A National Review szerzője három pontban összegezte, miként tehet szert Kína vezető pozícióra hamarosan a világjárvány nyomán.
Ami Kína számára katasztrófaként kezdődött, egyre inkább stratégiai lehetőség pillanattá válik Kína számára, ritka fordulóponttá a történelem áramlásában – így jellemzi a jelenlegi helyzetet írásában Bruno Maçães, aki szerint a nyugati országokkal szemben a kínai Kommunista Párt jelentős előnyt tud kovácsolni a koronavírus terjedéséből. Miközben a nyugati államok – Peking legnagyobb riválisai – képtelenek megbirkózni a rendkívüli helyzettel, a szinte azonnal hadsereggé alakítható kínai társadalom kész engedelmeskedni a vezetés akaratának, és ezzel is hozzásegíti a hatóságokat ahhoz, hogy győztesként kerüljenek ki a krízishelyzetből.
A kínai diplomaták a legfelső szintű utasításokat követve mindenütt megragadják a lehetőséget, hogy a médiában rámutassanak Amerika kudarcára, és összehasonlítsák az amerikai városok és kórházak kaotikus állapotát azzal, amit Kína egyedülálló sikereként állítanak be a járvány megállításában.
Vannak, aki szerint a csatát Kína úgy nyerheti meg, hogy orvosi felszereléseket biztosít az érintett európai országok számára – miközben az Amerikai Egyesült Államok csak saját magára számíthat. Azonban számtalan esetben az történik, hogy a kínai segítség „falsnak” bizonyul, és Spanyolország mellett Hollandia, valamint Törökország is jelezte, hogy hibás termékeket kapott Kínától – ami nem kis haragot váltott ki.
„Felejtsük el a maszk-diplomáciát. Ez nem több, mint figyelemelterelés. Kínának más eszközei vannak arra, hogy a koronavírus járványát a fennálló világrend megváltoztatására használja. Ezeknek három alappillérét tudnám megkülönböztetni” – írja Maçães.
Az első az, amikor összehasonlítást végzünk Kína és más országok helyzete között. Szinte biztos, hogy az esetek és áldozatok számáról a kínai hatóságok nem a tényleges adatokat közlik, de az is igaz, hogy a normalitás viszonylag rövid időn belül visszaállt az országban. Ha az Egyesült Államok nem lesz képes ugyanerre, akkor jelentősen veszíthet a presztízséből, és az egész világ felfogását megváltoztathatja a hatalmak képességeiről.
A második kérdés az iparhoz kötődik. Az előző hónapban a General Motors mellett a Ford, és a Fiat Chysler is leállította gépjárműgyártó üzemeit az Egyesült Államokban és Kanadában. Ráadásul több más szektorban is hasonló történt. Mindeközben Kínának sikerült a legrosszabb járvány-helyzetet is egyetlen tartományába szorítani, így a gazdasági aktivitását megőrizhette. Friss statisztikák szerint az országon belüli árukereskedelem és a kínai partnerekkel történő kikötő-tevékenységek is megújultak. Ha az európai, valamint amerikai aktivitás továbbra is befagyott állapotban marad, könnyen megtörténhet, hogy helyükre kínai vállalatok lépnek majd.
Nemrég Kína bejelentette, hogy a várakozásokkal ellentétben márciusi termelése bővült.
Végül fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre is: ha a gazdasági sokkot követően társadalmi és politikai összeomlások történnének a legjelentősebb országokban, akkor Kína bizony újabb különleges lehetőségekhez jutna, hogy közbeavatkozzon. Különböző segélyeken keresztül akár saját mintájára is elkezdheti átformálni az egyes államokat.
Ez a Marshall-terv egyfajta megismétlődése lenne, ami egykor, a második világháború után Amerika felemelkedését szolgálta – és ebben Indonézia mellett Dél-Ázsia, valamint Oroszország is érdekelt lehet.
Mindent összegezve: miközben eddig különböző érvek hangzottak el arról, hogy a jelenlegi világrendet csak egy hatalmas háború tudná megváltoztatni, amire ma nincs sok esély, előfordulhat, hogy a világjárvány – és mellette a klímaváltozás – hamarosan egy ilyen jellegű háborúnak megfelelő változásokat hozhat magával – írja zárógondolataiban Bruno Maçães.
