A meglepetésen túl, avagy Pompeóra várva

Az amerikai külügyminiszter tervezett látogatása nincs összefüggésben az új kormány beiktatásával, és annak ellenére, hogy hivatalosan nem kerül terítékre az annektálás, Pompeo akarva – akaratlanul személyes jelenlétével fogja megerősíteni a szuverenitás kiterjesztésének izraeli szándékát, valamint a Netanjahu – Ganz féle megkötendő koalíciót.

Hosszú hónapok reménytelennek tűnő politikai harcai után az izraeli parlament alaptörvény-módosításokkal biztosította a koalíciós megállapodás és egyben az új kormány megalakulásának feltételeit, az eskütétel időpontját pedig a Lág Báomer-ünnep utáni első napra, szerdára rögzítette.

Nem sokkal a bejelentés után azonban az időpontot rögtön el is halasztották, igaz csak egy nappal, csütörtökre. A rendkívüli halasztás oka Mike Pompeo amerikai külügyminiszter izraeli látogatása, amely történetesen egybeesne az eskütétel időpontjával.

Az úgynevezett koronaválság miatt nemzetközi viszonylatban lehetetlenné vált a külföldi utazás, a légiforgalmi zárlat következtében a fizikai értelemben vett diplomácia kapcsolatok szünetelnek. Az utazási és diplomáciai karantén alól Izrael sem kivétel, alija (bevándorlás – a szerk.) illetve izraeli útlevéllel rendelkező beutazókon kívül nincs ügyfélfogadás a Ben Gurion repülőtéren. Az engedéllyel érkezők számára kötelező a két hét karantén a hatóságok által kijelölt szállodák egyikében.

Pompeo lehetséges látogatásának egy héttel korábbi, nem hivatalos megszellőztetése után az izraeliek számára – a meglepetésen túl – először nem is az utazás célja, inkább a hogyan kérdése merült fel mindjárt a bejelentés után.

A pletykák nyomán egy hét elteltével Washington hivatalosan is megerősítette a külügyminiszter látogatását, és akkorára az izraeli fogadó fél is készen állt a megfelelő válasszal.

Netanjahu annektálási terve megállíthatatlan

Netanjahu az amerikai béketervben is szereplő annektálási terve nem csak az izraeli szélsőjobb álma, de Izrael fontos biztonsági érdeke is.

Az amerikai külügyminiszternek a villámlátogatás idejére természetesen nem kell karanténba vonulnia. A külügyminisztérium szerint az amerikai delegációt az indulás előtt két nappal tesztelni fogják, ezenkívül mindenki maszkot fog viselni a látogatás alatt.

Időközben az izraeli kabinet az országba utazók számára a kötelező szállodai karantént két hét otthonira mérsékelte, a külföldi állampolgárok és turisták beutazása azonban még mindig nem engedélyezett.

Pompeo látogatásán túl más külügyi eseményt nem terveznek a közeljövőben, az amerikai külügyminiszter szűk egy naposra tervezett útja lesz az első hivatalos magas rangú diplomáciai látogatás az izraeli légiforgalmi zárlat bevezetése óta. Az időzítés a Netanjahu – Gantz kormány megalakulása alkalmából szimbolikus, de a megtiszteltetésen túl nem igazán tudja senki megmagyarázni, hogy ilyen körülmények között miért volt annyira égetően szükséges.

David Schenker, közel-keleti ügyekért felelős amerikai helyettes tisztviselő szerint Pompeo az izraeli kormány meghívására utazik az országba, és az egyeztetések még az előtt megkezdődtek, hogy kijelölték volna az új kormány eskütételének időpontját.

Pompeo a kormányalakítással megbízott Benjamin Netanjahuval és koalíciós partnerével, Beni Ganzcal „Irán rosszindulatú befolyásával kapcsolatos regionális biztonsági kérdéseket” fogja megvitatni.

A régió leginkább érdeklődésre számot tartó, vagyis az izraeli kormány Júdea és Szamária zsidó településeinek annektálásának biztonsági kérdésével kapcsolatban azonban Schenker kitérő választ adott, mondván az amerikai – izraeli szakemberekből álló térképészeti bizottság még nem fejezte be a munkát.

Annak ellenére, hogy a tervezett látogatás nincs összefüggésben az új kormány beiktatásával és annak ellenére, hogy hivatalosan nem kerül terítékre az annektálás, Pompeo akarva – akaratlanul személyes jelenlétével fogja megerősíteni a szuverenitás kiterjesztésének izraeli szándékát, valamint a Netanjahu – Ganz féle megkötendő koalíciót, ami nem csak az izraeliek, de úgy tűnik, az amerikai kormány számára is elhozhatja a várva várt megkönnyebbülést.

