Mivé lett a párizsi „Kis Jeruzsálem”?

„Antiszemitizmus és félelem” lengi be a kerületet, ami a helyi zsidó vezető szerint nagy változáson ment keresztül az elmúlt 40 évben – olvasható a Jewish News Syndicate írásában, aminek részleteit magyarul az alábbiakban közöljük.

A riport egyik szereplője épp a párizsi Charles de Gaulle Repülőtéren intett búcsút nővérének, aki pár órával később már egy olyan repülőgép fedélzetére szállt fel családjával, amin 80 másik francia zsidóval együtt Izraelbe költözött a nyáron.

Testvérét és az idei „alija szezont” látva, a lapnak nyilatkozó személy maga is úgy döntött, hogy szeretne családjával elköltözni a következő pár éven belül. Az Európában növekvő antiszemitizmustól félve a JNS-nek arról mesélt (neve elhallgattatását kérve), hogy korábban két gyermeke is az antiszemitizmus célpontjává vált a Garges-lès-Gonesse területén működő Paul Eluard Középiskolában területén, a Sarcelles nevű kerületben.

„A szünetben más gyerekek horogkeresztet rajzoltak a gyerekeim tankönyveibe” – mesélte a történteket. „A közösségünk pedig más antiszemita agresszív megnyilvánulásokat és bántalmazásokat is átélt – beleértve olyan eseteket is, amikben kések is megjelentek”.

2017-ben a település zsinagógájánál egy közel 20 fős fiatal csapat azt ordibálta, hogy „Allahu Akbar” és „Csesztessétek a zsidókat!”, miközben az egyiküknél könnygázbomba volt, a másik pedig megpróbált a falon átmászva bejutni a zsinagógába.

A gyakran „Kis Jeruzsálemnek” is becézett Sarcelles kerület nagyszámú zsidó lakosságáról is közismert – és főként az 1950-es és ’60-as években kezdett kiterjedni, miután a francia és zsidó algériaiak egy része az algériai függetlenségi háborút követően menekült a helyszínre.

Amikor az erőszak megnövekszik Izraelben, akkor Sarcelles-ben is

Moise Kahloun, a helyi közösség elnöke 1969-ben költözött Sarcelles-be Tunéziából, és az elmúlt években jelentős változást észlelt a felbukkanó antiszemitizmust illetően. „Sok problémáról” számolt be, beleértve az „antiszemitizmust és félelmet”, ami szerinte az elmúlt 40 év során egészen megváltoztatta a várost.

Miközben nem történnek napi szinten antiszemita bűncselekmények, Kahloun elmondása szerint 2014 óta a helyiek „napi szinten érzékelnek antiszemitizmust”. A Sarcelles-ben élő zsidók lelkében „él egy 2014 előtt és utáni világ” – mondta utalva arra a 2014-es, eddigi legrosszabb antiszemita felkelésre, ami az Izrael és Gáza között kirobbant háborúval egyidejűleg történt.

Jobb ma zsidónak lenni Lengyelországban, mint Nyugat-Európában

Egy ideje már tudható, de most a lengyel sajtó is megírta: a zsidók számára biztonságosabb hely Kelet-Európa.

„A fiatalabb arab generációk átültetést hajtanak végre az izraeli-palesztin konfliktusból; azt hiszik, hogy a zsidó és izraeli egy és ugyanaz” – fogalmazott Kahloun. „Amikor Izraelben megnő az erőszak, akkor Sarcelles-ben is ez történik. Azonnal érzékeljük itt, és a rendőrségnek is nagyobb biztonsági beavatkozásokra van szüksége”.

„Arab lakosok leégettek már zsidó üzleteket, és a zsinagógánál is volt egy erőszakos demonstráció, miközben megpróbálták azt leégetni” – mesélte. „Ami a legfájóbb számunkra, az az, hogy a zsidók és az arabok mind együtt nőttek fel”.

A 2000-es évek elejétől egészen máig, a közösség száma 18 ezer zsidóról 13 ezerre csökkent – többnyire az alijázó, Izraelbe költöző franciák körében mutatkozó növekvő trend miatt. Ugyanakkor, miközben a Sarcelles-en kívül eső kicsi városokban egyre több zsinagóga zárja be kapuit, sok család a környékre költözik.

Kahloun beszámolója szerint más városok még mindig mintaként tekintenek Sarcelles-re az ott élő arab-zsidó kapcsolatok miatt, és amiért Sarcelles utcáin sosem kell levenni a kipákat, mert „nagyobb a biztonságérzet, mint Párizs más részein”.

