A 73 éves anyám nagyon nem szereti, ha őt veszélyeztetett fajnak minősítik

Aki most az idősökön akarja kiélni a népnevelő, önkéntes rendőri indulatait, az picit nyugodjon le, nézzen szét a szűkebb környezetében és szépen kezdjen el cipekedni helyettük.

Naponta többször is ingadozásba kezd az érzékeny vérnyomásom, amikor feldobja a Facebook azokat az öko-Coelho bölcsességeket, hogy micsoda megtisztulásban van most a mi csodálatos és sokat szenvedett bolygónk. Ezt a hátborzongató jelenséget minap alaposan elemezte Seres László. Ahogy ő, úgy én sem fogok heveny grétázásba fogni, annál a helyzet komolyabb és egyébként is, sokra nem mennénk vele.

Kérem őket, hogy tekintsék meg az olaszországi statisztikákat, szerintem a II. világháború óta nem voltak ilyen állapotok.

Efféle bölcsességekkel nyilván nem azok szórják tele a netet, akiket hamarosan kitesznek a gyárból, hanem olyanok, aki hómofiszban, kanapén ücsörögve kavargatják a lattét. Szolidaritásom most azoké, akik több műszakban álltak eddig a futószalag mellett és hamarosan az utcán lesznek.

131-re nőtt a fertőzöttek száma Magyarországon

Vasárnapra 28 új koronavírusos esetet regisztráltak hazánkban, a halottak száma pedig 6-ra emelkedett.

Egyben elvárnám az összes államtól, hogy azoktól a cégektől, amelyek az elmúlt évtizedben gigantikus összeget kaptak munkahely-teremtésre az adófizetők pénzéből, követeljék meg a munkahelyek legalább részbeni megtartását.

„Egyrészt-másrészt” rovatunkban a bankokat említsük meg, amelyek szintén hatalmas profitokkal zárták az elmúlt éveket, így most lesznek kedvesek elviselni a különböző állami intézkedéseket, még akár többet is, mint amit jelenleg elvárnak tőlük. A minden szörnyűségért a rohadt pénzintézeteket – azok mögött meg tudjuk miféle népek vannak… – okolóknak meg üzenném, hogy a piacgazdaság már csak olyan úgy 400 éve, hogy bankok nélkül nem megy, én legalábbis nem akarom kipróbálni, hogy milyen nélkülük.

Talán még megemlékezhetünk az oltásellenesekről is, akik most egy halálos demót kaptak arról, hogy milyen a világ, amikor egy gyorsan terjedő fertőzés ellen nincs vakcina. Remélem egyre többen fogják jelenteni a FB-nak, ha ilyen életveszélyes, emberellenes tartalmakkal találkoznak.

Ott vannak azok a bejegyzések is, amiket kezdetben a féltés szült. Hogy az idősek maradjanak otthon, mert a számok azt mutatják, ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ez napok alatt helyenként már virtuális kioktatásba, majd verbális lincselésbe fulladt.

Tele Budapest és a vidék magukra maradt idős emberekkel, akik nem hobbiból mászkálnak. Nekik sem erejük, sem pénzük nincs arra, hogy hetekre bevásároljanak, plafonig pakolják az autót wc-papírral. Aki most rajtuk akarja kiélni a népnevelő, önkéntes rendőri indulatait, az picit nyugodjon le, nézzen szét a szűkebb környezetében és szépen kezdjen el cipekedni helyettük. Aztán én tőlem ki is posztolhatja, leszarom, csak csináljon valamit kiszolgáltatott emberek kioktatása helyett.

Saját anyámnál értettem meg ennek a jelenségnek a másik olvasatát. Pár napig én is veszekedtem vele, aztán rájöttem, hogy ezzel többet ártok. 73 éves, aktív ember, aki nagyon nem szereti, ha őt veszélyeztetett fajnak minősítik. Így is rengeteg félelme van saját kora, egészsége és így az elmúlás miatt. Most másra sem emlékeztetik napi 24 órában, mint hogy mennyire kiszolgáltatott és halandó.

Első számú beszédtéma lett. Ezzel együtt ő is megértette, hogy vigyáznia kell, még úgy is, hogy a falat kaparja otthon kínjában. Ezt a feldolgozási időszakot nem adtuk meg, pedig a saját méltóságuk már sokszor többet ér nekik, mint akár az életük.

Szívszorítóan üres Budapest és ez most jó. Szétesett a napirendem, amit a forgalom ritmusa adott, nem tudom milyen nap, sőt napszak van. Nem járok le a törökhöz enni, nem plázázok, otthon sörözök egyedül, meg bevásárolok azoknak, akik nem mozdulhatnak ki. Ha ennek a rémálomnak vége lesz, akkor pedig nem 2x, hanem mondjuk 3x fogok lemenni a törökhöz egy héten (mint kiderült igazából kurdok, mik vannak!) és újra sokat fogok tankolni, hogy eljussak Szlovákiába, ami most nem megy.

Azok a városok, amelyek az utóbbi években már próbálták fékezni a turizmust, most majd kampányokat indítanak, hogy újra menjenek hozzájuk a világ minden tájáról.

És akiben van egy kis jóérzés, az nem kiröhögi ezt, hogy lám-lám, hanem megveszi a 20 ezer forintos repjegyet és elmegy. Mi meg garantáltan nem röhögjük ki ezentúl az ázsiai csoportokat a vicces kis maszkjaikban, hanem szépen felvesszük a sajátunkat.

(Címlapfotónk illusztráció)

Ez a határátkelő igazi velünk élő Trianon

Az emberre rátelepszik valami fátyolos, régi érzés, mint amikor még betonsorompó volt Hegyeshalomnál. Kárpáti Iván esszéje.