A konzervatív szakértő szerint egyes ciszjordániai területek Izraelhez csatolása csak rontaná az amerikai-izraeli kapcsolatokat és Izrael zsidó jellegét.
A Middle East Forum konzervatív think tank igazgatója a The New York Times hasábjain írta meg a véleményét a zsidó telepek potenciális annektálásáról.
„Nem az az ember vagyok, aki a ciszjordániai izraeli megszállásról papol, ugyanis az én véleményem szerint a palesztinoknak már rég lehetne önrendelkezése, ha nem gyilkolnának izraelieket”
– írja Pipes, aki sarkos Izrael-párti nézőpontja ellenére nem tartja jó ötletnek egyetlen négyzetméter annektálását sem. A Közel-Kelet szakértő hat pontba rendezi az okait.
Egy: Trump haragja
Pipes szerint Donald Trump kiszámíthatatlan és könnyen elképzelhető, hogy az elnök haragra gyúl, ha Izrael unilaterálisan dönt az annektálás mellett. Az „évszázad béketerve” ugyanis csak Ciszjordánia 30%-át adná a zsidó államnak és azt is a palesztinokkal való tárgyaláshoz kötné.
„Ha az izraeliek előresietnek a nekik kedvező résszel, és figyelmen kívül hagyják a terv többi részét, azzal magukra vonhatják Trump haragját”
– írja a szakértő.
Kettő: Elvesztett nyugati szövetségesek
Az annektálás Pipes szerint elidegenítené a már így is vészesen alacsony számú európai szövetségeseket és az amerikai demokrata pártot. A szakértő szerint nem lehet jó egy olyan terv, ami képes mind a demokratákat mind pedig Donald Trumpot elidegeníteni.
Pipes attól tart, hogy az európai államok egy része azzal válaszolna, hogy elismeri a palesztin államot. Példaként a franciákat hozza fel.
Három: Az Öböl-államok elvesztése
Az elmúlt években az iráni fenyegetés összehozta Izraelt és az Öböl menti olajállamokat. Pipes azt írja, hogy Izrael potenciálisan maga ellen fordíthatja ezeket az államokat, ha annektálja a ciszjordániai területeket.
„Ennek a munkakapcsolatnak az alapját az adta, hogy az arab kormányok már nem hangsúlyozzák a palesztin kérdést. Ha Izrael véghez viszi az annektálást, azzal újra feléleszti a palesztin ügyet. Kárba veszhet hosszú évek kemény munkája, amelynek egyik főszereplője maga Netanjahu volt”
– érvel az amerikai szakértő.
Négy: Palesztin harag és destabilizáció
Pipes szerint a területek Izraelhez csatolása felébresztheti a palesztin forradalmi kedvet, ami potenciálisan lángba boríthatja a szomszédos Jordániát is. De nem csak a jordániai palesztinok haragjától kell tartani a szakértő szerint, hanem egy újabb intifáda vagy gázai háború kirobbanásától is.
Öt: Az izraeli baloldal elidegenítése
A szakértő attól tart, hogy a lépés belpolitikai vihart gerjesztene, amely során az izraeli baloldal zsidók tömegeit konvertálná át anticionistává, ami esetleg kivándorlási hullámhoz is vezethetne.
Hat: Több izraeli arab lakos lesz
Az annektálás után több palesztin számára lesz elérhető az izraeli állampolgárság, így Izraelnek várhatóan több arab állampolgára lesz, mint valaha. Ez Pipes szerint ez óriási hiba lenne, hiszen veszélyeztetné Izrael zsidó államként való létét, ami akkor is megmarad, ha sikerül kezelni a gázai és iráni fenyegetéseket.
„Izrael állampolgárait nem lehet úgy legyőzni, mint a külső ellenségeket. A hűségükért dolgozni kell, és minél többen vannak, ez annál nehezebb”
– írja Daniel Pipes.
A Közel-Kelet szakértő szerint az annektálás tulajdonképpen csak egy szimbolikus tett lenne, ami számtalan negatív gyakorlati következménnyel járna.
„Mit ér el valójában az annektálás? Egy szimbolikus cselekedet csupán, egy gesztus a jogilag bizonytalan helyzetben levő ciszjordániai izraeliek felé. Azonban ez a lépés nem oldja meg a jogi helyzetüket, hiszen várhatóan nem lesz a világon egyetlen fontos kormányzat sem, ami elismerné őket új jogi státuszukban” – írja a Middle East Forum igazgatója.
Tudomásom szerint a területek zsidó településeinek státusza változik, azzal pedig nem romlik a zsidó-arab arány.
Talán a Kelet-Jeruzsálemi arabok státuszára gondol a szerző.
