Az orosz vezetés az elfogulatlan közvetítő szerepében tetszeleg, ám valójában a palesztinok javára igyekszik billenteni a mérleg nyelvét.
Óva intette Izraelt a Júdea és Szamária (Ciszjordánia) egyes részein tervezett annektálástól Oroszország. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és egyiptomi kollégája a kettejük telefonbeszélgetése után kiadott közleményben a jövendő palesztin állam miatti aggodalmuknak adtak hangot.
„A Jordán folyó nyugati partján lévő palesztin föld egyes részeinek annektálása veszélybe sodorja a palesztin-izraeli probléma kétállami megoldását, az erőszak új és veszélyes hullámát indíthatja el a térségben” – áll a két külügyminiszter erősen torzító közleményében.
Izrael ugyanis nem „palesztin földeket” készül annektálni, másrészt pedig a két ország nyilvánvalóan a zsidó állam nyakába varrná az erőszak esetleges kirobbanásának felelősségét.
(Egyiptom egyébként, amely az arab államok közül elsőként 1978-ban különbékét kötött Izraellel, eddig nem ágált különösebben a tervezett annexió ellen.)
Oroszország nemrég jelentkezett azzal a szándékával, hogy bele akar szólni az izraeli-palesztin konfliktus rendezésébe egyfajta ellensúlyként Washingtonnal szemben, amely támogatja a júliustól kezdődő izraeli annektálást. Az oroszok felajánlották, hogy Moszkva legyen a helyszíne egy újrainduló izraeli-palesztin tárgyalásnak.
Az orosz vezetésnek ezzel az lenne a célja, hogy egyrészt megakadályozza az annexiót, másrészt pedig újraindítsa a régen megfeneklett „békefolyamatot”. Riad al-Maliki palesztin külügyminiszter közölte, hogy hajlandó lenne az orosz égisz alatt tartott tárgyalásokon részt venni.
Moszkva emellett javasolta, hogy elevenítsék fel az úgynevezett közel-keleti kvartett (az EU, az ENSZ, az USA és Oroszország) ténykedését, amely a 2000-es években teljesen hiába próbálkozott a közel-keleti béke megteremtésével.
Az orosz diplomácia az izraeli 13-as csatorna értesülései szerint azt javasolta, hogy a kvartett tartson csúcstalálkozót Genfben, amelyen lehetővé tennék, hogy a palesztinok tudjanak módosítani a Trump-adminisztráció béketervén, ilyen módon megakadályozva, hogy elszabaduljon az erőszak a Nyugati part palesztinok lakta településein.
Moszkva szándékai szerint a genfi csúcsra meghívnák Egyiptomot, Jordániát, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket és a Palesztin Hatóságot is, az viszont nem biztos, hogy Izrael is jelen lehetne.
Kiszivárgott hírek szerint Washington nem utasította el az orosz kezdeményezést, csak azt kötötte ki, hogy mindenképp legyen napirenden a Trump-terv. A palesztinok egyelőre nem mondtak sem igent, sem nemet.
Oroszország szándékai egyértelműen megnyilvánultak akkor is, amikor Gabi Askenazi frissen beiktott izraeli külügyminiszter az első telefonbeszélgetését tartotta orosz kollégájával, amelyben Lavrov kifejezte, hogy kormánya ellenzi az annexiót. Az erre irányuló orosz erőfeszítések egyébként egybeesnek az Európai Unió törekvéseivel.
A Palesztin Hatóság 2017-ben csapta rá az ajtót a Trump-kormányzatra, amikor az elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként és bejelentette, hogy az amerikai nagykövetséget átviszik Tel-Avivból Jeruzsálembe. Washington emellett egyoldalú béketervet dolgozott ki, felszámolta a Palesztin Hatóság washingtoni kirendeltségét, leállította a több száz millió dolláros támogatás folyósítását a palesztinoknak, illetve annak az ENSZ-ügynökségnek, amely a palesztin menekülteket segíti.
A Washington által tető alá hozott közel-keleti rendezési tervet a palesztinok élből elutasították.
Moszkva a hidegháborúban fontos aktor volt a közel-keleti térségben és hagyományosan az arab országokat támogatta, szemben az Izrael mellett kardoskodó Egyesült Államokkal. A Szovjetunió fennállása alatt sok későbbi arab vezető végzett Moszkvában, köztük Mahmúd Abbász jelenlegi palesztin elnök, aki a moszkvai Patrice Lumumba Egyetemen doktorált. Disszertációját a nácizmus és a cionizmus állítólagos kapcsolatairól írta.
Oroszország 2015 óta igyekszik újra megszilárdítani pozícióit a Közel-Keleten, amikor is az akkor már a vereség szélére került Basár el-Aszad szíriai elnök oldalán beavatkozott a szíriai háborúba. Az intervenció fordulatot hozott a harcok menetébe, a térségben pedig megnövekedett Moszkva tekintélye, annak ellenére, hogy az orosz hadsereg brutális beavatkozása számos civil életet követelt.
Izrael, amely fenntartja magának a jogot, hogy az iráni érdekeltségeket bombázza Szíriában, rendszeresen egyeztet Moszkvával (ennek ellenére többször előfordultak incidensek a két ország között, de ezeket eddig rendre elsimították).
Benjamin Netanjahu kormányfő gyakran fogadott vendég Moszkvában, Putyin orosz elnököt pedig fejedelmi fogadtatásban részesítették januárban Jeruzsálemben.
Moszkva most igyekszik építeni az újonnan megerősített közel-keleti pozícióira és a szembenálló felekkel fenntartott jó kapcsolataira. Azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az USA „felelőtlen” politikájával, közel-keleti „ámokfutásával” szemben Oroszország az egyedüli felnőtt ember a tárgyalóasztalnál, az egyedüli felelősségteljes aktor.
Oroszország jelenleg hangoztatott céljai viszont (az izraeli annexió megakadályozása, a palesztin narratíva érvényesítése) aligha elfogadhatóak Izraelnek.
