A US Virgin Islands-i zsidó közösség él és virul, sőt, az amerikai impérium alatt a szigeteknek még két zsidó kormányzója is volt 1917 óta.
A furcsa címadás természetesen nem az indiai szubkontinensre (bár annak is vannak zsidó vonatkozásai, melyek önmagukban egy cikksorozatot is megérnek), hanem a Karib-tenger szigetei között megbúvó, ma US Virgin Islands néven ismert kis szigetcsoportra utal, melynek zsidó vonatkozásai igazán különlegesek.
Természetesen itt most nem a Jeffrey Epstein által birtokolt Little St. James szigetre és annak titkaira gondolunk, hanem arra a kiemelt szerepre, melyet zsidó kereskedők és állami hivatalnokok játszottak a szigetek életében a történelem során, mely szerep az 1830-as években a „zsidó Nyugat-Indiák” gúnynevet kölcsönözték az akkori dán külbirtoknak.
A történet elbeszélésének különös aktualitását az adja, hogy Donald Trump amerikai elnök valóban komolyan gondolkodott Grönland, a Dán Királyság autonóm területének megvásárlásán.
A világ és benne Dánia egyként hördült fel a napjainkban kissé extravagánsnak hangzó ötlet hallatán, de az igazság valójában az, hogy az USA történelmében az ilyen típusú ingatlanügyletek nem példa nélküliek, a Dániával kötöttek pedig egyáltalán nem.
Az Egyesült Államok kormánya hosszas huzavona után 1917-ben megvásárolta a Dán Királyság által birtokolt Dán Nyugat-Indiák (Dansk Vestindien) nevű kis gyarmatot, és US Virgin Islands néven saját külbirtokai közé sorolta. A tranzakció elsődleges kiváltó indoka az a félelem volt, hogy ott esetleg a Német Birodalom, mely ekkor már korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdetett, esetleg támaszpontot kísérel meg kialakítani búvárhajói számára a szigetek valamelyikén.
A Virgin-szigetek a Kis-Antillák Szélcsendes-szigetek (Leeward Islands) néven ismert csoportjának részét képezik, Puerto Ricótól keletre. A 17. és a 18. század fordulóján dán és norvég (a két ország akkor egy uralkodó jogara alatt egyesült) felfedezők létesítettek először telepeket a szigeteken, egy időben Grönland újra-felfedezésével, valamint afrikai és indiai dán telepek létrehozásával.
Dánia, mely a skandináv államok közül egyedül vágyta a tengeri hatalommá válást, ennek megfelelően viszonylag korán gyarmati birodalmat kezdett építeni.
A Virgin-szigeteken ekkor már voltak (és máig vannak) brit fennhatóság alatt álló területek, így a két európai hatalom között oszlott meg a szigetcsoport. A dán fennhatóság alá tartozó szigeteket eredetileg a Dán Nyugat-indiai Társaság birtokolta és irányította, ám 1755-ben az uralkodó átvette a területet és a kormányzást, a három nagyobb és több kisebb szigetet pedig, melyek összterülete csupán 346 négyzetkilométert tett ki, Dánia külbirtokává nyilvánította Dán Nyugat-Indiai Szigetek (De dansk-vestindiske øer) néven.
A terület gazdaságának alapja a mezőgazdaság, elsősorban a cukornádtermesztés volt. A gyarmatárú fogalma a 19.–20. század Európájában tulajdonképpen mindent lefedett, amit a trópusi éghajlaton meg lehetett termelni, fűszereket, növényi termékeket, de a Karib-térségben elsősorban a cukornád, és az abból készített rum jelentette a gazdaság motorját.
Mint az európai hatalmak mindegyike, Dánia is afrikai rabszolgák behozatalával teremtette meg a szükséges munkaerőt, és a szigetek lakosságának többségét ma is ezen rabszolgák utódai adják.
A rabszolgaság intézménye ellen több lázadás is volt, és a fehér lakosság körében elkövetett mészárlásokat követően 1848. július 3-án szűnt meg Peter von Scholten kormányzó rendeletére. Ez a döntés egyébként a helyi gazdaság összeomlásához vezetett, az ültetvényeseknek már nem érte meg a munkabérek kifizetése után a cukornád-termelés fenntartása.
A Dán-Nyugat Indiai Társaságban már viszonylag korán jelentős szerepet vállaltak szefárd zsidó kereskedők, akiknek már meglévő kapcsolatrendszere szerte Európában igen jövedelmezővé tették a karibi tevékenységet a XIX. század utolsó harmadáig.
Az egyesített két sziget, St. Thomas és St. John első közös kormányzója a spanyol zsidó Gavriel Milo vagy Gabriel Milan (másik, marrannus nevén Don Franco de Tebary Cordova) volt 1684 és 1686 között, és zsidó kereskedők, olykor ültetvényesek, fontos szerepet játszottak úgy a Társaság, mint a szigetek életében.
Az 1800-as évek elején a 40 ezer fő lakosú gyarmaton a lakosság mintegy 10%-a volt fehér, 20 %-a szabad, de fekete származású, és a nagy többség, 70 % volt afrikai származású rabszolga.
