Az Izrael felé nyitni akaró palesztinok elleni uszítás és támadások még azt a néhány bátor hangot is elnémíthatják, akik nyitnának egy jobb jövő felé, állítja a Jerusalem Post szerkesztőségi cikke.
Időről-időre akadnak olyan palesztinok, akik nyitnak az izraeliek felé, és megpróbálják áthidalni a két társadalmi csoport között évtizedek óta fennálló szakadékot. Ennek ellenére sokszor fenyegetésekkel és zaklatással találkoznak, olyan szinten, hogy a hét elején Molotov-koktélokkal támadtak a Palesztin Hatóság képviselője és izraeli újságírók éttermi találkozójára.
A The Jerusalem Post újságírója, Khaled Abu Toameh szerint a találkozót mind a Palesztin Hatóság, mind a PFSZ vezetése engedélyezte. A palesztin vezetés át akarja vinni üzenetét, többek között az izraeliek felé is, hogy ellenzi Donald Trump elnök béketervét, a mostani találkozó azonban azt hivatott jelezni, hogy bizonyos palesztin vezetők továbbra is érdekeltek a békében más paraméterek között, és hajlandóak erről tárgyalni is izraeliekkel.
Emellett azonban széles körben tapasztalható masszív elutasítás az Izraellel való „normalizálódás”, sőt, az izraeliekkel való találkozással szemben is. Mindez egy nagyszabású kampány része, ami minden együttélésre és békére tett próbálkozást szabotálni akar.
Ezt a réteget egyáltalán nem érdekli, hogy a palesztinoknak jobb élete, életképesebb gazdasága, vagy állama legyen, céljuk egyedül a rombolás, a támadás, az uszítás és a gyilkolás.
Az Izrael-ellenes kampányoknak mindig megvolt a szélsőséges oldala a palesztinok és támogatóik között, már 1920 óta. Ez az oldal kevésbé érdekelt a palesztinok ügyeiben, mint az Izrael ellenességében. Egészen Hadzs Amin Al-Husszeini ideje óta ezek a csoportok legalább annyi időt töltenek palesztin társaik támadásával, mint a cionisták támadásával.
Mindez abból fakad, hogy valódi háborújukat a békés együttélés és saját közösségük békepárti tagjai ellen folytatják.
Ugyanez a motiváció a palesztinokat is alkalmazó júdea-szamáriai cégek elleni bojkottok mögött. Inkább látják a szegény, elesett palesztinokat munkanélküliként, minthogy a az úgynevezett „megszállásnak”, vagyis Izraelnek dolgozzanak.
A Palesztin Hatóság kettős szerepet játszik, egyrészt találkozókat szervez izraeliekkel, másrészt a háttérben együttműködik az ellenük uszítókkal. Míg magasrangú palesztin tisztviselők saját nézeteiket kommunikálják, folyton számításba kell venniük saját társadalmuk oldaláról érkező súlyos fenyegetéseket annak nyomán.
Azok a palesztin hangok, akik nyitottak az izraeliekkel való találkozásra, tisztán látják, hogy ha békét akarnak, és meg akarják győzni Izraelt, hogy vonuljon vissza Ciszjordániából, ezt csakis tárgyalásokon keresztül érhetik el, nem erőszakkal — írja a lap szerkesztői elemzése.
Az erőszak semmire sem vezetett a palesztinok számára az elmúlt évtizedben, csupán súlyos politikai megosztást hozott Gáza és Ramallah politikai vezetése között, és növelte a szenvedést.
Az izraeli társadalommal való interakcióval megbízott ramallahi bizottságot Mohammed al-Madani vezeti, aki évek óta lát vendégül izraelieket, emiatt azonban nemcsak a palesztinok részéről szembesült nehézségekkel, de izraeli tisztviselők is igyekeztek megakadályozni izraeli területre való belépését. Mindez azért van, állítja a cikk, mert mindkét oldal radikálisai megegyeznek abban, hogy a találkozók, az együttélés, sőt bármilyen megbeszélés vagy interakció elfogadhatatlan a két fél között.
A két szélsőséges tábor nem csak ebben a kérdésben van összhangban a Post szerint, hanem a történelem során is együttműködtek minden kezdeményezés szabotálásában, ami egy kicsit is szolgálta volna a békés együttélést. Az ehhez hasonló kezdeményezések értelmi szerzői, kezdeményezőit az izraeli oldalon „árulóként” a palesztin területeken „normalizálóként” bélyegzik meg. Verbális zaklatásnak, sőt időnként fizikai erőszaknak is ki vannak téve, éppen ezért idővel a legtöbbjük fel is adja, mert az utazáshoz, és a fenyegetések közepette lebonyolított találkozók megszervezéshez szükséges energia elfogy, nem bírják tovább, érvelnek a cikk szerzői.
A Palesztin Hatóság a Post szerint jelenleg el van szigetelve mind diplomáciailag, mind nemzetközileg. Nem sok lelkes jelentkező volt arra hogy támogassák ellenkezésüket a Trump féle amerikai béketervvel kapcsolatban. Ez azonban cseppet sem zavarta Szaeb Erekatot és Hanan Asrawit abban, hogy az általuk kipróbált alternatív útvonalat, vagyis az izraeli újságírókkal való találkozást Ramallahban, „szégyennek” bélyegezzék.
Ahhoz tehát, hogy esély lehessen a békére, annak követeit, vagyis azokat, akik bármilyen próbálkozással élnek a normalizálódás irányában, nem megfélemlíteni, elbátorítani, hanem támogatni kellene, érvel a cikk.
Kérdés azonban, hogy a béke hangjai elég erősek lesznek-e valaha, hogy elnémítsák az erőszak és rombolás képviselőinek túlerejét, és lehet-e valódi békére remény egy olyan palesztin vezetéssel, ami eddig csípőből elutasított minden erre vonatkozó ajánlatot.