Mike Pompeo: irány Jeruzsálem (Fotó: MTI/EPA)

A sok vihart megért és már előre is agyonszapult Netanjahu-Ganz megállapodás minden ellentmondása ellenére, úgy tűnik, a legalkalmasabb formáció az elmúlt hetvenkét év megoldhatatlannak tűnő izraeli – palesztin konfliktusaként ismert egyenlet megoldására, vagy legalábbis a kezdő lépések megtételére.

A főrendező szerepét Donald Trump vállalta magára még a beiktatása idején, mondván a felek számára visszautasíthatatlan béketervvel fog előállni. Kezdetnek hivatalosan elismerte Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosának. A béketervet végül három éves késéssel, idén januárban mutatták be Washingtonban, előtte külön-külön Netanjahu és Ganz nem publikus audiencián tette tiszteletét a Fehér Házban, és tett ígéretet a terv támogatására.

Az elmúlt fél évben a béketerv ügye azonban sehogy sem haladt előre, pedig az egyre türelmetlenebbé váló Jesa (telepes) Bizottság és parlamenti szószólói, a Naftali Bennett védelmi miniszter vezette Jamina képviselőinek a miniszterelnök többször is megígérte: most már tényleg annektálni fogunk.

A koronavírus körül kialakult felfordulás valamint a márciusi, ismét döntetlenre sikeredett választások utáni hosszas vajúdás után ismét előkerült az izraeli szuverenitás kiterjesztésének ügye.

Benjamin Netanjahu húsz évvel ezelőtt kiadott könyvében (Durable peace) hosszútávú, de tartós békét hozó közel-keleti békefolyamatot vizionált, és egész politikai pályafutását erre az egy lapra tette fel. Pompeo látogatása után, ha minden igaz, a miniszterelnök sorban következő ötödik kormányát fogja a Knesszet ratifikálni, és úgy  tűnik, hogy a miniszterelnök most látja elérkezettnek az időt, hogy megkoronázza (politikai) királyságát.

Ciszjordániai települések annektálásával indít az új izraeli kormány?

A települések vezetői üdvözölték a döntést, a palesztinok attól tartanak, hogy az annektálás a kétállami megoldás végét jelenti.

Ahogyan Trump számára sem lenne közömbös az évszázad üzletének megvalósításával kiérdemelni a béke Nobel-díjat, mindez azonban a palesztinok teljes kizárásával nem, vagy nehezen megvalósítható.

Az izraelieket az elérkezettnek látszó pillanat csak annyiban osztja meg, hogy inkább aggódnak a jordánokkal kötött relatív nyugalmat biztosító béke, mint a szuverenitás Júdea és Szamária zsidó területeire való kiterjesztése miatt. Valószínűleg azért, mert a miniszterelnök korábbi, eddig be nem teljesített ígéretei láttán sokkal közelibbnek érzik a Jordán-völgy, mint az izraeli területek annektálásának bekövetkeztét.

A jordánokkal összeveszni egyébként Washingtonban sem biztos, hogy szeretnének.

Trump terveit váratlanul, vagy mégsem annyira váratlanul, az izraeli politikai élet kedvező átrendeződése segítheti.

Netanjahu fő művének zökkenőmentes parlamenti kivitelezéséhez nem korábbi szövetségeseit, hanem Beni Ganzot választotta támogató kísérőnek. A miniszterelnök az egységkormány megállapodása szerint júliusban fogja a parlament elé terjeszteni a szuverenitás kiterjesztésének megszavazását. A Netanjahu vezette Likud és az ultraortodox pártok támogatásán kívül a Ganz korábbi pártszövetségéből kimenekített ellentmondásos összetételű, de annál lelkesebb csapat lehet Netanjahu szuverenitási terveinek segítője.

Az egyoldalú és az egyállami annektálásból egy fikarcnyit sem engedő telepes párti Jamina eddig úgy néz ki, ellenzékbe vonul, a Jordán-völgy annektálását támogató Libermannal együtt. Nagy kérdés az ellenzék hozzáállása a béketerv teljes ratifikálásához, jelenleg azonban a miniszterelnököt a jobboldali ellenzék véleménye nem érdekli, gondolván, most nem ez a lényeg.

A kezdeti lépések elindításához mindenesetre egy olyan működőképes, és lehetőleg a választók akaratát minél nagyobb arányban képviselő kormány egyhangú kiállására van szükség, amelyhez a Jeruzsálembe érkező Pompeo is, annak ellenére, hogy nem ezért jött, csak gratulálhat majd.

Daniel Pipes: „Az annektálás bajt hozhat Izraelre”

A konzervatív szakértő szerint a területek Izraelhez csatolása csak rontaná az amerikai-izraeli kapcsolatokat és Izrael zsidó jellegét.