Legutóbb a Munkapárt 6, a Demokrata Tábor 5 mandátummal átlépte a választási küszöböt, az viszont nyilvánvaló, hogy ebben a formában ez a baloldali társulás nem élne túl még egy választási menetet.
A márciusi választásokon induló pártszövetségek és listák leadási határideje szerda éjfélkor lejár.
A legutóbbi két sikertelen kormányalakítással végződő szavazás következménye, hogy a zsidó állam egy éve működőképes kabinet és január óta költségvetés nélkül vegetál. A hónapok óta tartó politikai patthelyzet azonban a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a purimi sorsvetéssel egybeeső márciusi választások után sem fog megoldódni.
A két nagy párt, a Likud és a Kék-Fehér, valamint a stabil hátterű ultraortodox pártok (Sasz és Jahadut Hatora) mellett szenvedő kis pártok túlélésének politikai megoldása a jobboldalon a mandátumvadászat jegyében összehozott tiszavirágéletű technikai szövetségek korszaka volt.
A baloldal kis pártjai viszont a túlélés esélyét az egymással folytatott harcban látták, így használható ideológiai háttér nélkül, az immár magabiztosan vezető Beni Ganz vezette Kék-Fehér centrista tömb árnyékában lassan végleg kikopnak a politikai színtérről.
A listák leadásának határideje előtt először a Munkapárt-Geser és a Merec jelentette be, hogy közösen indulnak márciusban, így valószínűleg sikerül elkerülni a következő fordulóban a kiesést. Az más kérdés, hogy a zsidó állam politikai alapítójának számító, jelenleg Munkapárt néven bejegyzett párt mára egy ideológiailag megújulni képtelen, mindössze a túlélésért harcoló szűkkörű, baráti társasággá alakult át, jó esetben.
A baloldal másik vesztese, Izrael egyetlen szocdem zöld pártja, a Ratz, Mapam és Sinuj szövetségből alakult Merec is teljesen felélte utolsó tartalékait. A legendás Shulamit Aloni alapította Merec rögtön 1992-es megalakulása után, 12 mandátummal érte el fénykorát, mint az akkori Rabin-kormány fő koalíciós partnere.
Azóta folyamatosan veszít népszerűségéből, és az már csak nézőpont kérdése, hogy az oslói kudarc után a párt önmérséklet nélkül tolódott szélsőségesen balra, vagy a választók jobbra.
Ilyen előzmények után, Ehud Barak a baloldal összefogásának nem titkolt szándékával tért vissza a politikai életbe a szeptemberi választások előtt. A Merec-cel összehozott Demokrata Tábor listájának éléről az Epstein-féle üzleti kapcsolatai miatt kiesett, ez azonban Barakot a legkevésbé sem érdekelte, mondván, visszatérésének oka a baloldal és a zsidó állam megmentése volt, nem a politikai stallumok megszerzése.
Az új demokrata szövetséghez sikerült a tehetséges fiatal képviselőnőt, Sztav Saffirt is átcsábítani a Munkapártból. Amir Peretz pedig meglepetésre összeállt a Jiszráel Beitenu korábbi képviselőjével, a Gesert vezető Orl Levy-Abekaszisszal. Barak mondhatni végül sikerrel járt, a Munkapárt 6, a Demokrata Tábor 5 mandátummal átlépte a választási küszöböt,
az viszont nyilvánvaló, hogy ez a baloldali társulás nem élne túl még egy választási menetet.
A márciusi biztos kiesést megelőzve, a baloldalon átrendeződtek a sorok. Az Amir Peretz vezette Munkapárt-Geser és a Demokrata Tábor a 12-es csatorna hétfői közvélemény-kutatási adatai szerint 9 mandátumot tudna összehozni, amennyiben most lennének a választások, így elvileg a kiesés és a megszűnés határán vegetálva, de túlélhetik a következő meglehetősen viharosnak ígérkező szavazásokat.
Amennyiben most lennének a választások, a 12-es csatorna felmérése szerint különösebb áttörés nélkül maradna a politikai zsákutca, a királycsináló Avigdor Libermannal (Jiszráel Beitenu) a középpontban.
A matematikai többség reményében a szeptemberi szavazások után összeállt jobboldali blokkot Netanjahu szívesen tovább vitte volna egy technikai listán, azonban még a Likud és a megbízott védelmi miniszterré avanzsált Naftali Bennett vezette, korábban kiszivárogtatott Új Jobb közös listából sem lett végül semmi.
Az ultraortodox Sász és a Jahadut Hatora stabil pozíciója ősidők óta változatlan, így a jobboldali blokk kis pártjai, amelyek az elmúlt egy évben már minden lehetséges kombinációban megfordultak együtt és egymás ellen, most új felállásban próbálták volna megmozgatni szavazóikat, de végül úgy tűnik, ugyanott kötnének ki, ahonnan indultak, legalábbis ha Bennetten múlna a döntés.
A nagy reményekkel indult, Ajelet Saked vezetése alatt a szeptemberi választások idejére összefércelt szekuláris-nemzeti vallási fúzió, mint utólag kiderült, még technikailag sem működött, és már a választások másnapján szétesett.
A 12-es csatorna eredményei szerint a cionista blokk szereplői külön-külön tagozódva elvileg hatékonyabban mozoghatnak, de a kormányalakítást érdemben nem tudják befolyásolni.
Az utolsó pillanatokban bejelentett, eddig biztosan megkötött szövetségek egyike a Rafi Peretz vezette Zsidó Otthon és a szeptemberben a bejutási küszöböt nem teljesítő, radikális jobboldali Otzma Jehudit társulása. Ám a szekuláris-nemzeti vallásos kombó működőképessége, megspékelve az Otzma Jehudittal még egy cionista-technikai listán is kérdéses, és jelentős mandátum-növekedéssel sem járna.
Összességében a 12-es csatorna hétfői felmérése szerint a Beni Ganz vezette Kék-Fehér és a Likud között megnőtt a különbség 34-31 mandátum arányában, a Sasz 8, a Jahadut 7 mandátuma stabil, Liberman egy széket veszítve 7 mandátumon áll, míg a többnyire arab törvényhozók alkotta Egyesült Lista változatlanul 13 mandátumot kapna.
Az elmúlt egy év politikai viharainak két nagy vesztese Mose Kahlon, akit Kulanu pártjával együtt Benjamin Netanjahu egyszerűen, mint járulékos veszteséget teljesen eltüntetett a politikai palettáról. Másrészről a Munkapárt már említett tehetsége, Sztáv Saffir, aki megpróbált ugyan kitörni a baloldal ideológiai állóvizéből, és szeptemberben csatlakozott a Demokrata Izraelhez majd a Demokrata Táborhoz, de jelenleg úgy néz, ki politikai karrierjét kénytelen lesz felfüggeszteni, mivel a Merec-Munkapárt szövetségben nem számítanak rá.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.