Két hónappal a bejelentés után az évszázad béketerve gyakorlatilag stagnál, nem lévén ratifikálására jogosult, működőképes izraeli kormány. A harmadik választás után sok meglepetéssel nem szolgáló, vég nélkülinek tűnő politikai patthelyzet miatt azt sem lehet tudni, lesz-e ilyen egyáltalán a közeljövőben.
Benjamin Netanjahu a két sikertelen kormányalakítást követő újabb választás után kijelentette, hogy ezúttal minden idők legerősebb jobboldali nacionalista kormánya fog létrejönni.
A miniszterelnök a jövőt illetően olyan tejjel-mézzel folyó kánaáni időszakot vázolt fel, amikor meg fog valósulni minden, ami a választási kampánya során elhangzott.
A zsidó állam virágzó gazdasági prosperitása mellett hangsúlyozta a vitatott júdea-szamáriai (ciszjordániai) zsidó közösségek és a Jordán-völgyének Izraelhez való végérvényes annektálását is.
A választások éjszakáján a miniszterelnök lelkesítő szavaihoz csatlakozva Naftali Bennett védelmi miniszter és az általa vezetett nemzeti-vallásos szövetség, a Jamina nevében arra figyelmeztetett, hogy a Netanjahu által említett nacionalista jobboldali kormány nélkülük sosem jöhetett volna létre, és most már semmi sem akadályozhatja meg az amerikai vezetés által biztosított annektálást.
Bennett a 23. Knesszet megalakuló kormányát egyenesen az “annektálás” koalíciójaként aposztrofálta, mondván, ha az “Örökkévaló is úgy akarja”.
Hétfőn a koronavírus-riadalom ellenére, amelyet a választás napjáig a kormány vezetői szándékosan bagatellizáltak, a rekordszámú szavazatok miatt az exit pollok ködös eredményei nem tükrözték a valóságot. Az arab szavazók az újraválasztására immár harmadik alkalommal törekvő ügyvivő kormány erőteljes rasszista kampánya mellett az ellenzéki Beni Ganz moderáltabb arabellenes hangvételű bejelentéseivel is szembesülhettek.
Mindez, valamint a területek annektálásának tárgyalás nélküli bejelentése az amúgy mindig alacsony részvételt produkáló izraeli arab szavazókat és a velük szolidáris izraelieket (köztük akár vallásos zsidókat is) eddig példátlan összefogásra késztette. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, amit előre lehetett sejteni: az Egyesült (arab) Lista lista hirtelen olyan politikai erővé vált, amelyet nézőpont kérdése, hogyan lehet tovább haragítani, esetleg a jó ügy szolgálatába állítani, vagy legalábbis megállítani.
Donald Trump közel-keleti béketervének bejelentése az amerikai-izraeli választási hevület időszakában történt. Netanjahu a Fehér Házban tartott bejelentést követően azonnali annektálást ígért, ezzel szemben a washingtoni vezetés, a terv megalkotójával és a felek közötti moderátorával, Jared Kushnerrel az élen az annektálást takaréklángon tartva, először a határok megrajzolását helyezte előtérbe.
Jelenleg, két hónappal a bejelentés után, az évszázad béketerve gyakorlatilag stagnál, nem lévén ratifikálására jogosult, működőképes izraeli kormány. A harmadik választás után sok meglepetéssel nem szolgáló, vég nélkülinek tűnő politikai patthelyzet miatt azt sem lehet tudni, lesz-e ilyen egyáltalán a közeljövőben.
Másrészről a jelenleg folyó amerikai előválasztások hajrájában Kushner a szenátus külügyi bizottságában szerdán beszámolót tartott a béketervvel kapcsolatos eddigi észrevételeiről, természetesen zárt ajtók mögött. A sajtó számára nem elérhető beszámolóról Barak Ravid, a 13-as csatorna riportere, amerikai forrásokat idézve számolt be.
A béketerv célja – az izraeli-palesztin konfliktus megoldásán túl – a zsidó állam és az arab országok közötti diplomáciai kapcsolatok normalizálása. Kushner szerint a béketerv palesztin fél részéről történt elutasítása nem érte váratlanul a washingtoni kormányt, ugyanakkor az EU egyes tagjai valamint az arab országok részéről kedvező fogadtatásban részesült.
A beszámolón Kushner felvázolta a korábbi békefolyamatokból levonható tanulságokat, mondván, két fő akadálya van az előrelépésnek. Egyrészről a palesztinokhoz feltételek nélkül ömlik a külföldi segély, másrészt Izrael folyamatosan terjeszkedik Júdeában és Szamáriában. Kushner ezt a „status quo-t” kívánta megtörni a béketervével.
Netanjahu egyébként közvetlenül a választások előtt több ezer telepes otthon építését jelentette be, ami rögtön az EU kritikáját vonta maga után.
“A [korábbi] tárgyalások kudarcot vallottak, a palesztinok több pénzt kaptak, és Izrael tovább bővíti a telepeket, így jelenleg úgy tűnik, a békefolyamat hamis elképzeléssé vált, anélkül, hogy bármit megoldott volna. Mindkét fél vezetősége megszerezte azt, amit akart, anélkül, hogy javított volna az emberek életén,” szögezte le Kushner.
Állítólag a szenátorok felvetésére reagálva elhangzott, hogy a határok feltérképezése hónapokig is elhúzódhat, de a palesztinok tárgyalás útján változtathatnak rajta. Azonban ha nem akarnak együttműködni, a határok kijelölése nélkülük fog tovább haladni.
Kiszivárgott információk szerint Kushner a technikai viták során kizárta az olyan “romantikus” dolgokat, amelyekről tudnivaló, hogy sosem fognak megvalósulni (például, hogy a palesztinok felé befagyasztják az átutalásokat, az izraeliek abbahagyják a telepek építését). Ily módon az amerikai vezetés úgy döntött, ha a palesztinok továbbra is passzív ellenállást tanúsítanak, hónapokon belül sorra kerülhet a béketervben felvázolt területek egyoldalú annektálása.
A Külügyi Bizottság előtt elhangzott megváltozott stratégia szerint a Trump-adminisztráció előtt nem jelent akadályt az Izraelben jelenleg zajló politikai válság, ugyanis az elnök januárban a Fehér Házban Benjamin Netanjahu ellenfelével, Beni Ganzcal is megegyezett zárt ajtók mögött a béketerv elfogadásáról.
Az izraeli törvények szerint csak működőképes Knesszet ratifikálhatja a szóban forgó területek annektálását, az ügyvivő kormány kabinetje többségi szavazat nélkül csak a szuverenitást terjesztheti ki.
Jelenleg a koronavírus továbbterjedése és a növekvő számú fertőzöttek miatt mind a palesztin területek, mind az izraeli ki-beutazás zárlat alatt van, így a Kushner által említett kétoldalú tárgyalások elkezdése, amennyiben lenne rá igény, háttérbe szorul. Az annektálás időpontját pedig az amerikai kormány, és nem az izraeli fogja meghatározni.
