Nem gyakori, hogy európai vezető el tudja venni a reflektorfényt Donald Trump amerikai elnöktől, de Emmanuel Macron francia elnöknek a nemrégiben a franciaországi Biarritzban tartott G7 csúcson mégis sikerült ezt elérnie, hiszen oda meglepetés vendégként elhívta Dzsavád Zaríf iráni külügyminisztert – írja véleménycikkében Eric R. Mandel, a Jewish Telegraphic Agency hírportálján.
Természetesen a meghívás hideg zuhanyként érte a 2015-ös amerikai-iráni atomalkut felmondó amerikai elnököt, az európai vezetők pedig különleges akrobatamutatványba kezdtek, amikor egyszerre próbálják higgadtságra inteni az iráni vezetést és maguk mellett tudni az amerikai elnököt is.
A helyzetet fokozza, hogy Franciaország 15 milliárd dolláros kompenzációs csomagot ígért Iránnak, az amerikaiak távozása miatt.
Az európai játék azonban rendkívül veszélyes, hiszen az alku eredeti formájában azt volt hivatott elérni, hogy az iráni lakosság amerikai segélyekhez jusson.
Csakhogy a pénz természetesen nem a lakosságnak ment, hanem az iráni vezetés terrorista infrastruktúrájának fenntartására.
Az amerikai hírszerzés az Obama elnöksége alatt átutalt pénz jelentős részének a nyomára bukkant, 1,7 milliárd dollár például az Irán által támogatott Hezbollah libanoni terrorcsoportnál landolt. Emellett olyan terrorszervezetek, mint az Iszlám Forradalmi Gárda is jelentős támogatáshoz jutott az iráni vezetésen keresztül.
Amerikai oldalról már régóta nem kétséges, hogy az iráni vezetés egyik legfőbb támogatója a világ terrorista hálózatainak, Európában azonban ezt mintha nem sikerülne belátni, annak dacára, hogy a öreg kontinens is jelentős terrortámadásokat volt kénytelen elszenvedni az elmúlt években.
Ezért is meglepő az olyan pénzügyi manőverekre lehetőséget adó rendszerek kifejlesztése, mint a barter-ügyletekre alkalmas INSTEX, mely német, francia és angol segítséggel tudja Iránt pénzhez juttatni úgy, hogy közben elkerüli az esetleges amerikai szankciókat.
Az európai hozzáállás tehát igencsak aggasztó, azonban mindezt még az is hatványozza, hogy Európa a Közel-Kelet egyetlen demokráciájával szemben igen ellenséges viszont ápol.
Ennek jele például az a törekvés is, hogy a Júdea-Szamáriából érkező termékeket külön, nem izraeli feliratú matricákkal és kóddal lássák el. Ehhez hasonló lépésre korábban csak az egykor apartheidként működő Dél-Afrikából érkező termékek esetén volt példa.
Mindezek ellenére Európa Iránnal kapcsolatos elnéző politikája elfogadhatatlan.
Az európai államok szemet hunynak a sérülő emberi jogok, a nők elleni diszkrimináció és a terrorizmus nyílt támogatása felett is, miközben Izraelt minden lehetséges fórumon elítélik.
Az európai országoknak „az se tűnt fel”, hogy a 2015-ös amerikai-iráni megállapodás után a Hezbollah terrorszervezet iráni támogatásának összege a korábbi 200 millió dollárról 800 millióra ugrott. Vagy feltűnt nekik, csak nem érdekelte őket.
Európa bizonyosan erkölcsi csapdába kerül, ha a jövőben is fenntartja szemellenzős politikáját a világ legnagyobb terror-támogató országával kapcsolatban, miközben az egyetlen közel-keleti demokráciát folyamatosan büntetőpadra ülteti.