Az egyetemeken zajló „szürke BDS” ellen kellene hatékonyan fellépni, nem a „már meggyőzőttek előtt érvelni”, állítja Ron Robin professzor a The Jerusalem Post véleménycikkében.
Manapság számos egyetemi kampuszon gondolja úgy a keményvonalas bal- és jobboldal, az ő oldalukon van az igazság, és hogy a vitában a nüanszoknak nincs helye. Ez még inkább így van a Közel-Kelettel kapcsolatos vitákban — véli Ron Robin professzor, az izraeli egyetemi vezetők szövetségének elnöke, a Haifa Egyetem rektora, illetve a New York Egyetem emeritus professzora.
A professzor szerint azonban Izraellel kapcsolatban mégsem a fekete-fehér perspektíva a legveszedelmesebb, hanem inkább egy olyan jelenség, melyet ő egyszerűen „szürke BDS-nek” hív.
A tudományos élet szereplői saját, privát BDS-verziókat indítottak útra, korlátozva bizonyos akadémiai publikációkhoz, konferenciákhoz való hozzáférést. Ezek a „szürke bojkotterek”, ahogyan nevezi őket, professzionális szintre fejlesztették döntéseiknek látszólag jóhiszemű érvekkel való álcázását, ezzel nem kis fejtörést okozva az izraeli akadémikusok körében.
“Tegyük fel, hogy egy írás elér a szerkesztő asztalára, az pedig ki sem nyitja a borítékot, dobja is azonnal a kukába. Vagy a tanulmányt nagyon furcsa okoknál fogva nem fogadják el egy konferencián. Nincs grandiózus állásfoglalás”
— szemléltette véleményét Robin professzor.
“A BDS mozgalom minden hivatalos cselekedete limitált sikereket hoz. Ez a fajta bojkott azonban egy olyan nem hivatalos mozgalom, ami jóval »halálosabb«, mint az eredi, és hasonló eszközökkel kell ellene felvenni a harcot.”
Egy a Globes héber gazdasági híroldal által kiadott 2018-as, a BDS izraeli gazdaságra gyakorolt hatását vizsgáló tanulmány statisztikái szerint a bojkott mozgalom által okozott kár elenyésző, 0.004%, míg bizonyos cégek még profitálnak is belőle.
Robin professzor — akinek kutatása az Egyesült Államok kultúrája és külpolitikája közötti érintkezésre koncentrál — vált az egyik legerősebb BDS-elleni hanggá arról a területről, amit ő csak „ground zero”-nak nevez: az egyetemekről.
Meglátása szerint két fő hibát követ el az izraeli kormány a BDS elleni fellépésében. Először is: a Stratégiai Ügyek Minisztériuma a jogi eszközökre és határozatokra koncentrál, melyeknek limitált a hatásfoka a közhangulatra. Másodszor: sokszor úgy látja, a minisztérium a „már meggyőzötteknek szónokol.”
“Zavarban vagyok a kormány reakcióitól, melyek sokszor befelé irányulnak, és csak a hazai közönséget szólítják meg. Nem tudom megérteni, miért tesznek így”
— jegyezte meg a professzor a témával kapcsolatos héber reklámokra, riportokra hivatkozva.
Véleménye szerint inkább a közösségi oldalakon, személyes üzeneteken és ellenpéldákon keresztül kellene ráerősíteni a BDS elleni harcra az egyetemi közösség körében.
“Még nem tapasztaltam olyan koncentrált erőfeszítést, ami az egyetemeket — a BDS-hez vonzódó fiatalok epicentrumait — értelmes módon célozta volna meg.”
Robin professzor szkeptikus a „már megtérteknek való kommunikációval” kapcsolatban, ami szerinte gyakran a hivatalos konferenciák sajátossága. Együtt szeretne működni a kormánnyal és egységes hangon megszólalni, de ez valahogy minden igyekezetük ellenére sem sikerül. Igaz ez dacára annak, hogy ez az ő otthonuk, tudják mi, hogy működik, éppen ezért részeseinek kellene lenniük a stratégiának.
