Az új igazságszolgáltatási reformok a fegyverkorlátozó törvényekkel együtt lehetetlenné teszik a biztonságos zsidó életet New Yorkban.
Az újabb szörnyű antiszemita gyűlölet-bűncselekményben, amelyet a New York-i zsidó közösség ellen követtek el, legalább öt embert sérült meg súlyosan, ezúttal a New York-i Monsey-ben, ahol egy machetével felfegyverzett álarcos behatolt a helyi vallásos zsidó közösség vezetője, Chaim Rottenberg rabbi közösségi imahelyként is funkcionáló otthonába, és megtámadta az ott tartózkodókat – emlékeztet a Tablet zsidó magazin oldalán megjelent publicisztikájában Liel Leibovitz.
Az, hogy miként akadályozzuk meg a helyi pogromok kitervelőit abban, hogy zsidókat bántalmazzanak, verjenek meg, szúrjanak-, vagy lőjenek le – mint például a most Monsey-ben vagy a múlt heti gyilkos támadás során Jersey City-ben, New Jersey-ben – nem olyan kérdés, amelyről az amerikai zsidók többsége egyáltalán el tudta volna képzelni, hogy valaha is komolyan foglalkoznunk kellhet még vele. Ám mostanra élet-halál kérdéssé vált.
Egyértelművé vált, hogy azok az ismerős intézmények, amelyekre a közösségünk eddig támaszkodott, nevezetesen a város Demokrata vezetése, a bűnüldözés és a bíróságok, már nem azon dolgoznak, hogy megvédjenek minket. Ehelyett még több támadás elkövetését ösztönzik, és fokozzák a közösségünk elleni erőszakot – írja a Tablet szerzője.
Annak érdekében, hogy megértsük, mindez hogyan történik, nézzük meg Tiffany Harris esetét! December 22-én odalépett három ortodox zsidó nőhöz egy brooklyni utcán, ütni kezdte őket, és közben antiszemita gyalázkodásokat kiabált. Amikor a zsaruk kiérkeztek, Harris nem blamálta magát azzal, hogy tagadja a vádakat. – „Igen, bepancsoltam nekik” – mondta. „Megátkoztam őket. Azt mondtam: «B….tok meg, zsidók»”.
Harris-t bíróság elé állították, nem először. A New York Post szerint tavaly november óta zajlik egy zaklatás és erőszak miatt indított eljárás vele szemben, és éppen az elmúlt hónapban mulasztott el jelentkezni a bíróságon egy újabb bűncselekmény okán. De a mostani ügyében az ügyészek még csak nem is fárasztották magukat azzal, hogy óvadékot szabjanak ki: január 1-jén hatályba lép egy új törvény, amely megtiltja a bíróknak az óvadék kiszabását bizonyos, általában nem erőszakos bűncselekményekkel vádolt alperesekre.
„A de Blasio (New York demokrata párti polgármestere – a szerk.) vezette közigazgatás egyértelművé tette, hogy mindannyiunknak igazodnunk kell az óvadékkal kapcsolatos reformhoz” – mondta egy rendészeti forrás a Postnak. „Ha az ügyészek óvadékot is kértek, a változtatások azonnal semmisé teszik a rendelkezést”.
A törvény védelmezői az igazságszolgáltatás reformjának ragyogó példájaként üdvözlik de Blasionak az ítéletekkel kapcsolatos új irányelveit.
Ám a valóságban ez az elhibázott szakpolitika egy újabb példája, amely lehetővé teszi a progresszív politikusok számára, hogy az erkölcsi magasabbrendűségüket bizonygassák, miközben a kisebbségeket – elsősorban és leginkább a zsidókat – támadásoknak teszik ki, amelyek aztán következmények nélkül maradnak, és így további támadásokra ösztönöznek a védtelen célpontok ellen – állítja a publicista.
Az elmúlt két hétben New Yorkban, amely a világ egyik legnagyobb zsidó népességével büszkélkedhet, 10 erőszakos támadás történt a zsidók ellen, ám az elkövetők, mint Harris is, mind szabadon távozhattak, vigyorogva és megbánás nélkül.
