Ma a nyugati feminista mozgalmak egy része ahelyett, hogy kiállna a közel-keleti nők mellett, a szimbólumukká tették a fejkendőt.
1979 januárjában Reza Pahlavi iráni sah „vakációzni” indult, és soha többet nem tért haza. Az iszlamista forradalom hamarosan győzött, és a sah autoriter rendszeréből az ország egy más jellegű elnyomás alá került. Khomeini ajatollah ugyanis gyorsan kiszorította baloldali szövetségeseit a hatalomból, és megkezdte egy konzervatív iszlám ország kialakítását. Még meg se született az új alkotmány, mikor márciusban bejelentették, hogy a nőket mostantól a fejkendő viselésére kötelezik.
Március 8-án több, mint százezer nő vonult ki az utcára, hogy tiltakozzanak a kötelező fejkendő ellen. Azonban a tüntetések elhaltak, az alkotmány pedig onnantól Iránt iszlám köztársaságnak nyilvánította.
Az egész testet elfedő fekete csadorba burkolt iráni nők látványa hamarosan megszokott látvánnyá vált a világ számára. Ám a politikai iszlám térnyerésének egyik szimbóluma lett a fejkendő viselése is.
Negyven év telt el a forradalom óta, de az iráni hidzsáb (fejkendő) ellenes mozgalom újraéledt az elmúlt években.
Masih Alinejad mindössze három éves volt, mikor győzött az iráni forradalom. 35 évvel később, 2014-ben az újságíróként dolgozó nő feltöltött magáról egy fotót a Facebookra, amelyen az volt látható, hogy fedetlen fővel vezet. Alinejad 2018-ban a Foreign Policy magazinnak elmondta, hogy nem állt szándékában mozgalmat szervezni. A rengeteg pozitív reakció azonban arra indította, hogy felszólítsa ismerőseit, hogy ők is töltsenek fel hasonló képeket magukról (lásd a lenti videót).
Így született meg a „My stealthy freedom” (Az én lopott szabadságom) oldal, amelynek ma már egymillió követője van. Az oldalra iráni nők százai töltötték fel a kendő nélküli képeiket. Az aktivista emigrált, és már az Egyesült Államokból irányítja a mozgalmat. Szinte minden nap felkerül új videó Masih oldalára olyan iráni nőkről, akik vállalva a kockázatot leveszik kendőjüket az iráni utcákon.
Az aktivista többször kijelentette, hogy alapvetően nem a hidzsábot ellenzi, hanem azt, hogy nem adnak lehetőséget arra az iráni nőknek, hogy eldönthessék, akarják-e a hordani.
Alinejad mozgalmát az amerikai demokraták és más baloldaliak is ellenzik, mivel – valószínűleg jogosan – attól tartanak, hogy ha támogatják a kezdeményezését, akkor iszlamofóbnak fogják őket tekinteni.
Az elmúlt években heves vita indult a témáról. A nagy amerikai cégek elkezdtek ugyanis „visszafogott,” muszlim nőket megcélzó kollekciókat forgalmazni, és egyes feminista mozgalmak is jelképükké tették a hidzsábot, hiszen például a Trump-ellenes feminista Women’s March (Női menet) egyik poszterére egy amerikai zászló mintájú fejkendőt viselő nőt tettek.
A Vice összeállítása Masih Alijenadról és a hidzsáb-ellenes mozgalomról:
A fejkendőt népszerűsítő mozgalom azt állítja, a hidzsáb valójában az „erő jele”, ezért a ruhadarabot ünnepelni kell. Ezt a nézetet vallják a magukat progresszívnek valló politikusok is. Mikor öt éve meghirdették Amerikában a „Viselj ma hidzsábot” napot, akkor két muszlim aktivista tiltakozó publicisztikát jelentetett meg a The Washington Postban.
Asra Q. Nomani és Hala Arafa részletesen ismertették a fejkendő történetét az iszlámban és felidézték: a ruhadarab kötelező jellegéről megoszlik a muszlim tudósok véleménye, és számtalan interpretáció létezik arról, hogy valóban be kell-e fednie egy nőnek a fejét.
