lóistállóvá alakítsák. Az auschwitzi haláltábort és a munkaszolgálatot a több, mint ezerkétszáz fős kecskeméti zsidóságból csupán hetvennégy ember élte túl.

A hitéletet a túlélő Schindler rabbi kezdte meg, aki 1950-ben Szegedre helyezte át székhelyét. A városképet meghatározó nagyzsinagógát 1974-ben a Tudomány és Technika Házává alakították, az orthodox zsinagóga pedig 1991 óta a Magyar Fotográfiai Múzeumnak ad otthont; – oldalán 1994 óta a kecskeméti zsidók siratófala húzódik, a Holokauszt áldozatainak nevével.

Rabbi-jubileum Trianon előszelében

A román hatóságok nem csak a főrabbit ültették le, de a hitközséget is feloszlatással fenyegették meg, ha tűrik papjuk „magyar szellemű” megnyilvánulásait.

Azonban a vészkorszak és az azt követő kommunizmus kínjai ellenére a hitközség megmaradt, a tagok a nagyzsinagóga közelében álló hitközségi székházban kialakított imatermet használták, azt az épületet, melyet most az örömteli gyarapodásuk okán egy „nagyimateremmel” bővítettek.

Az új teremben egy márványtábla is helyet kapott. A szöveg dicséretes módon egy héber nyelvű tórai idézettel kezdődik, mely magyar fordításban így hangzik: „Tanú ez a kőhalom és tanú az oszlop…” (1Móz. 31:52.). Majd így folytatódik:

„Ezen nagyimaterem épült az Örökkévaló dicsőségére a teremtés 5780. évében a Holokauszt- és az ateista korszak pusztításai után a hamvaiból feltámadt kecskeméti zsidó közösség részére, Magyarország Kormánya segítségével Orbán Viktor miniszterelnök Soltész Miklós egyházügyi államtitkár támogatásával.”

Minden bizonnyal ez az első zsinagóga – és valószínűleg nincs ez másképp a más vallásúak templomaiban sem –, ahol Orbán Viktor neve a falon szerepel. Kissé atavista dolog, de hagyománya van.

Végignézve az egykori zsinagógák avatásakor elhelyezett emléktáblákat nem ritka, hogy a szövegben megörökítették például az uralkodó nevét. A kunszentmártoni zsinagóga (ma: Bartók Béla terem) tábláján, mely ma egyébként a Kozma utcai izraelita temető ravatalozójában található, a következőket olvashatjuk:
„ת’ר’ע’ב – Épült 1912. (5672. év a zsidó naptár szerint – Cs. V.)

Isten dicsőségére

I. Ferencz József

apostoli királyunk

uralkodása alatt

Kunszentmárton

község támogatásával

a hitközség

áldozatkészségéből

Dr. Neuberger Márk

hitközségi elnöksége idejében

Dobovszky József István

műépítész tervei után”

Az tehát nem különösebben egyedi, hogy regnáló uralkodók nevei megjelennek a zsinagógák falán, az viszont kevésbé megszokott, bár egy bő évszázaddal ezelőtt még az is előfordult, hogy a hitközségi épületek jótevőinek nevét, mint például helyi nemesek, országgyűlési képviselők, esetleg a kormány tagjainak neve felkerült.

Itt tehát szerepel Orbán Viktor, Soltész Miklós és dr. Feldmájer Péter neve, végül pedig Köves Gyuláé (mögötte a héber neve: Jehuda ben Ávnér háKohén z. l.), aki sokáig volt tanítója a kecskeméti zsidóknak. Hiányzik viszont a tábláról az önkormányzat laudációja, illetve Róna főrabbié is, akinek 2006 óta nem kis szerepe lehetett a hitélet visszaállításában.

Ugyanakkor ez persze csupán egy tábla, mely a kecskeméti zsidó hitélet további virágzását nem befolyásolja. Egy zsinagóga átadását zsidó ember csak örömmel fogadhatja, zárásképp tehát csak annyit mondhatunk: mázál tov! Legyen az Örökkévaló áldása Kecskemét megújult imaházában és kísérje ott élő hittestvéreinket a Tóra ösvényein.

A Magyar Hiszekegy beszökött a zsinagógákba is

Egy szelet a hazai zsidók reakcióiból a trianoni döntés első hírére. Cseh Viktor írása.