Tényleg fel kell vennünk a diplomáciai kapcsolatot egy népirtó rezsimmel?

Ha igaz a hír, akkor Budapest valószínűleg ismét legitimnek tartja Aszad félmillió halottat és több millió élő menekültet előállító rendszerét.

Mivel naponta arra járok, naponta láthatom, naponta irritál. Most könnyen lehet, hogy még irritálóbb lesz.

Néhány éve írtam egy rövid cikket arról, miért őrzi még mindig rendőr, mit keres még mindig az állami lobogó a Szíriai Arab Köztársaság Budakeszi úti elhagyott követsége előtt, holott Magyarország kormánya pár hónappal előtte rakta ki a ház maradék diplomatáit. Jött is egy válasz a külügy sajtófőnökétől, amiben rávilágított tudatlanságomra: „Magyarország biztosítja az épület védelmét, hiszen erre akkor is kötelezi a nemzetközi jog, ha a diplomatákat kiutasította az országból.”

Kicsit megnyugodtam, hogy nem bujkálnak szíriai fantomdiplomaták a Budakeszi úton. Még megnyugtatóbb volt, hogy a külügy sajtófőnöke megerősítette 2012 év végén elmondott, határozott szavait, miszerint „az Aszad-rendszert eddig Magyarországon képviselő szíriai diplomatákat a magyar kormány többé nem tekinti legitim diplomáciai képviselőknek”:

„Magyarország álláspontja szerint a mintegy két éve zajló szíriai válság során a saját népe ellen háborút viselő, 70 ezer ember halálát, több mint 830.000 fős menekülthullámot, pusztítást, humanitárius katasztrófát okozó és súlyos emberi jogsértéseket elkövető, diktatórikus Aszad-rendszer elvesztette legitimitását. Hazánk ezért úgy döntött, hogy a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalícióját ismeri el a szíriai nép egyetlen törvényes képviselőjének.”

Ez volt tehát a helyzet 2013 februárjában. De valami gyökeresen megváltozhatott azóta, hiszen ha igaz, amit a Financial Times ír, Budapest hamarosan újranyitná damaszkuszi nagykövetségét. És akkor nyilván hamarosan a Budakeszi úti őrzött ház is ismét élettel telne meg.

A szíriai nagykövetség máig őrzött épülete. Fotó: Google Street View

De mi változhatott a szóvivő által igen pontosan leírt rezsim működésében? A számok mondjuk biztosan: azóta olyan félmillió lehet a civil áldozatok száma, és nem 80 ezer, hanem 5-6 millió szíriai menekült bolyong a térségben és azon kívül.

Ja, egy apróságról meg ne feledkezzünk: az Aszad-rendszer azóta visszanyerte a kontrollt az ország területének 62 százaléka felett. Civilek bombázásával, gáztámadásokkal, itt-ott népirtással, de visszanyerte, ez tény.

És persze nem egyedül, hanem Oroszország és Irán segítségével, azok bábjaként, ez utóbbi befolyás-szerzési, felvonulási területként is használja Szíriát. A hét éve Magyarország és számos más nyugati állam által elismert Szíriai Nemzeti Koalíció pedig szinte eltűnt a hírekből, tevékenysége kisebb autonóm régiókban, ha fellelhető.

Ha tényleg igaz az FT diplomáciai forrásokból származó információja, miszerint „Budapesten hónapok óta dolgoznak azon a javaslaton, aminek értelmében hazánk chargé d’affaires-t (diplomáciai ügynök ügyvivőt) helyezne vissza Szíriába”, akkor az annak a jele, hogy „a saját népe ellen háborút viselő, (…) pusztítást, humanitárius katasztrófát okozó és súlyos emberi jogsértéseket elkövető, diktatórikus Aszad-rendszer” visszanyerte legitimitását.

Azzal, hogy egyelőre nyert. No matter, milyen eszközökkel.

Ebben még az a legkevésbé érdekes szempont, hogy ismét szembemegyünk az uniós főárammal. Miért ne mennénk, ha erre jó alapos morális okunk van, így van ez pl. az Orbán-kormány Izraelt támogató kiállásával is. A gond az, hogy e két kérdésben egyszerre nem lehet az EU-val szemben önálló álláspontot megfogalmazni.

Vagy deklaráljuk, mint teszi időnként Orbán Viktor, nagyon helyesen, hogy Izrael mellett kiállunk, ha törik, ha szakad, vagy ismét elkezdünk haverkodni Iránnal és a zsidó állam többi ellenségével.

Nyilvánvalóan a Bem térre és a Karmelita-kolostorba is elérkezett annak a híre, hogy Teherán fegyvert, hírszerzést és főként katonai hadosztályokat bocsát Aszad rendelkezésére, ez utóbbiakról pedig véletlenül sem titok, hogy válogatott iszlamista terrorszervezetek tagjai.

Nem éppen a véletlen műve, hogy Izrael időnként kénytelen csapást mérni dél-szíriai, sőt, ha kell, damaszkuszi katonai állásokra, az iráni proxy-háború ugyanis több fronton zajlik, a szíriai reguláris hadsereg előretolásától a Hezbollah nevű NGO aktivistáin át a gázai rakétatámadásokig. Nehéz elképzelni olyan magyar érdeket, amely felülírná a) EU-s szövetségesei, b) az Egyesült Államok, c) Izrael érdekeit és értékeit.

Hogy a szíriai ellenzék  sem fél éppen ronda eszközökhöz nyúlni? Semmi kétség. Arra azonban a damaszkuszi kormánynak van monopóliuma, hogy a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén saját lakosságát is gázzal népirtsa, ha éppen olyanja van. A Global Public Policy februári adata szerint

„az Aszad-rezsim és az azt támogató milíciák több, mint 300 vegyi támadást indítottak a szíriai polgárháború kezdete óta”, éspedig szándékosan, civileket megcélozva.

A Damaszkusztól való elzárkózás enyhítése, a szíriai népirtó rezsim relativizálása már 2015-ben elkezdődött, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy „leromboltuk Irakot, Szíriában pedig a Nyugat egy nem létező ellenzéket támogatott, Aszad elnököt démonizálta.” Ez a szíriai médiában már úgy jött le, hogy Orbán szerint „elfogadhatatlan” Aszad elnök úr befeketítése. A mostani kormánylap elődje pedig már idén januárban elkezdte pedzegetni, hogy Aszad nem is olyan izolált, mint első ránézésre tűnik, „a szíriai államfő győzelmét legitimálhatják az újranyitott nagykövetségek.” Remek. De miért nekünk kell ezt elkezdeni?

Jó lenne némi morált meg elveket vinni a magyar külpolitikába. Ha az nincs, akkor a napi ügyvitelnek, a „pragmatikus” diplomáciának sincs sok értelme. Jobbik likes this.

Magyarország helyreállítaná diplomáciai kapcsolatait Szíriával?

Külföldi diplomaták értesülései szerint hét év után Magyarország lenne az első EU-állam, amelyik újranyitná nagykövetségét Damaszkuszban.