A dán törvények előírták, hogy minden teljes jogú állampolgár valamely felekezethez kellett tartozzon, és ezen censusok arra utalnak, hogy pl. St. Thomason a fehér lakosság közel fele szefárdi zsidó volt.
Ők portugál/spanyol eredetük ellenére, általában Hollandián vagy valamely német államon keresztül egy hajtűkanyarral kerültek a dán gyarmatra, ahol néhány évtized alatt erős és virágzó közösséget alapítottak, mely hivatalosan 1792-ben alakult meg. Jelenleg is működő zsinagógájuk Charlotte Amalie városában (mely V. Keresztély dán király hitveséről, Charlotte Amalie von Hessen-Kassel hercegnőről kapta szokatlan nevét) 1833-ban épült a hitközség (קהל קדוש ברכה ושלום וגמילות חסדים) számára.
A zsinagóga a 2017 szeptemberi hurrikánok pusztítása során komoly károkat szenvedett. A közösség virulens, élő, valóságos kehila volt, bar micvókkal, esküvőkkel, a vallásos zsidó élet minden kellékével. Fontos közösség volt dán mértékkel is, ami nem csoda, mert egy időben a Dán Birodalom Koppenhága utáni második legnagyobb települése éppen Charlotte Amalie volt annak virágzása idején. A közösség azonban ki volt téve az Egyesült Államok közelségének, és az ott zajló konjunktúra sokakat kivándorlásra késztetett.
Több Dán Nyugat-Indiai zsidó vált fontos emberré az USA-ban; Louisiana állam szenátora, az első zsidó hiten is maradt amerikai szenátor, a St. Croix szigetéről elszármazott Judah P. Benjamin például a polgárháború idején a Déli Konföderáció utolsó külügyminiszterévé avanzsált.
A St. Thomas-i David Levy Yulee az első zsidó származású szenátor lett 1845-ben, de házassága kedvéért már 1846-ban kikeresztelkedett. Komoly szerepet vállalt Florida pacifikálásában és fejlesztésében, és amikor a terület állami rangot kapott 1845-ban, ennek első, demokrata küldötte lett a Szenátusban.
Az amerikai polgárháború idején politikai szerepet nem vállalt, mégis kilenc hónapnyi börtönbüntetést töltött a Fort Pulaskiban árulásért, a vád szerint ugyanis szerepe volt Jefferson Davis konföderációs elnök megszöktetésében.
Megkeresztelkedése előtt zsidósága fontos volt számára, a család tartotta a törvényeket, apja, Moses Levy első floridai földvásárlásakor 1820-ban New Jerusalem néven zsidó telepesek számára akart egy közösséget alapítani. A család fontos szerepére ma Yulee városának neve és Levy megye elnevezése emlékeztet Floridában.
A dán gyarmat és az USA kapcsolata 1865-ben vett újabb fordulatot, amikor Abraham Lincoln elnök a washingoni dán nagykövetnek jelezte az USA vásárlási szándékát. Dánia már akkor sem zárkózott el a veszteséges gyarmat eladásától, ők maguk ajánlották fel azt korábban Poroszországnak Dél-Jütlandért cserébe, a vesztes dán-porosz-osztrák háborút követően.
Válaszul jelezték, hogy 25 millió dollár elfogadható ár lenne, de a Szenátus ezt elutasította, ami nem csoda, hiszen ekkoriban, 1867-ben szerezték meg a hatalmas Alaszkát mindössze 7 millió dollárért Oroszországtól.
Több alkalommal próbálták meg újra lebonyolítani az adásvételt, amit utoljára a dán Landting utasított el, a népszavazás hiányára és vámügyi problémákra hivatkozva, míg 1916-ban a német tengeralattjáróktól való félelem újra szikrát adott az ügyletnek.
Mielőtt Németország vehette volna birtokba, a vonatkozó adásvételi szerződést a két kormány képviselői 1916. augusztus 4-én aláírták, és az eredetileg kért 25 millió dollárért a gyarmat 1917. március 31-én valóban gazdát cserélt. A pénzügyi vonatkozásoknál is fontosabb volt, hogy cserébe a Grönlandra már ekkor is ácsingozó Egyesült Államok State Departmentje állítólag kiadott egy nyilatkozatot, miszerint az USA nem ellenzi a jövőben, hogy Dánia Grönland területének egészére kiterjessze szuverenitását.
Ennek fényében Trump elnök ajánlata különösen furcsának hat, még akkor is, ha a egyes dán történészek is megkérdőjelezik ezen nyilatkozat hitelességét, ugyanis ennek eredetije írásos formában már egyetlen levéltárban sem lelhető fel.
A US Virgin Islands-i zsidó közösség mindenesetre azóta is él és működik, sőt, az amerikai impérium alatt a szigeteknek még két zsidó kormányzója is volt 1917 óta.
Asher Federman rabbi, a szigetek Chábád-küldötte szerint a zsidó lakosság mintegy 800 fő egész évben, de a téli időszakban számuk azonnal megduplázódik, év közben pedig nagyon sok zsidó látogató érkezik St. Thomasra a Charlotte Amalie-ban rendszeresen kikötő turistahajók fedélzetén.
A szerző hadtörténész
