A három nagy világvallás, az iszlám, a judaizmus és a kereszténység egyaránt várja a jövőben egy olyan személy megjelenését, aki majd pontot tesz minden szenvedésre és bajra, és elhozza a tökéletes új világot. Erre a várakozásra hajaz a Netflix legújabb sorozata, a Messiás is.
Az emberi sorsban botrányos és feldolgozhatatlan a halál, az erőszak, a gonoszság, az értelmetlen háborúk, a terrorizmus és a gyógyíthatatlan betegségek léte, nem is beszélve a természeti katasztrófák egyre sűrűsödő soráról, melyek mindegyike egyértelműen jelzi, világunkban elromlott valami, amit az átlagember, a politikusok, vezetők nem tudnak megoldani.
Ki lesz az a személy, aki mégis választ ad minden egzisztenciális problémánkra? Az iszlám, a judaizmus és a kereszténység válasza egyértelmű: a Messiás. Kilétéről, és eljövetelének körülményeiről azonban megoszlanak a vélemények, éppen ezért érdemes a Netflix „vitaindító”, kissé sekélyes sorozata nyomán górcső alá venni, kitől várhatjuk, hogy elhozza az új, tökéletes világot.
Al-Maszih, a Netflix messiása
A sorozat által megformált messiásfigura kicsit zsidó, kicsit iráni, kicsit muszlim, kicsit keresztény, kicsit globalista, kicsit pedig a New Age híve. Üzenetének lényege röviden összefoglalható:
a történelem a végéhez érkezett, új éra következik. Hogy ebben neki pontosan mi a szerepe, egy-egy megnyilvánulásából sejthetjük csak, hiszen mondanivalója és viselkedése nem koherens, sokszor értelmetlennek tűnő csodába illő tettek sorozata.
A történet fő negatív szereplői, a Netflix eddigi, baloldali, liberális ideológiával áthatott narratívájába remekül beleilleszkedő módon, Izrael és Amerika. A zsidó állam – szögesdrótokkal, fegyveres katonákkal illusztrálva – a palesztinokat elnyomó agresszorként jelenik meg, míg az Egyesült Államok a következő „mennyei ukázt” kapja: vagy visszavonja csapatait a világ minden tájáról, vagy ő lesz a felelős azért, hogy nem jön létre a világbéke.
A „messiás” utal továbbá a határok „mesterséges” kialakításának romboló hatására is.
A sorozat „szerencsétlen hitehagyottjai” pedig az amerikai Biblia-öv keresztényei, akiknek fogalmuk sincsen arról, mi az élet értelme, vagy hogy a Biblia mit üzen Messiás-témában, csak sodródnak az eseményekkel ide-oda; vagy pedig megagyülekezetek figyelemhajhász, hatalommániás vezetői.
A Netflix torz képébe a tisztességes, Bibliához és hitelveikhez ragaszkodó keresztények már nem férnek bele.
Az iszlámhívők reprezentációja már korántsem ilyen egysíkú, a tudatlan, könnyen megvezethető hívek és a teológiában, hitgyakorlatban jártas hívek mellett a radikális terroristák is megjelennek.
Még egy érdekes elem, hogy a muszlim illetve keresztény hívők többségének eszébe sem jut szent irataik előrejelzéseihez mérni a frissen felbukkant karizmatikus figurát, Al-Maszih-t, számukra elegendő, ha tesz néhány csodát, megment egy életet, vagy mond néhány bölcs vagy annak tűnő dolgot ahhoz, hogy addigi életüket eldobva a követésére induljanak.
Maga a sorozat messiása is azt üzeni: „felejtsetek el mindent, amit eddig a vallásról gondoltatok.”
Tényleg ez lenne a megoldás? Mi a garancia arra, hogy a sztoikus nyugalommal, kiszámíthatatlanul viselkedő, furcsa természeti jelenségekkel operáló figura valóban követendő, aranykort teremtő természetfeletti személy, és nem egy még nagyobb nyomorúságot hozó, hamis reménységet és káoszt teremtő valaki?
Az ember ennyire kétségbeesett, és megvezethető lenne?
