Az ukrán személyszállító gép lelövéséért való felelősség beismerése után feléledtek az iráni rezsimellenes tüntetések, mára azonban ismét elhalkult az ellenzék hangja. Nem is csoda.
„Az elégedetlenség az egyetlen tényező, ami egyesíti az iráni embereket” – állítja az ismert teheráni újságíró, Ahmad Zeidabadi. A német közszolgálati Deutsche Wellének adott interjújában az egyik fő gondnak azt nevezte, hogy a tiltakozási hullámok dacára máig nincs szervezett ellenzék Iránban, amely hatékonyan összefoghatná a helyi protestálókat.
A korábban számos alkalommal bebörtönzött ellenzéki újságíró szerint azért is nehéz a helyzet, mert a közösségi média nemigen enged teret értelmes vitára, elemzésekre: „Azokat, akik nem kampányolnak eléggé rendszerváltásért, hamar a rezsim támogatóinak nevezik és támadják”.
Ha viszont túl aktívan rendszerkritikusak, könnyen hosszú börtönbüntetéseket kaphatnak «lázításért» és az iszlám köztársaság elleni propaganda terjesztéséért”.
Nem véletlenül látja úgy a Párizsban élő Reza Alijani író is, hogy ma Irán nincs az összeomlás szélén, „realistán kell gondolkodnunk”.
Alijani meggyőződése, hogy a rezsim a végsőkig fog harcolni, „csak akkor fogja feladni, ha nincs másik opció”. Ugyanakkor a belső nyomásgyakorlás sokat segíthet – állítja, a kérdés csak az, mi lehet a hatékony nyomásgyakorlás nyílt terror idején?
Irán ugyanis semmilyen módon nem rejti véka alá, hogy szó szerint minden eszközt kész bevetni a rendszerkritikus ellenzékkel szemben, pláne a közelgő választások előtt. A rezsim lecsap a véleményformálókra: a Forradalmi Gárda hírszerzése rendszeresen kihallgatja az újságírókat, a közösségi média aktivistáit, házkutatásokat tart náluk, lefoglalja számítógépeiket, kütyüiket. És ha „csak” ennyi lenne.
Az elmúlt hónapokban soha nem látott szintet értek el a rezsim által végrehajtott erőszakos cselekmények. Ezreket gyilkoltak és kínoztak meg, és börtönzött be a biztonsági apparátus.
A főként a likvidált Kaszim Szulejmánihoz köthető egységek több mint 1500 embert öltek meg a tüntetéseken, közülük 400 nő és több tucat gyerek. Több mint 7 ezer tüntetőt börtönöztek be, sokakat közülük megkínoztak és vallattak. Egy tartományban a biztonsági erők állítólag tüzet nyitottak a fegyvertelen civil lakosság ellen. 40-100 fiatalt öltek meg, akiknek a holttestét elrejtették.
A rendőrség kórházakat is megrohamozott azért, hogy sérült tüntetőket tartóztasson le. Közülük többen eltűntek, tartózkodási helyük ismeretlen.
Ráadásul becslések szerint több mint húsz nyugati ország útlevelével is rendelkező iráni kettős állampolgárt börtönöztek be az országban. Közülük többeket hamisan kémkedéssel vagy „a nemzetbiztonság megsértésével” vádolnak.
Ilyen a brit nemzetiségű Nazanin Zaghari-Ratcliffe, akit 2016-ban tartóztattak le, miközben a családját látogatta meg Iránban.
Angol, francia, svéd, amerikai, kanadai, osztrák és ausztrál kettős állampolgárok bebörtönzése jelenleg is ismert Iránban. Őket 5-16 év börtönbüntetésre ítélték, hamis vádak alapján, cinikusan túszként tartva őket, hogy a rezsim a jövőben felhasználhassa őket.
Az egyetlen, amit a nyugati kormányok és civil szervezetek megtehetnének: követelniük kellene a számonkérést, nevet adva a rémtettek felelőseinek, biztosítva, hogy az Európai Unióban és tagállamaiban is meg legyenek nevezve.
De kikről is beszélünk pontosan?
Kezdjük Mohammad-Javad Azari Jahromival, Irán információs és kommunikáció-technológiai miniszterével. Korábban titkosszolgálati tisztként dolgozott. Részese volt a 2009-es választások kapcsán kitört civil tüntetések leverésének, és olyan infrastruktúrát épített ki, amely alkalmas a rezsim ellen küzdő civilek elleni kémkedésre. 2019 novemberében az amerikai pénzügyminisztérium szankcióval sújtotta, mert részese volt a rezsim által bevezetett széles körű internet-cenzúrának és civil aktivisták bebörtönzésének.
Abdolreza Rahmani Fazli, Irán belügyminisztere. Novemberben egy interjúban a következőket mondta a civil tüntetőkről:
„Fejbe és lábon is lőjük őket. Nemcsak fejbe, a lábaikat egyaránt megcélozzuk”. Iráni tisztek bevallották, hogy Fazili parancsára rálőttek civilekre.
Aztán itt van Ebrahim Raisi, az iráni bíróság vezetője. Teherán egykori főügyészeként közreműködött számtalan politikai fogoly kivégzésében. A legutóbbi civil tüntetések kapcsán pedig leszögezte: „a törvény teljes ereje lesújt, beleértve a kivégzést is”.
Nem feledkezhetünk meg természetesen Mahmud Alaviról, Irán titkosszolgálati miniszteréről sem. Ő is aktív részese volt a legutóbbi tüntetések elfojtásának, letartóztatások és a tüntetők kivégzésének formájában.
Vagy itt van Hosszein Ashtari, Irán rendőr-parancsnoka. Ő felel azért, hogy az alá rendelt erők országszerte brutálisan elfojtottak tüntetéseket, ő felel a letartóztatásokért és tüntetők kivégzéséért. Kijelentette, hogy rendőrcsapatai hajlandóak a Nyugat ellen működő terrorista szervezetek kiképzésére.
Itt van még Golamreza Szoleimani, az Iszlám Forradalmi Gárda alá tartozó Basij milícia parancsnoka. A parancsnoksága alatt lévőknek főszerepe volt a tüntetések elfojtásában, extrém erőszakot alkalmazva.
Végül pedig itt van Hosszein Salami, az Iszlám Forradalom Gárda (IRGC) főparancsnoka. Ő az ENSZ Biztonsági Tanács 1747 sz. határozatának értelmében 2007 óta közreműködik tömegpusztító fegyverek előállításában, az Egyesült Államokban pedig egy terror szervezet parancsnokaként tartják számon 2019 áprilisa óta.
Mint elmondta, „harcolni fogunk ellenük globális szinten, nemcsak egy helyszínen. A mi háborúnk nem egy helyi háború. Terveink vannak arra, hogy legyőzzük a világ vezető erőit”.
„A Nyugat ellenfelei cselekvőképesek, tettre készek, a katonai erő alkalmazásától sem riadnak vissza, a Nyugat viszont csak a saját gyengeségeit boncolgatja és másokra panaszkodik. Ezen sürgősen változtatni kell” – jelentette ki szombaton a német védelmi miniszter. Nos, valóban.
A Nyugat jól tenné, ha világos üzenetet küldene az iráni mészárosoknak: akcióik ismertek, nyomon követettek, és számon lesznek kérve, ha beteszik a lábukat az Európai Unió területére. Ez azt a fontos üzenetet is közvetítené az irániaknak, hogy a világ nem fordult el tőlük.