A két újságírónő szerint a hidzsáb a politikai iszlám jelképe lett. Leírják, hogy Nasszer egyiptomi elnök a hatvanas években egy beszédében elmondta, az Iszlám Testvériség benyújtott neki egy követelési listát, ekkoriban ugyanis Nasszer szeretett volna kibékülni az iszlamista csoporttal. A lista egyik pontja az volt, hogy kötelezzék az egyiptomi nőket a hidzsáb viselésére, de a közönség nem értette, hogy ez mit jelent. Mikor Nasszer elmagyarázta, hogy a Testvériség azt akarja, hogy minden nő fejkendőt viseljen, akkor a tömeg nevetésben tört ki.
Tehát annak ellenére, hogy a Közel-Keleten nők tömegei harcolnak a viselése ellen, Nyugaton szinte divattá vált a fejkendő népszerűsítése.
2018-ban a Macy’s amerikai nagyáruház piacra dobott egy fejkendő-kollekciót, kiegészítve „visszafogott,” egész testet befedő ruhadarabokkal. A kollekciót Lisa Vogl tervezte, aki néhány évvel ezelőtt amerikaiként tért át az iszlám hitre. Vogl azóta beszédeket tart a családon belüli erőszak túléléséről, mivel első férje, akivel egy muszlim társkereső oldalon találkozott, bántalmazta őt.
A kollekció kapcsán heves vita alakult ki az amerikai médiában, és a CNN összeültette Masih Alinejadot, a kendőellenes mozgalom vezetőjét Linda Sarsour szélsőséges iszlamista aktivistával, akinek a tevékenységéről, már többször írtunk.
A palesztin származású nőnek komoly szerepe volt abban, hogy a Trump-ellenes női tüntetések egyik szimbóluma a fejkendő lett. Ezzel szemben Alinejad szerint a fejkendő viselésnek semmi köze a feminizmushoz:
„Ha valóban érdekelnek az emberi jogok és a nők jogai, akkor nem teheted meg, hogy fogod a fejkendőt, amely a Közel-Keleten az elnyomás legegyértelműbb szimbóluma, és Amerikában az ellenállás jelképének nyilvánítod”
— jelentette ki a nőjogi aktivista.
A feminista mozgalom, progresszív világnézetéből kiindulva, mindig a vélt vagy valós áldozatok oldalán akar állni, és ezt az olyan iszlamista aktivisták, mint Linda Sarsour, kihasználják. Az „iszlamofóbia” vádja mindig okot szolgáltat arra, hogy a magukat liberálisnak nevező emberek szemet hunyjanak olyan szokások felett, amit a társadalom más tagjaitól nem fogadnának el.
Ezért nem mernek beállni Alinejad mozgalma mögé a baloldali feministák. Pedig azok a nők, akik Iránban vállalják a kockázatot és leveszik a kendőjüket, akárcsak néhány percre, komoly büntetéssel néznek szembe. Idén augusztusban az iráni bíróság összesen 16 évre ítélt három nőt, akik hidzsáb nélkül virágokat osztogattak a metrón.
A haj eltakarása egyes keresztény csoportoknál és az ortodox zsidó vallásban is szokás, ám nincs olyan feminista mozgalom, amely a zsidó nők által használt kendőt vagy parókát a szimbólumává kívánná tenni. Biztosan nincs olyan baloldali tüntetés se, amely amish fejkendős lányt tenne a plakátjára.
Az Egyesült Államokban hatalmas baptista közösség létezik, még sincs olyan cég, amely bokáig érő szoknyákat gyártana kimondottan őket megcélozva. Akkor vajon miért emelik ki a hidzsábot?
Egyszerű: divat lett az áldozati kultúra, amely mindenkit áldozatnak tekint, kivéve a fehér férfiakat. Így történhet meg, hogy a progresszívak félnek attól, hogy „iszlamofóbok” lesznek, ha nem támogatják a muszlimok jelképeit.
A nyugati feminista mozgalmak jó része, ahelyett, hogy kiállna a közel-keleti nők jogai mellett, indirekt módon támogatja a politikai iszlámot. Ennek egyik oka az lehet, hogy mindkét nézet alapvetően rossznak tartja a nyugati kultúrát. Talán itt lenne az ideje, hogy azok, akik minden tüntetésen az egyenjogúságról szónokolnak, kiálljanak az olyan nők jogai mellett, akik nem csak kitalált, hanem valós elnyomás ellen küzdenek.
