Két hónappal a bejelentés után az évszázad béketerve gyakorlatilag stagnál, nem lévén ratifikálására jogosult, működőképes izraeli kormány. A harmadik választás után sok meglepetéssel nem szolgáló, vég nélkülinek tűnő politikai patthelyzet miatt azt sem lehet tudni, lesz-e ilyen egyáltalán a közeljövőben.
Benjamin Netanjahu a két sikertelen kormányalakítást követő újabb választás után kijelentette, hogy ezúttal minden idők legerősebb jobboldali nacionalista kormánya fog létrejönni.
A miniszterelnök a jövőt illetően olyan tejjel-mézzel folyó kánaáni időszakot vázolt fel, amikor meg fog valósulni minden, ami a választási kampánya során elhangzott.
A zsidó állam virágzó gazdasági prosperitása mellett hangsúlyozta a vitatott júdea-szamáriai (ciszjordániai) zsidó közösségek és a Jordán-völgyének Izraelhez való végérvényes annektálását is.
A választások éjszakáján a miniszterelnök lelkesítő szavaihoz csatlakozva Naftali Bennett védelmi miniszter és az általa vezetett nemzeti-vallásos szövetség, a Jamina nevében arra figyelmeztetett, hogy a Netanjahu által említett nacionalista jobboldali kormány nélkülük sosem jöhetett volna létre, és most már semmi sem akadályozhatja meg az amerikai vezetés által biztosított annektálást.
Bennett a 23. Knesszet megalakuló kormányát egyenesen az “annektálás” koalíciójaként aposztrofálta, mondván, ha az “Örökkévaló is úgy akarja”.
Hétfőn a koronavírus-riadalom ellenére, amelyet a választás napjáig a kormány vezetői szándékosan bagatellizáltak, a rekordszámú szavazatok miatt az exit pollok ködös eredményei nem tükrözték a valóságot. Az arab szavazók az újraválasztására immár harmadik alkalommal törekvő ügyvivő kormány erőteljes rasszista kampánya mellett az ellenzéki Beni Ganz moderáltabb arabellenes hangvételű bejelentéseivel is szembesülhettek.
Mindez, valamint a területek annektálásának tárgyalás nélküli bejelentése az amúgy mindig alacsony részvételt produkáló izraeli arab szavazókat és a velük szolidáris izraelieket (köztük akár vallásos zsidókat is) eddig példátlan összefogásra késztette. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, amit előre lehetett sejteni: az Egyesült (arab) Lista lista hirtelen olyan politikai erővé vált, amelyet nézőpont kérdése, hogyan lehet tovább haragítani, esetleg a jó ügy szolgálatába állítani, vagy legalábbis megállítani.
Donald Trump közel-keleti béketervének bejelentése az amerikai-izraeli választási hevület időszakában történt. Netanjahu a Fehér Házban tartott bejelentést követően azonnali annektálást ígért, ezzel szemben a washingtoni vezetés, a terv megalkotójával és a felek közötti moderátorával, Jared Kushnerrel az élen az annektálást takaréklángon tartva, először a határok megrajzolását helyezte előtérbe.
Jelenleg, két hónappal a bejelentés után, az évszázad béketerve gyakorlatilag stagnál, nem lévén ratifikálására jogosult, működőképes izraeli kormány. A harmadik választás után sok meglepetéssel nem szolgáló, vég nélkülinek tűnő politikai patthelyzet miatt azt sem lehet tudni, lesz-e ilyen egyáltalán a közeljövőben.
Másrészről a jelenleg folyó amerikai előválasztások hajrájában Kushner a szenátus külügyi bizottságában szerdán beszámolót tartott a béketervvel kapcsolatos eddigi észrevételeiről, természetesen zárt ajtók mögött. A sajtó számára nem elérhető beszámolóról Barak Ravid, a 13-as csatorna riportere, amerikai forrásokat idézve számolt be.
A béketerv célja – az izraeli-palesztin konfliktus megoldásán túl – a zsidó állam és az arab országok közötti diplomáciai kapcsolatok normalizálása. Kushner szerint a béketerv palesztin fél részéről történt elutasítása nem érte váratlanul a washingtoni kormányt, ugyanakkor az EU egyes tagjai valamint az arab országok részéről kedvező fogadtatásban részesült.
A beszámolón Kushner felvázolta a korábbi békefolyamatokból levonható tanulságokat, mondván, két fő akadálya van az előrelépésnek. Egyrészről a palesztinokhoz feltételek nélkül ömlik a külföldi segély, másrészt Izrael folyamatosan terjeszkedik Júdeában és Szamáriában. Kushner ezt a „status quo-t” kívánta megtörni a béketervével.
Netanjahu egyébként közvetlenül a választások előtt több ezer telepes otthon építését jelentette be, ami rögtön az EU kritikáját vonta maga után.
“A [korábbi] tárgyalások kudarcot vallottak, a palesztinok több pénzt kaptak, és Izrael tovább bővíti a telepeket, így jelenleg úgy tűnik, a békefolyamat hamis elképzeléssé vált, anélkül, hogy bármit megoldott volna. Mindkét fél vezetősége megszerezte azt, amit akart, anélkül, hogy javított volna az emberek életén,” szögezte le Kushner.
Állítólag a szenátorok felvetésére reagálva elhangzott, hogy a határok feltérképezése hónapokig is elhúzódhat, de a palesztinok tárgyalás útján változtathatnak rajta. Azonban ha nem akarnak együttműködni, a határok kijelölése nélkülük fog tovább haladni.
Kiszivárgott információk szerint Kushner a technikai viták során kizárta az olyan “romantikus” dolgokat, amelyekről tudnivaló, hogy sosem fognak megvalósulni (például, hogy a palesztinok felé befagyasztják az átutalásokat, az izraeliek abbahagyják a telepek építését). Ily módon az amerikai vezetés úgy döntött, ha a palesztinok továbbra is passzív ellenállást tanúsítanak, hónapokon belül sorra kerülhet a béketervben felvázolt területek egyoldalú annektálása.
A Külügyi Bizottság előtt elhangzott megváltozott stratégia szerint a Trump-adminisztráció előtt nem jelent akadályt az Izraelben jelenleg zajló politikai válság, ugyanis az elnök januárban a Fehér Házban Benjamin Netanjahu ellenfelével, Beni Ganzcal is megegyezett zárt ajtók mögött a béketerv elfogadásáról.
Az izraeli törvények szerint csak működőképes Knesszet ratifikálhatja a szóban forgó területek annektálását, az ügyvivő kormány kabinetje többségi szavazat nélkül csak a szuverenitást terjesztheti ki.
Jelenleg a koronavírus továbbterjedése és a növekvő számú fertőzöttek miatt mind a palesztin területek, mind az izraeli ki-beutazás zárlat alatt van, így a Kushner által említett kétoldalú tárgyalások elkezdése, amennyiben lenne rá igény, háttérbe szorul. Az annektálás időpontját pedig az amerikai kormány, és nem az izraeli fogja meghatározni.
Nagy Gabriella összes cikkét elolvashatja itt.