Csaknem két teljes hónapon keresztül gyilkolt zsidókat, köztük nőket, gyerekeket, betegeket és keresztény bújtatóikat a legfanatikusabbnak mondott budai nyilas különítmény, amelynek Pokorni Zoltán 12. kerületi fideszes polgármester nagyapja is tagja volt. Pelle János történész, lapunk szerzője szerint Pokorni József neve korábban is felbukkant, de Rab László mostani tanulmánya előtt senki sem kötötte össze őt a fideszes politikussal.
A 12. kerületi képviselő-testület Pokorni Zoltán kezdeményezésére egyhangúlag támogatta, vizsgálják felül a második világháború XII. kerületi áldozatainak emlékművén található névsort – olvasható az önkormányzat közleményében. A polgármester elmondta, elődje, Mitnyan György határozott a turulszobor felállításáról, míg az azon szereplő neveket Szatucsek Tibor helytörténész állította össze. A listán apai nagyapja, Pokorni József, és egyik nagybátyja, a nyolcévesen elhunyt Pokorni Károly is szerepel.
Az önkormányzat arról is említést tesz, hogy pár héttel ezelőtt jelent meg a Mozgó Világban Rab László cikke, amelyből kiderül, hogy Pokorni József – bár a háború alatt meghalt, így nem ítélhették el – a nyilas múltú háborús bűnösök közé sorolható, ezért nem méltó arra, hogy az emlékművön szerepeljen a neve.
Pokorni Zoltán, mint mondta, osztja ezt a véleményt. Hozzátette, soha nem kérte, hogy az emlékműre kerüljön a nagyapja neve.
Rab László tanulmánya szerint feltehetőleg nem egyedi esetről van szó. Emiatt Pokorni Zoltán felkérte Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, Kovács Tamás történészt, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, tekintsék át az emlékmű névsorát.
Pelle János történész, a Neokohn szerzője kérdésünkre elmondta, hogy számára sem volt ismert, hogy Pokorni Zoltán nagyapja nyilas pártszolgálatos volt és tagja lett volna a legkegyetlenebb budai nyilasok csoportjának, bár Rab László írása az ő tanulmányára is hivatkozik. Ennek az az oka, hogy bár felbukkant Pokorni József neve a forrásokban, azt nem kötötte össze a fideszes politikussal, mert nem volt semmilyen erre utaló adat, ezért sem volt eddig közismert ez az információ.
Az viszont az iratokból kiderül, hogy Kun András kirúgott minorita pap által fanatizált nyilas csoport a legkegyetlenebb vérengzéseket követte el a mai 12. kerületben. Pokorni József neve azért sem került elő korábban, mert ő meghalt az ostrom vége felé, így a későbbi népbírósági perekben sem szerepel, ellentétben társaival, például a Bokor-fivérekkel, akik a vezetői voltak a Városmajor utca 37. szám alatti nyilasháznak.
Innen jártak gyilkolni és fosztogatni 1944 december közepétől a bújkáló, illetve kórházban, szeretetotthonban fekvő zsidókat – mondja Pelle. Az elfogott zsidókat elvileg a pesti gettóba kellett volna kísérniük, de egyszerűbb volt őket a Dunába lőni. A történész szerint a nyilasok a záruló ostromgyűrű miatt a „hősi” halálra készültek, teljesen fanatizáltak voltak, ezért nekik már semmi sem számított, főleg nem a zsidók élete.
Pelle azt mondja, tetteiket elsősorban a mérhetetlen gyűlölet és nem az anyagi haszonszerzés motiválhatta, bár fosztogattak is, de azt nem gondolhatták komolyan, hogy egy elfoglalt zsidó lakást megtarthatnak, vagy a zsákmányolt ékszerekkel kezdhetnek bármit is, ha a szovjetek elfoglalják a várost.
Híres kegyetlenkedéseik közé tartozik a Maros utca 16. szám alatti zsidókórház betegeinek és orvosainak meggyilkolása. 1944. december 12-én rohanták le az épületet és vagy 100 zsidót végeztek ki a kórház udvarán. Később a különítmény legtöbb tagját elfogták, népbíróság elé állították, ennek része volt a helyszíni szemle, az elégetett, elföldelt áldozatok exhumálása. Eközben készültek sokkoló és elhíresült fotók a nyilaskoról, de Pokorni József ezeken a képeken már nem szerepel, mert ekkorra már nem élt.
Kun páter és a budai nyilas pártszolgálatosok olyan kegyetlenül kínoztak – nők mellét harapófogóval tépték – és gyilkoltak, hogy az már Szálasinak is sok volt, ezért rendőröket küldött, hogy fékezzék meg őket. Kun pátert elvitték, de az általa fanatizált különítmény, köztük a tanulmány szerint Pokorni nagyapja is, még lerohanták január 14-én a Városmajor utca 64-66. szám alatti Bíró Dániel ortodox szanatóriumot, majd január 19-én az Alma utca 2. szám alatti zsidó szeretetházat is, ahol még legalább 150-200 zsidót öltek meg, nőket, gyerekeket, időseket, orvosokat, nővéreket.
Pokorni József a tanulmány szerint 1945. január 27-én kapott gerinclövést, közel a János kórházhoz. Másnap halt bele a sebesülésbe, de ha életben marad, nem kerülhette volna el a háborús bűntettek miatti felelősségre vonást. Azért nem lett háborús bűnössé nyilvánítva, mert meghalt – írja Rab László. Szerinte ez lehet az oka annak, hogy felkerülhetett a neve a Turul-szobor talapzatára.
Kerestük Pokorni Zoltán, hogy nyilatkozzon az ügyben, de nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre.
