Benjamin Netanjahu elsöprő, ugyanakkor borítékolható (72,5%) győzelmével zárult a Likud-elnökválasztás, amelyet a miniszterelnök és pártelnök hosszú ideje egyetlen kihívója, Gideon Szaár harcolt ki.
Az előző elnökválasztáshoz képest főként a különösen rossz időjárás miatt, a 116 ezer szavazásra jogosult Likud-tag csupán 49%-a járult a szigorú szabályok szerint meghatározott, sok esetben a tagok jelenlegi lakóhelyéhez képest távoli utazáshoz kötött urnákhoz.
Az elnökjelölő választás nagy meglepetéseket nem tartogatott, főleg nem Benjamin Netanjahu jelenleg ügyvivő miniszterelnök számára, a minden más problémát elsöprő győzelem azonban stratégiailag volt fontos. A miniszterelnök számára a Szaár-féle kihívás leküzdése pozíciójának párton belüli megerősítését jelenti az elmúlt hónapok egymást követő két kormányalakítási kudarca után, ugyanakkor az immár harmadik alakalommal kiírt választások bevezető kampánya is egyben.
Az sem volt teljesen váratlan, hogy a kulcsfontosságú városokban, mint pl. Jeruzsálemben, Haifán, Akkóban, valamint Asdodban elért több mint 80%-os támogatottságot az újraválasztott elnök óriási kettős győzelemként fogja elkönyvelni.
„Ez hatalmas győzelem! Köszönöm a Likud-tagok bizalmát, támogatását és szeretetét”-
nyilatkozta a miniszterelnök a szavazóknak címzett üzenetben, azt ígérve, hogy hasonló győzelemre fogja vezetni a Likudot a márciusi választásokon.
A kormányfő kihívója, Gideon Szaár nem titkoltan azért tért vissza az áprilisi választásokat megelőző listás szavazások előtt, hogy a közeljövőben megszerezze a pártelnöki és ezzel együtt a kormányalakítási vagyis a miniszterelnöki pozíciót.
Amit előre Szaár sem tudhatott: a választások nem úgy alakultak, ahogyan azt az elmúlt évtized “könnyű” győzelmeihez szokott Likud-tábor képzelte. A szeptemberi, sorozatban második kudarc után mindenesetre elérkezettnek látta az időt, hogy nyílt megmérettetésre invitálja – saját szavait idézve – barátját és a Likud első számú tagját, Benjamin Netanjahut. A pártelnöki kihívással saját politikai érdekeinek érvényesítésén túl, a Likud demokratikus elvi vonalát szándékozott erősíteni.
Szaár nyilván tudta, hogy nincs esélye nyerni, és azt is, hogy kampányának minden szavával, majd nyilvánvaló bukásával akarva-akaratlanul. Netanjahu pozícióját fogja erősíteni. A kihívásnak és a közel 30%-os ellentámogatók pillanatnyilag feledhető lázadásának mégis lehetett némi reális alapja.
A veterán likudnyiknak számító, egykori oktatási és belügyminiszter Szaár a Likudon belüli vezetőváltás szükségességét azzal indokolta, hogy az elmúlt fél évben a miniszterelnöknek kétszer sem sikerült kormányt alakítania, amit a haredi-Likud szövetségből kilépő Avigdor Liberman (Jiszráel Beitenu) vagy a csalással megvádolt arabok számlájára lehetne ugyan írni, de úgy is lehet értelmezni, hogy a Likudon belül vezetőváltásra van szükség, különben a következő márciusi választáson könnyen meglehet, hogy az ellenzék fog nyerni.
Gideon Szaár óvatosan megkerülte a miniszterelnök korrupciós ügyeinek kérdését, mondván, Netanjahunak nem lemondania kell, hanem a bíróságon képviselnie igazát, addig az ügy nem releváns, legalábbis a Likud számára. A közelgő választások megnyerése illetve elvesztése szempontjából viszont annál inkább.
Szaár próbálkozása a Likud történetének valószínűleg máris a feledhető múlt kategóriájába sorolható, de a kihívás, mint motiváció a korrupciós vádak és a sikertelen kormányalakításokban megrekedt miniszterelnök számára új lendületet adott. Benjamin Netanjahu a régi időket idéző hangulatban, szemmel láthatóan megújult erővel és saját terepén már a márciusi választásokra hangolódva végig diktálta az iramot és saját feltételeit.
Végül annak rendje s módja szerint Szaár elismerte vereségét, és megköszönve szavazóinak a közreműködést, támogatásáról biztosította a miniszterelnököt a következő választásokon.
A kötelesség és kötelezettség teljesítésen túl Szaárnak sok más választása nemigen volt, az már más kérdés, hogy Netanjahu nem fogja elfelejteni Saar amúgy könnyen feledhető „árulását”.
Az meg végképp más kérdés, hogy a miniszterelnöknek az elmúlt hónapokban és most sem Szaár az egyetlen és legnagyobb problémája, sokkal inkább Avigdor Liberman és Beni Ganz, valamint a balul sikerült kormányalakítási próbálkozások.
A tegnapi mindent elsöprő győzelem kétségkívül lendületet adhat a márciusi választásokra, de ha megismétlődik az előző választások kudarca – és a közvélemény-kutatások erre engednek következtetni -, akkor a kérdés az lesz, hogy a Likud mennyire lesz lojális a tegnap toronymagasan megválasztott miniszterelnök-jelöltjéhez.