„Egyre rosszabb az antiszemitizmus, különösen az iskolákban”

Simon Midal, helyi zsidó közösségi vezető, aki előző hónapban alijázott, a JNS-nek nyilatkozva olyan zsidó közösségi formákról beszélt, amit a „gettósodás” fogalmával jellemzett, és szerinte egy „logikus következménye annak, ami Franciaországban történik”.

Noha megjegyzi, hogy gyermekei egész másként tekintenek Franciaországra és az antiszemitizmusra. „A fiatal zsidók mind együtt élnek, egy közösséget alkotnak és hozzánk képest más aspektusból tekintenek az antiszemitizmusra” – véli Midal.

És valóban, számos olyan francia zsidó közösségépítő szervezet létezik, amely máig próbálja színesíteni a zsidóság életét Franciaországban. Ilyen például a Relev nevű zsidó ifjúsági központ is Párizs belvárosában, ami gyakran szervez zsidó tanfolyamokat és programokat közösségépítés céljával.

Ouriel Gottlieb, a Francia Zsidó Ügynökség igazgatója hangsúlyozta, neki továbbra is az a feladata, hogy Izraelt képviselje, és „támogassa, erősítse és büszkeségre adjon okot a Franciaországban élő zsidók számára, miközben szintén népszerűsíti és alijázásra bátorít”.

Sokan ugyanakkor az erős közösség és a szervezetek támogatása miatt boldog zsidóként élnek Franciaországban. A 27 éves Eli Dan orvostanhallgatóként él Párizs egyik külvárosi részén, és rendszeresen ellátogat a Relev közösségi központba, aminek az Adas Yereim zsinagóga ad otthont. Heti kettő látogatását indokolva elmondja, hogy „itt ehetünk kóser ételeket, sokáig dolgozhatunk, csendes és megvan minden, ami szükséges”.

Dan elmondása szerint miközben elismeri, hogy „az antiszemitizmus rosszabb lett, különösen az állami iskolákban”, hozzáteszi: „Franciaország az otthonom”.

Midal a riportban szintén arról számolt be, hogy gyermekei sokkal inkább otthonuknak érzik Franciaországot, és meglepődtek, hogy a szüleik az Izraelbe költözés mellett döntöttek – azok után, hogy sokat tettek a helyi közösségért.

Az elmúlt év során csökkent a Franciaországból alijázók száma. 2011-ben és 2012-ben egy kicsivel több, mint 1900 francia zsidó költözött Izraelbe évente. 2013-ban a toulouse-i iskolai lövöldözést követően az alijázások száma közel megduplázódott és 3 262-re nőtt. 2014-ben a sarcelles-i zavargások után 6 658 fő alijázott. Az azt követő esztendőben, 2015-ben a Hyper Cacher kóser szupermarketnél történtek után következett egyfajta „csúcspont” és 7 469 francia zsidó költözött Izraelbe.

„Több ezer személy részéről érkezett megkeresés a támadást követő napon, és az alijázásról kérdeztek” – emlékszik vissza Gottlieb. Az azóta eltelt időben azonban állandó csökkenést tapasztaltak. 2018-ban 2 765 zsidó alijázott, és 2019-re ez a szám még kisebb lett.

„Az emberek belül még mindig veszélyt éreznek, de már azt mondják, hogy ‘jól vagyunk, de ha holnap Isten is megengedi és egy másik támadás történik, akkor szeretnénk több információt tudni arról, hogyan alijázhatnánk’” – mondta Gottlieb.

De még mindig, az „egész mögött álló félelem ellenére is az alijázás csak egy választási lehetőség. Senki nem menekül” – véli a férfi, aki hozzáteszi: az alijázás mögötti döntésben szerepet játszik a cionista ideológia által megfogalmazott célkitűzés is. „A francia zsidók mélyen cionisták” – hangsúlyozza Gottlieb. „Ez ad az egésznek egy kontextust”.

Abban pedig Kahloun is egyetért, hogy a dolgok stabilan állnak – és megjegyzi: az arab-zsidó együttélést napi szinten Sarcelles-ben „távolságtartás, de jó kapcsolat” jellemzi az idősebb generációk körében. Nemrég, amikor egy antiszemita támadás történt egy sarcelles-i szupermarketben, a környéken élő zsidó és arab vezetők összegyűltek, hogy együtt keressenek megoldást a helyzetre.

„Ez egy szimbolikus közösség” – véli Kahloun. „És ha valami történik Sarcelles-ben, az egész Franciaországban meg fog történni”.