„Teherán”: egy ideológiamentes thriller, amelynek a Moszad a főszereplője

A Teherán karakterei árnyaltak, elkerülték a jók-rosszak csoportosítás sablonját, annak ellenére, hogy egyértelmű az izraeliek nézőpontja. Éppen ezért remélhető, hogy ennek a sorozatnak a szerepe is túlmutat a szórakoztatáson.

Mint arról nemrég hírt adtunk, Teherán az új izraeli tv-sorozat címe, amely a Fauda babérjaira tör. Daniel Syrkin rendezte az izraeli közszolgálati csatornán nemrégiben vetíteni kezdett sorozatot, amely közelebb hozhatja az iráni-izraeli konfliktus mélységeit, Irán belső válságát.

A főszereplő ezúttal a Moszad, az izraeli hírszerzés.

Niv Sultan alakítja a fiatal Moszád-ügynököt, Tamart, aki Teheránba utazik, hogy meghekkelje az iráni atomprogramot. Mivel az izraeli filmek sajátossága, hogy mindenki azon a nyelven beszél, amelyet a szituáció megkíván, így a film nagy részében perzsául beszélnek. A színészek jelentős része perzsa anyanyelvű, de Niv Sultan éppen nem, neki meg kellett tanulnia perzsául a sorozat kedvéért.

Shaun Toub, iráni születésű amerikai zsidó színész autentikus figura az iráni kémelhárítás főnökének a szerepében. Navid Negahban, szintén iráni születésű amerikai színész, aki szerepe szerint utazási irodát működtet Teheránban, sikeres üzletember, de valójában ő is izraeli hírszerző.

Tamar találkozik nagynénjével, aki Iránban maradt és felvette a muszlim vallást a férje kedvéért, így megszakadt a kapcsolata az Izraelbe vándorolt családjával. Kapcsolatba kerül fiatal ellenzékiekkel, akik az autoriter vezetés ellen lázadnak.

Teheránban játszódó thrillert vett az Apple a Fauda készítőitől

A sikeres izraeli alkotók új sorozata már a jövő héten látható az Apple TV+ csatornáján. A kémtörténet az iráni-izraeli konfliktus egy új nézőpontját veti fel.

A sorozatot Athénban forgatták, a statiszták perzsa ellenzéki emigránsok, akik örömmel vettek részt a filmben, hogy ezzel is kifejezzék az iráni kormányzat iránti megvetésüket.

Kritikát formálni korai lenne még, de aki látta a Faudát, annak van viszonyítása alapja. Bár a forgatókönyvírók, a rendezők és a színészek is mások, a sorozat jellemzői hasonlóak: nagyon alaposan ismert politikai, társadalmi, emberi helyzeteket ábrázolnak, romantikus felhangok nélkül. A karakterek árnyaltak, elkerülték a jók-rosszak csoportosítás sablonját, annak ellenére, hogy egyértelmű az izraeliek nézőpontja.

Éppen ezért remélhető, hogy ennek a sorozatnak a szerepe is túlmutat a szórakoztatáson. Ahogy a Faudát az arab-izraeli konfliktus valóságszagú” ábrázolása népszerűvé tette az egész világon, ezzel tágítva az ismereteket is ebben a témában, úgy

elképzelhető, hogy egy ilyen sorozat felkelti az érdeklődést az iráni válsággal kapcsolatban is, amelynek tárgyalása furcsamód kimarad a nyugati médiából.

Az izraeli, nemzetközi kommunikáció még mindig gyötrelmesen gyenge, a médiaháborúkat rendre elveszíti a palesztin propagandával szemben. Az sem segít, hogy tehetséges, izraeli filmesek szélsőbalos üzenetű filmjeikkel sorra nyertek nemzetközi díjakat. Majdhogynem trend lett anti-izraeli filmmel pózolni a különböző fesztiválokon.

Amos Gitai egész karrierje erre épül, de ezen a hullámon lovagol Eran Riklis is (Szír menyasszony, Citromfa, Táncoló arabok stb.) A szólásszabadság jegyében az Izraeli Filmalap anyagilag támogatja az erősen pro-palesztin témájú filmeket is.

Israeli espionage thriller ‘Tehran’ tackles shadow war with Iran

Creator of Israeli epionage show „Tehran,” Dana Eden and star Esti Yerushalmi, explain why the series will appeal to viewers in all countries. (June 26) Subs…

A politikai témájú játékfilmekben most sincs igazán változás, bár a 2013-as Bethlehem, Yuval Adler rendezésében, már kilógott a sorból azzal, hogy a forgatókönyvírást nagyon alapos tényfeltárás előzte meg.