A bojkott-mozgalom nem logikus
A professzor hozzátette, a BDS-t nem logikus, hanem nevetséges mozgalomnak tartja.
“A világ tele van jogtiprásokkal, és az az eszme, ami Izraelt emeli ki, mint a világ jogtiprásainak központját, egyszerűen nevetséges. A hazugságok mögött mélyebb dolog húzódik, mégpedig az antiszemitizmus és a tudatlanság.”
A híres „alagút-elmélet” Robin szerint szorosan kapcsolódik a szürke-BDS mozgalom növekedéséhez. Az elmélet a következő: képzelje el, hogy egy kétsávos alagútban hajt, melyben mind a két sáv egy irányba halad.
A forgalom el van akadva, ameddig csak ellát, de nem lát el messzire. Hirtelen az ön melletti sáv elindul. Először jobban érzi magát, bár még mindig el van akadva, mivel ez azt jelzi, hogy a dugónak vége, és az ön sávja is hamarosan elindul. Azonban egy bizonyos várakozási idő után, látva hogy a másik sor milyen jól halad, érzelmei megváltoznak. Haragra gerjed. Ön és a sávjában feltorlódott autósok szándékos hátráltatásra kezdenek el gyanakodni, és elkezdi keresni a megfelelő módját annak, hogy az igazságtalanságot drasztikus tettel orvosolja.
“A bal sávban ragadt emberek visszaesnek az időtlen elméletekre a zsidók, a pénz és Izrael kapcsolatáról. Összetett okok miatt akadtak el: frusztráltak saját társadalmaik egyenlőtlenségei miatt, és és az általuk összetákolt összeesküvés az, hogy ez valamilyen módon kapcsolódik Izraelhez és a zsidó néphez”
— vezeti le a professzor.
“Bármikor keményre fordulnak az idők, a nemzetközi zsidóval kapcsolatos összeesküvés felveti randa fejét és most is ezt látjuk.”
Megnövekedett érdeklődés a BDS-s mozgalom iránt
Robinnak igaza van az Izraellel kapcsolatos általános bojkottal kapcsolatos érdeklődés megnövekedésével kapcsolatban, állítja Hillel Frisch professzor egy a Begin-Szadat Stratégiai Tanulmányok Központja által kiadott jelentésében, melyben a Google trendek és a BDS népszerűségének kapcsolatáról értekezik.
A jelentésből világosan látszik, hogy 2004 óta a mozgalom népszerűsége nemcsak Amerikában, de az egész világon nőtt, 2014-ig mérsékelten, napjainkig pedig erőteljesen.
Robin szerint ma a nyugati társadalmakban elfogadottá vált a gyűlölködés, és ebben nagy szerepe van az internetnek és a közösségi média felületeknek.
“A közösségi média olyan démont engedett szabadjára, melyet összezúztak a második világháború végén, de a felszín alatt azért ott maradt, és ott volt mindez ideig, tiszteletteljesen, de nagyon is életben. Most kinyíltak a zsilipek.”
Rá kell ébrednünk, az emberek rendkívül összetett módon használják az internetet. Az internetes tér felerősítheti a dehumanizáló gyűlöletbeszédeket, lehetővé teheti marginális eszmék gyors és széleskörű terjedését, azt a benyomást keltve az emberekben, hogy a valóságnál népszerűbbek.
A professzor úgy véli, ha az izraeli egyetemeket, valamint hallgatóikat és oktatóikat jobban bevonnák, és ha a BDS elleni küzdelem élvonalába kerülnének, akkor hatékonyabban tudnának fellépni az Izrael-ellenes üzenetek elleni harcban, mint ahogyan azt a kormány egyedül teszi.
“Az izraeli egyetemek lényege a vita és az érvelés. Arra bátorítok mindenkit, hogy vegyen részt olyan konferenciákon, ahol a BDS a központi motiváció, álljon fel és érveljen az ügyünk mellett. Hadd kiabáljanak, sikítozzanak és próbáljanak meg leállítani. Egyszerűen ott kell lennünk.”
