Míg az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) legutóbbi felmérése szerint Magyarország és Lengyelország az antiszemitizmus melegágya, és Amerika valahogy fel sem került a listára, addig a valóság valami egészen mást mutat. Gulyás Virág írása.
Míg Magyarországon az antiszemitizmust elsősorban a német megszállás emlékműve, Horthy Miklós mentegetése vagy éppen a Soros György elleni plakátkampány kapcsán szokták emlegetni, addig New Yorkban az elmúlt hét nap alatt kilenc erőszakos zsidóellenes támadás történt.
Akkor hogy is van ez?
Sokszor elmondom az előadásaim során, hogy minimum kétféle antiszemitizmus létezik: az egyik tudatlanságon és nemzedékeken keresztül sulykolt előítéleteken alapul, a másik pedig célzott és tudatos támadás a zsidók vagy épp Izrael ellen.
Van különbség a kettő között.
Az egyik szavakban megnyilvánuló szellemi tunyaság, míg a másik fizikai erőszak, zsidók elleni késelés, terrorizmus.
Nem legyünk naivak: az antiszemitizmust nem tudjuk kiirtani, hiszen nem tudjuk kiműteni az utálat génjét senkiből.
Azonban az már a mi felelősségünk, hogy ne engedjük, hogy történelmi hivatkozási pontokra építve a mai napig a kelet-európai országokat nevezzék az antiszemitizmus melegágyainak, míg nyugaton napi szinten bántalmazzák, alkalmanként ölik meg a zsidó lakosokat.
Erkölcsileg és szellemileg is fájó, hogy Amerikában elő magyarként, lassan tagadnom kéne a magyarságomat, hiszen „mi vagyunk az antiszemiták, a fasiszták, a rasszisták”. S mindezeket a jelzőket egy olyan közeg aggasztja ránk, akik a progresszív-liberális ideológia jegyében olyan embereket szavaznak az amerikai kongresszusba vagy éppen a nőmozgalom élére, akiknek terrorista hálózatokkal vannak kapcsolataik – például Linda Sarsour, Ilhan Omar vagy Rashida Tlaib.
Ezek komoly dolgok.
Az elmúlt egy héten, kilenc zsidók elleni támadás történt New Yorkban. Tegnap este öt zsidó embert késeltek meg Monsey-ban, egy Manhattantől két órányira levő városban. Rockland megyében – ahol a Monsey található – él az egy főre jutó legnagyobb zsidó népesség. Lakosságának több mint 30%-a zsidó.
A gyanúsított – egy fekete férfi, akit Harlemben fogtak el – miután egy rabbi házában megkéselt öt embert, megpróbált bejutni egy közeli zsinagógába is, de valaki, látva a kést, bezárta az ajtót.
Ez az az antiszemitizmus, amivel foglalkoznunk kellene, nem a Soros-plakátozás. Ráadásul a legutóbbi eljárást a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) részéről Izrael ellen olyan baloldali civil csoportok segítették, akiket Soros is fizet. Ennyit arról, hogy ha a valaki zsidó, akkor nem lehet antiszemita. De, lehet!
Ma reggel már olyan szintű aggodalom és düh kavargott a helyi zsidó közösségekben, hogy zsidó önvédelmi erők felállításáról és felfegyverkezésről beszélnek.
Amerikai egyetemi éveim alatt, ahol zsidó és közel-keleti történelmet tanultam, döbbenettel hallgattam, hogy az ortodox zsidó közösségben sokan félnek egy újabb holokauszt eljövetelétől. Egy zsidó anya azt mondta nekem, hogy van két megbízható nem-zsidó család, akikhez a gyereket vinné elbújtatni, ha jönne az újabb holokauszt.
Ezt most olvassa el újra mindenki, s akkor definiáljuk az antiszemitizmust!