Egy biztos, a Netflix sorozata számos kérdést és vitát vetett fel, amivel mindenképpen fontos foglalkozni. Éppen ezért vessünk is egy pillantást arra, honnan és kit vár a világ megmentőjeként, új korszakot elhozó messiásként a három nagy világvallás, és mit tartanak a hamis megmentőkről, úgynevezett „antikrisztusokról”.
Mahdi, az iszlám világ messiása
Az iszlám eszkatológiában, vagyis a végidőkről szóló tanításában, Mahdi egy messianisztikus szabadító, aki igazságot, egyenlőséget hoz a Földre, helyreállítja az igazi vallást, majd egy 7, 8 vagy 9 éves aranykort hoz el, mielőtt a világ a végéhez ér. A Korán nem tesz róla említést, azonban számos hádísz-gyűjteményben (Mohamednek tulajdonított mondások gyűjteményeiben) találhatunk személyével kapcsolatos hagyományokat.
Mahdi egyesek szerint Iszá (Jézus) előtt, mások szerint vele együtt tér vissza a földre. Az iszlám teológia a kereszténytől eltérően Jézust nem tekinti Istennek, vagy Isten fiának, csupán prófétának vagy hírnöknek. Tagadják továbbá azt is, hogy kereszthalált halt volna. Hiszik azonban, hogy Izrael fiaihoz küldetett, és jelenleg a Mennyben tartózkodik, ahonnan majd visszatér, hogy Mahdival, együtt megküzdjön az anti-messiással (antikrisztussal), Al-Maszih ad-Daddzsállal.
De ki ellen is indít majd háborút? Ad-Daddzsálról annyit tudni, hogy a hádíszok tanúsága szerint megtéveszti a hívőket, képes lesz csodákat tenni, hogy megzavarja a muszlimokat, nem lesz képes belépni Mekkába és Medinába. A síita tanítások szerint Mahdi az iszlám nevében harcolni fog vele, Iszá (Jézus) pedig meg fogja ölni.
Ezek után az iszlám Jézusról kijelenti, hogy Allah szolgálatába áll, egyesíti a muszlimokat, és jelentős muszlim vezetővé válik.
Mosiah, a zsidóság messiása
A zsidó Biblia, a Tanach (keresztény nevén Ószövetség), illetve a különböző zsidó hagyományok szintén emberi, nem isteni messiást várnak. A messiás héberül felkentet jelent, egy különleges feladatra szent olajjal elválasztott személyt, ami a régi időkben a királyokra, papokra, prófétákra használatos kifejezés volt.
Megjelenését a zsidók a messianisztikus korban vagy végidőkben várják. Eljövetelét többek szerint Elijáhu (Illés) próféta előhírnökként való megjelenése előzi majd meg, pontos időpontot azonban senki sem tud, csak annyit, hogy egy komoly háború, „Góg és Magóg” háborúja kell hogy megelőzze még az eseményt.
Dávid király dinasztiájából kell majd származnia, és a talmudi irodalom szerint újra felépíti a Templomot Jeruzsálemben, illetve összegyűjti a zsidóságot a világ minden tájáról Izraelbe. Jeruzsálemben fog uralkodni, és uralmát a világ minden nemzet elfogadja.
Világbéke jellemzi majd a korszakot, nem lesz több háború és éhség, általában magas lesz az életszínvonal. Még a vadállatokról is azt írják az ősi próféták, hogy békében fognak együtt legelészni, nem ragadozzák egymást többé. A zsidóság abban is hisz, hogy ekkorra már az egész emberiség az egy igaz Istent fogja imádni, és spirituálisabb, morálisabb életformát folytat majd, a zsidó nemzet fő foglalatossága pedig a Tóra tanulmányozása lesz.
A judaizmus berkein belül is feltűntek úgynevezett „hamis megmentők”, kiknek tevékenysége, mégha időnként heroikus is volt, nem vezetett sok jóra, inkább kiábrándulásra és pusztulásra.