De azok mar reg annektalva vannak, vagy nem?
Az arab kérdés megoldása: A Palesztin Autonómia adjon minden arabnak
állampolgárságot.
És mint külföldiek,továbbra is élhetenek és dolgozhatnak
Izraelben és az Autonómiában.
Ma Katar 2,6 millió lakosából mindössze 300 000 a katari állampolgár
Szaud Arábia 33 millió lakosából 5,5 millió a külföldi állampolgár
Már rögtön az első felvetése butaság. Trump kiszámíthatatlan, na persze. Valahogy van egy tippem, hogy a kérdés és témakör kapcsán meglehetősen kiszámítható az elnök. Ráadásul már többször is megerősítette ő is, a State Dept. is és a Friedman is, hogy a szuverenitás kiterjesztése (nem annektálás) zöld utat kapott. Természetesen a tárgyalások még ezután is lehetségesek lesznek, pont úgy, mint ahogyan az elmúlt 50 évben, és előreláthatólag pontosan annyira feleslegesen is.
A második pontja szintén egy ördögi kör. Tehát Izrael hunyászkodjon meg, keresse az EU kegyeit, és aláztassa meg magát az európai országok akarata előtt, miért is? A jobb kapcsolat reményében? Mit is ad Izraelnek ez a „jobb kapcsolat”, ami egyébként egy megfoghatatlan, körülírhatatlan valami? Ami számít, avagy a kereskedelem, az ezután sem fog romlani, ha mégis, akkor azzal az EU leginkább magával cseszik ki, Izrael számára pedig továbbra is lehetőségek tárháza áll majd rendelkezésre egy rakás más országgal. Az, meg hogy elismerik a palesztinországot, mégis mit jelent? Eddig is elismerték, most tán jobban elismerik? Egy róka fogta csuka az egész már így is, ugyanis akik annyira nagyon a palesztinok oldalán állnak, azok már eddig is a pártjukat fogták, és el is ismerték őket, teljesen üres fenyegetés ez is, hiszen a lényegi dolgot megváltoztatni úgy sem tudják, ami pedig a gesztusokat illeti, már rég alávágtak Izraelnek. Vegye a nagyságos EU úgy, hogy a szuverenitás kiterjesztése a válasz az európai bíróság sárgacsillagozós döntésére. Reméljük, most majd boldogok lesznek.
Az öböl államok szintén maradnak ott, ahol, ugyanis nem idióták vezetik őket. Egy-két nyilvános beszólást eleresztenek, mint ahogyan az UAE részéről ez meg is történt a minap, de ezen túl eszük ágában nem lesz az egyetlen életbiztosításuk ellen fordulni Iránnal szemben.
Négy: valóban, ez benne van a pakliban, de nehogy már a zsidó állam hibája legyen ha lángra lobban a szomszédok terrorja, immáron sokadjára. Ez megint csak a fenti kettes ponthoz hasonlít, a „fordítsd oda a másik orcádat is” mentalitás. A Közel-Kelet nem az a hely, ahol ezt erőltetni kéne. Meddig mennyünk vissza az időben? Anno Ben-Gurionnak vajon hányan mondták, hogy „jaj, ne kiáltsd már ki a függetlenséget, még a végén csak felkorbácsolod az arabok haragját”?
Öt: ez a veszély egy jó pár évtizedig nem fenyeget.
Hat: ha a területeken valóban maradnak arab települések, és az azokban élők valóban elfogadják az állampolgárságot. Ez még így is egy rendkívül alacsony szám, amely mellé sokszor annyi zsidó lakta település párosul.
A legnagyobb tévedés viszont a leginkább összecsapott részben van elrejtve: mit ér igazából az annektálás? Erre kétszeresen is téves választ ad. Az első tévedés, hogy kihagy minden egyes tényezőt (van vagy 20), amely szempontból a szuverenitás kiterjesztése egy hasznos dolog, persze arról ne is beszéljünk, hogy jogos, szükséges és időszerű is egyben. A másik pedig már az immáron sokadjára visszatérő defetista mentalitás. Nos, való igaz, senki nem fogja elismerni a dolgot, ha így állunk hozzá. Csakhogy már ez a felfogás is eleve problematikus, mivel soha de soha nem szabad lett volna így hozzáállni a dolgokhoz, és akkor nem tartanánk itt (ennyire rosszul). A nemzetközi jog, a nemzetközi szokásjog, a józan logika, az ok-okozati következmények és minden egyéb dolog is Izrael oldalán van, míg ezekkel szemben az évezredes zsidógyűlölet és atavizmus található. Ideje lenne ezt tudatosítani, mindenkinek, mert nyerni valóban csak az tud, aki hisz is önmagában.