Az erőszakos, bigott gyűlölködők szabadon engedése, hogy még erőszakosabb gyűlölet-bűncselekményeket követhessenek el, közpolitikaként egyenértékű az őrület definíciójával. Gonoszság. A gyakorlatban úgy tűnik, hogy a „büntető igazságszolgáltatás reformja” és a „rendőri megszállás” elítélése valójában csupán eufemizmusok a valós, élő zsidók biztonságának feláldozására a tetszetős progresszív közhelyek oltárán – írja a Tablet szerzője.
Bárkinek, aki a zsidókat biztonságban kívánja tudni és harcol az antiszemitizmus ellen, először meg kell győződnie arról, hogy az antiszemita támadók busásan megfizetnek az erőszakoskodásukért.
Mégis, a New York-i progresszív politikusok a baloldali zsidó szervezetek sokaságával karöltve az elmúlt 24 órát azzal töltötték, hogy a monsey-i támadást hangosan elítélő, általános nyilatkozatokat adtak ki, miközben továbbra is a „fehér nacionalizmust” vádolták az antiszemita erőszak pestiséért, amely zsidókat öl a közösségeinkben.
Semmi sem lehet mérgezőbb és kívánttól eltérőbb hatást kiváltó, mint a gyűlölet által fűtött erőszak New Yorkot Kisinyovvá (Moldova fővárosa, ahol egy 1903-as pogrom során 47 zsidót öltek meg, és további több százat megsebesítettek – a szerk.) változtató hullámának ilyen, politikai indíttatású átírása.
Ha nem tudsz egyértelműen és őszinte szívvel felszólalni az erőszakos antiszemita gyűlölet-bűncselekmények elkövetőinek a legszigorúbb megbüntetését követelve, illetve a zsidók törvény általi védelme mellett, azokon az utcákon, ahol ma rendszeresen bántalmazzák őket, akkor nem vagy sem a zsidó közösség barátja, sem az antiszemiták ellensége. Hanem bűnpártolóként az erőszakos gyűlölet-bűncselekményeket támogatod – írja Liel Leibovitz.
Ha ez így áll, és a helyi Demokrata Pártot, valamint az igazságszolgáltatást többé nem érdekli a zsidók védelme, akkor legalább lehetőségünkben áll megvédeni magunkat? New York Cityben erre a kérdésre sajnos nem a válasz.
Illegális lőfegyver vásárlása New York Cityben nem nehezebb, mint mondjuk MDMA (szintetikus drog – a szerk.) vagy bármilyen más illegális anyag beszerzése. De azoknak közülünk, akik törvényes módon, fegyverrel szeretnék megvédeni magukat az olyan erőszakos antiszemitákkal szemben, mint Tiffany Harris, aki jelenleg is szabadon járkálhat az utcákon és folytathatja a zsidók elleni támadásokat, vagy a Fekete Izraelitáktól, akiknek a „kamu zsidók” elleni uszítása Jersey Cityben hat áldozatot eredményezett, nos, nekik nincs szerencséjük.
A New York-i rendeletek szinte lehetetlenné teszik a lőfegyver megszerzését és viselését a napi szintű támadásoknak kitett közösségek törvénytisztelő polgárai számára. Ha valakinek mégis sikerül egy ilyen engedélyt megszereznie, a jelenlegi törvény előírja, hogy a fegyvert és a lőszert külön hordja, és mindkettőt elzárva kell tárolnia.
Mindezt egészítsük ki a komplikált kérelmezési eljárással, a borsos regisztrációs díjjal és azzal, hogy a New York-i rendőrség bármikor és bármilyen, általa megfelelőnek ítélt okból megtagadhatja az engedélyt, és a paradoxon teljessége világossá válik.
Ha zsidó vagy New Yorkban, a várost vezető politikusok irányításával működő rendőrség már nem nyújthat teljes körű védelmet neked az erőszakos támadások ellen. Ha megtámadnak, a bíróságok a közpolitika részeként szabadon engedik a támadót. Miközben az önvédelem alkotmányban foglalt jogának gyakorlása tilos számodra – írja keserűen a Tablet publicistája.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.