Jézus színre lépése után egy évszázaddal számos zsidó követőt szerzett magának Simon Bar Kochba, akit a neve, illetve a rómaiak elleni felkelés vezetése miatt sokan messiásnak véltek, azonban arról, mennyire nem volt az, ékesen szóltak tevékenységének katasztrofális eredményei, a zsidóság szörnyű veresége.
1665 körül újabb messiás-jelölt tűnt fel Sabbatáj Cvi, egy török zsidó személyében, aki a török szultántól várta, hogy az ígéret földjét, Palesztinát, rendelkezésére bocsássa. A szultán ehelyett megfenyegette Cvi-t, és a „messiás” iszlámra való áttéréssel mentette meg életét.
A modern kori reform-judaizmus régóta tagadja hogy egy individuális messiáson múlna a tökéletes világ elhozatala.
Ehelyett inkább az emberi erőfeszítésekben bíznak, ebből is fakadhat odaadásuk a baloldali, liberális politikai célok támogatására, szekuláris törekvésként a messianisztikus kor megteremtésére.
Krisztus, a kereszténység messiása
A keresztények hite szerint a világ megváltója Jézus, aki nem más, mint az emberré lett Isten fia, már több, mint kétezer éve megjelent a földön, Izraelben, beteljesítve a személyére vonatkozó számos bibliai, ószövetségi prófécia egy részét, többek között azt, hogy
Dávid leszármazottja volt, szűztől született, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, megosztoztak ruháin, köntösére sorsot vetettek, az emberektől utált és megvetett volt, és az emberek bűnei miatt sebesítették és ölték meg,
azért, hogy a kereszthalála által, amivel minden ember bűnének büntetését elszenvedte, az ember esélyt kapjon arra, hogy azt elfogadva és bűneit megbánva igaz emberré váljon.
Jézus ezután hitük szerint három napig a sírban volt, de a harmadik napon feltámadt a halálból és felemelkedett a mennybe, feladatot adva követőinek, hogy terjesszék a hírt, valaki elfogadja ezt a helyettesítő áldozatot, új emberré lehet, és maga is Isten fiává válhat, ezzel megmenekülve attól, hogy a bűnös világgal együtt a végén ő is elpusztuljon és az örök szenvedés helyére kerüljön.
Azonban ők is várják a messiás visszatérését az idők végén, nem egy, hanem két alkalommal is. Hitük szerint először a felhőkig jön el, hogy magával vigye azokat, akik már hisznek benne, a mennybe, mielőtt eljönne a világ nyomorúságos utolsó 7 éve.
Abban is hisznek azonban, hogy Jézus minden mennyei követőjével a 7 év végén visszatér a Földre látható módon királyként és hadvezérként, leszámol a benne hívők és Izrael ellen összegyűlt, antikrisztus által vezetett világhadsereggel, megítéli az emberiséget, majd Jeruzsálemből uralkodik a földön ezer éven keresztül.
De ki is ez az antikrisztus? Az Újszövetség több helyen figyelmeztet olyan hamis messiások eljövetelére, akik azt állítják, ők Jézus, és sok embert megvezetnek, de közülük is kiemelkedik egy, az utolsó 7 év elején megjelenő világvezető, karizmatikus politikus, akit még nem látott a világ, aki látszólag fantasztikus előrelépéseket tesz a világbéke és az egység érdekében, még a zsidó Szentélyt is felépítteti, azonban eljön a nap, amikor kikiáltja magát Istennek, és mindenkit halálra keres, aki nem imádja őt.
Ennek tesz majd pontot a végére a keresztények hite szerint a messiás visszajövetele, aki tüzes tóba veti őt és minden követőjét, és a béke tökéletes uralmát hozza el a földre.
Felmerül tehát a kérdés: ki menti meg végül az emberiséget? Ki hozza el a gonoszság, könyörtelenség, éhezés, háborúk, betegségek, szenvedés, aberráció, elnyomás végét, és a hőn áhított tökéletes kort a világbékével, jóléttel, biztonsággal?
Emberi fejlődés? Karizmatikus politikai vezető? Vagy netalán isteni, kataklizmikus beavatkozás? Mindez a jövő zenéje, mindenesetre azt kijelenthetjük: valami van a levegőben.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.