Ez az utóbbi 10 évben készült politikai témájú tv-sorozatok közös vonása: az alkotók, a helyzet mély ismeretében képesek a probléma összetettségét hűen ábrázolni. Az első volt a 2010-es Hatufim (חטופים), amelynek amerikanizált változata lett az agyondíjazott, nyolc évadot megélt Homeland.

2015-ben elkészült a Fauda első 12 része, amelynek harmadik évadát már a Netflix gyártotta és forgalmazza. Most pedig itt a Teherán, amelyet az Apple TV-n is meg lehet majd nézni.

Bár ezek a sorozatok nyilvánvalóan nem propaganda céllal készültek, ezt a hatást cseppet sem kellene lebecsülni. A film az érzelmeinkre hat, így még egy közepesen sikerült darab is befolyásolhatja a világképünket.

Amíg a történelmi filmek a múlt egy darabját mutatják be, valamilyen értelmezés szerint, a napjainkban játszódó filmek többsége egyfajta jövő ideált igyekszik előrevetíteni.

A Szex és New York egyik producere, Cindy Chupack 2019-ben Anyainvázió (Otherhood) címmel készített filmet a felnőtt-fiús anyák lelki gyötrelmeiről. Az alapötlet jó volt: mit jelent az anyaság akkor, amikor a gyerekeink már felnőttek? Mi annak a kapcsolatnak az alapja, amely legfeljebb anyák napi köszöntésben merül ki, aztán már az is elmarad?

A film nem lett nagy siker, bár hozza az összes, elvárt sztereotípiát: három anya közül egy fekete, egy zsidó, egy pedig protestáns, fehér amerikai, középosztálybeli, kertes házlakó. Gyerekeik közül a fekete srác a legsikeresebb, a leggazdagabb, a fehér protestáns fiú meleg, a zsidó pedig a legszerencsétlenebb értelmiségi (író), aki csótányos alagsori lakásban lakik és egy sikszét (nem zsidó nőt) szeret.

Niv Sultan, a Teherán egyik főszereplője

A film végén a fehér amerikai anya boldogan fogadja el a szivárvány-családba született unokáját, a zsidó fiú elveszi a sikszét (anyja sem volt született zsidó, de betért a férje kedvéért, amit a fia felesége már nem tesz meg), a fekete fiú megtalálja a maga okos-szép fekete párját, anyja pedig fiatalkori álmát teljesíti be azzal, hogy Olaszországba költözik és a festésnek él.

Klasszikus, amerikai happy end, vígjátékba töltött üzenettel: a vallási, kulturális kötődés out, a jövő sikere a feketéké. Globális boldogság.

A tíz évvel korábban készült A bátyám cipőjében (Loving Leah), még a hagyományban rejlő értékek újrafelfedezéséről szólt, egy furcsa szituációban felfedezett világ belső értékeiről, ahol mindenki a saját gyökerei ismeretében is lehet modern amerikai. Nem kell feloldódni a szürke semmiben. Mondhatnánk, hogy ezek csak szórakoztató filmek, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani nekik… Valóban?

Amikor szobrokat döntenek le, filmeket és könyveket cenzúráznak, szavakat tiltanak ki a közbeszédből, akkor a tisztes szakipari munkának számító amerikai vígjátékok háttér-üzenetei sem csupán jelképes értékűek.

A kilencvenes évek nagy sikerű tinisorozata, a Beverly Hills 90210 minden egyes darabja aktuális társadalmi problémákra igyekezett helyes választ találni. A tehetséges írói gárda realitásérzékét még nem torzította el a PC (politikailag korrekt) beszéd, és annak ellenére, hogy az USA egyik leggazdagabb helyén élő aranyifjak életéről volt szó, problémáikkal szerte a világon azonosulni tudott a korosztályuk.

Az izraeli tévésorozatok furcsamód ezt a hétköznapi realitást hozzák el a nézőknek egy olyan környezetbe ágyazva, amit legfeljebb a politikai propaganda szintjén ismernek. A Moszad-ügynök nem Superman, a diktatúra őre sem szimplán szörnyeteg. Ideológiai maszlagok nélkül is értjük azt, ami emberi.

Keveset foglalkoznak a múlttal, ideális jövőképük nincs, marad a jelen problémáival való küzdelem – vérgőzös, puskaporos küzdelem, ami azért vonzó, mert valódi.

Fauda, avagy gyomorszájon vág a valóság

Ebben a döbbenetes izraeli sorozatban nincsenek jók és rosszak, hanem hús-vér emberek, családi háttérrel, érzelmekkel, pontosan megrajzolt, valós karakterek. Amichay Mihály Éva írása.