Hogyan birkóznak meg a válsággal Izrael szomszédai?

Mahmúd Abbász nélkül hatékonyabbnak látszik a palesztin vezetés, Jordánia magabiztosságába a feszültség is belefért Izraellel, és Szaúd-Arábia felől továbbra is kihívásokkal szembesül a régió stabilitása. 

A koronavírus okozta iráni egészségügyi és kormányzati káosz, valamint az ebből következő több ezer halálos áldozat volt a világjárvány pusztításának mélypontja a Közel-Keleten. A YnetNews elemzésében azt vizsgálja, hogy a pandémiának milyen közvetlen politikai és gazdasági hatásai lehetnek a régióban.

A cikk szerint mindegyik állam hatalmas gazdasági kárt szenvedett, és ez mindenképpen döntően befolyásolja a nemzetközi diplomáciai terveiket. Az Izraelhez és Amerikához fűződő viszonyrendszer értelmezésében elengedhetetlen a térség legfőbb ásványi kincsének – a nyersolaj — krízise is.

A koronavírus az elmúlt hetekben elsősorban Jordánia számára okozott komoly kihívást.

Az ország azonban — viszonylag kevés áldozattal és alapos megelőzési rendszerével — a körülményekhez képest kiválóan vizsgázott a világjárvány elleni harcban. Sőt, még arra is maradt ereje, hogy egyértelműsítse a világ előtt: amennyiben megvalósulna Izrael meghirdetett annektálási politikája, nem lesznek restek felmondani a 26 évvel ezelőtt jordán-izraeli békepaktumot.

Netanjahu annektálási terve megállíthatatlan

Netanjahu az amerikai béketervben is szereplő annektálási terve nem csak az izraeli szélsőjobb álma, de Izrael fontos biztonsági érdeke is.

Ammanban továbbra is bíznak abban, hogy Netanjahu eltökéltségét vagy Beni Ganz, vagy egy Jared Kushner köreiben végzett lobbitevékenységgel még meg tudják akadályozni. De mi a helyzet az elvileg saját államra vágyó Palesztin Hatósággal (PA)? Annak vezetőjéről ezúttal sem határozottsága és aktivitása miatt lehetett hallani.

A YnetNews írása szerint Mahmud Abbász elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy gyakorlatilag eltűnt népe elől. A vírus elleni védekezésben a PA miniszterelnöke, Mohamed Shtajeh jeleskedett, aki — sok esetben izraeli kooperációval! — meglepő hatékonysággal operált. 

Abbász — nyilván a korára való tekintettel — biztonságos rezidenciájáról elvétve, munkatársai aktivitását elismerő közleményekkel élt, valamint kikelt az izraeli annektálási tervek ellen.

Ezzel együtt a PA elnökének politikai legitimitása az elmúlt hetek tükrében igencsak elgondolkodtathatja a palesztinokat, akiket különféle szélsőséges mozgalmaik ismét emlékeztettek évtizedes alapmantráikra: a zsidók okozhatták a világjárványt, akárcsak már régóta minden rosszat e földön.

A palesztinok és Jordánia egyértelmű ellenállása mellett Egyiptom és Szaúd-Arábia próbál a politikai realitás és a józanság talaján maradni — véli az elemzés, amely szerint e két ország nem kíván komoly diplomáciai bonyodalomba bocsátkozni az amerikai kormánnyal.

Utóbbi komoly ellenállásra kényszerült az Oroszországgal folytatott olajár-háborújával, érthető, hogy sok érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a Nyugattal is konfrontálódjon. Ezen felül természetesen a vírus okozta általános tömegpánik és a részleges gazdasági leállás Rijadnak sem jött jól. ( Még a magyar labdarúgó válogatott csapatkapitányát is kényszerszabadságra küldték – a külügyminisztérium segítségével. a szerk.)

A politikai gyilkosság kitervelésével is megvádolt Mohamed bin Szalman koronaherceg azért ezúttal sem tudta meghazudtolni magát. Olyan energetikai, gazdasági lépésekkel rukkolt elő, amelyekkel sikerült néhány amerikai politikust is magára haragítania. 

Utóbbiak azzal is próbálták fenyegetni, hogy mindennemű katonai támogatástól is megvonják országát. Ez persze igencsak kérdéses, mint ahogy az is, hogy miképp is alakul a gazdag arab ország kapcsolata szomszédos államaival, valamint Izraellel.

Erre vonatkozóan jelenleg még csak találgatások lehetségesek, hiszen a szaúdi királyi családon belül továbbra is megoszlanak a vélemények abban, vajon mennyire volt racionális felsorakozni Trump „évszázad egyezségéhez„.