„A jelenlegi felállás a Közel-Keleten új prioritásokat állít fel, mivel az arab államok többé nem a palesztinok kottájából játszanak” – véli a BESA Center elemzője.
Izrael geopolitikai helyzete különleges szerepre kényszeríti a zsidó állam vezetőit. Az elmúlt két évtizedben az ország gázmezőkre lelt partjainál, nagy erőkkel a tengervíz sótól való megszabadításába kezdett, és drámaian megnövelte jelenlétét a tengervizeken is. Tíz évvel ezelőtt Izrael Egyiptom földgázától függött, ma már Izrael exportál gázt Egyiptomnak és Jordániának is – idézi fel Frank Musmar a BESA Center oldalán közzé tett elemzésében.
A közel-keleti régió legfőbb szereplői között hatalmas (és gyors) verseny zajlik. Az ázsiai, afrikai és európai kontinensek találkozópontján fekvő terület óriási geopolitikai jelentőséggel bír. A Közel-Kelet arca több nagy vízre is néz: a Földközi-tenger mellett a Vörös-tenger és Fekete-tenger, valamint az Indiai-óceán is határolja.
Nem mellesleg a Közel-Kelet még mindig a világ legnagyobb olajszállítója, és a legnagyobb gáz-, valamint olajkészleteket rejti.
Az sem meglepő, hogy az Amerikai Egyesült Államok számára Izrael biztonsága kulcsfontosságú kérdés – gondoljunk csak az „Arab tavasz” példájára. Noha a felkelések nem hoztak nagyobb változásokat Izrael életében, a hatásai mégis érezhetőek. A történtek Jeruzsálemet is felkavarták, ahogy a régió többi szereplőjét is.
„Irán hegemón törekvései pedig még Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket is arra késztették, hogy közelebb forduljanak Izraelhez és Amerikához. Az elmúlt évtizedben a zsidó állam megerősítette kapcsolatait azokkal az Öböl-menti monarchiákkal, amelyekkel nem tart fent diplomáciai kapcsolatokat”
– hangsúlyozza az elemző, aki arra is emlékeztet: Jeruzsálem álláspontja az Arab-tavaszt illetően megegyezett a rijádi és bahreini véleményekkel. A terrorizmus elleni harcban pedig Izrael Egyiptommal, Jordániával és még a Palesztin Hatósággal is igyekszik aktívan együttműködni.
„A jelenlegi felállás a Közel-Keleten új prioritásokat állít fel, mivel az arab államok többé nem a palesztinok kottájából játszanak”.
Ugyanis ezeknek az államoknak is megvannak a saját problémáik, és a Hamász-Fatah konfliktus aláásta azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel segítséget igyekeztek kérni az arabok részéről. Néhány arab állam kezdi nyilvánosan is elismerni a zsidó nép jogát az ősi hazájához.
Miközben Törökország elhelyezkedését általában előnyösnek tekintik az energiapiacon a közelében fekvő országok igényei miatt, ugyanazon országok politikai, gazdasági és katonai konfliktusai egyben akadályozzák is a vezetékhálózatok fejlesztését, és jelentős külpolitikai kihívást is jelentenek Ankara számára – amely hagyományosan egyszerre igyekszik kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolni a Nyugattal és Oroszországgal.
A keleti mediterrán régióban felfedezett gázmezőket nagy érdeklődés és lelkesedés fogadta a közelmúltban, ami nem meglepő, tekintve az új források gazdasági, geopolitikai és politikai lehetőségekre gyakorolt hatásait.
Az új tartalékok felfedezése akár azt is lehetővé teszi, hogy az EU hosszútávú terveinek megfelelően sikerüljön Európa orosz energia-függőségén lazítani, és az országok gázimportját diverzifikálni.
2017 decemberében Ciprus, Izrael, Olaszország és Görögország egyezményt írtak alá arról, hogy közösen vizsgálják meg egy olyan földgázvezeték kiépítésének a lehetőségét, ami a térséget kötné össze az európai piacokkal. Az Európai Bizottság gazdaságilag kivitelezhetőnek és ígéretesnek ítélte a projektet, támogatásáról biztosítva a terveket.
2018-ban pedig Beér Sevában Görögország, Ciprus és Izrael vezetői bejelentették, hogy hivatalosan is készen állnak egy kormányközi egyezmény aláírására a gázvezeték projektjének biztosításához. Amerika akkori izraeli nagykövete, David Friedman szintén jelen volt a tárgyalásokon, és rendkívül pozitívan nyilatkozott a projektről, ami szerinte „a Közel-Kelet és Európa stabilitása és fejlődése szempontjából is hatalmas jelentőséggel bír”.
Ha a projekt megvalósul a jövőben, Izrael regionális energiaközponttá válik – tovább változtatva történelmi geopolitikai szerepén.
