Választások újratöltve: Netanjahu akár egységkormányra is hajlandó lenne Ganzzal

Benjamin Netanjahu miniszterelnök a tavaszi kudarc után egyrészt a jobboldal kétfrontos támadásával, másrészt a Beni Ganz és Jair Lapid kisebb-nagyobb melléfogásai ellenére is stabil népszerűségnek örvendő, egységkormány alapítására esélyes centrista szövetséggel találta szemben magát.

A pártlisták lezárása után alig egy hónap maradt a szeptemberi szavazásokig, így aztán az izraeliek a politikai uborkaszezon és az iskolakezdés mellett az újabb választás kihívásaival is szembesülnek.

Benjamin Netanjahu, Fotó: Izraeli miniszterelnökség

A miniszterelnök korábbi jobboldali támogatói közül a kormánybuktató Avigdor Liberman dezertálása után, az ideiglenes kormánykoalíció fő pillérének számító Rafi Peretz, a Jobboldali Pártok Szövetségének vezetője, a kormányfő minden erőfeszítése ellenére lemondott a vezetői posztról a nyíltan Likud mandátumokra pályázó, az ideiglenes kormányából menesztett Ajelet Saked javára.

A miniszterelnökkel újat húzni pedig nem jó ötlet, legalábbis eddig nem volt az.

Benjamin Netanjahu nem rég ünnepelhette 13 éves töretlen regnálását, mint a leghosszabb hivatalban lévő izraeli kormányfő, megelőzve David Ben Guriont. Egyedülálló sikerét többek között annak köszönheti, hogy biztosítva a Likud elsőbbségét, mind diplomáciai mind biztonságvédelmi szempontból erős kézzel, magabiztosan vezette az országot, felismerve, hogy

a baloldal, a kilencvenes évek oslói kudarca után, nem tudott ütőképes narratívára váltani és figyelmen kívül hagyta az izraeli társadalom összetételének változását, ami többségében a konzervatív, haredi és vallásos cionista közösségek javára billentette a mérleget.

Az egyébként szekuláris Benjamin Netanjahu, több mint tíz év után először az áprilisi választások okán szembesült azzal, hogy egy csekély mindössze öt mandátummal bíró Avigdor Libermannal nem tud elbánni és csak tapasztalatának volt köszönhető, hogy az utolsó pillanatban fel tudta oszlatni a Knesszetet, mielőtt Rueven Rivlin államelnök mást bízott volna meg a kormányalakítással.

Netanjahu a korábban elképzelhetetlen kudarcra felkészülve és mentve, ami menthető, mielőtt Libermanhoz hasonló gondolatai támadnának, behúzta a Likudba négy mandátumával együtt a Mose Kahlon vezette Kulanu pártot, aki korábban éppen a Likudból lépett ki, elvi összeférhetetlenségi okok miatt.

Netanjahu a Kneszet feloszlatása előtti mentési akció utolsó esélyeként még felajánlotta a munkapártos Avi Gábbájnak, hogy csatlakozzon a kabinethez több miniszteri tárca ellenében. Gábbáj tavasszal, ha fájó szívvel is, de nemet mondott a kérésnek, a kormányfő azonban továbbra is talonban tartja a jelenleg Amir Peretz vezette Munkapárt behúzását a szeptemberi koalícióba, ha a szükség úgy hozza.

Benjamin Netanjahu „baloldali vonzalma” nem újkeletű. Köztudott, hogy koalíciós tárgyalásokat folytatott négy évvel ezelőtt Jichák Herzoggal (Buzsi), az egyesült baloldali szövetség, a Cionista Unió vezetőjével, ráadásul Ehud Barak lemondása után, a Munkapárt és Cipi Livni tagjai voltak kabinetjének.

A napokban arra is sor került, hogy a miniszterelnök legújabb stratégiájának részeként, többszöri elutasítás után, ha nem is személyesen, de David Bitannal (Likud) azt üzente az illetékeseknek, hogy

nincs ellenére egy Ganzzal való egységkormány, ha annak nem lesz része a Jair Lapid vezette Jes Átid.

Az üzenet célja kettős, egyrészt hadüzenet Sakednek, másrészt válasz Beni Ganz korábbi elszólására. Ganz, a miniszterelnök korábbi vezérkari főnöke, néhány napja egy félrehallás miatt nagyjából nem zárta ki a Likuddal az egységkormányt. Akkor a Kék-Fehérek vezetője még korrigálta elszólását, mondván, hogy azért indul a választáson, hogy leváltsa Netanjahut és nem azért, hogy egy asztalnál üljön vele.

Beni Ganc és Jáir Lapid, a Kék-Fehér párt vezetői (fotó: MTI/EPA)

David Bitan bejelentése után azonban Ganz kijelentette, nincs ellenére a közös kabinet, abban az esetben, ha elsőként övé lehet a miniszterelnöki poszt.

Így aztán, a két vezető pártelnök, meg sem várva a választások kimenetelét, nem rejtve véka alá szándékát, már elkezdte az alkudozást természetesen Liberman nélkül.

A miniszterelnök új stratégiája a Likud mandátumvesztését nyílt „jobboldali intifáda” meghirdetésével és Netanjahu diplomáciai erősségével, a jövő heti ukrajnai látogatással és még a választások előtt kilátásba helyezett indiai utazással akarja kompenzálni.

A Likud gyengüléséhez, annak ellenére, hogy minden Liberman és Ajelet Saked számlájára íródott, Mose Kahlon beolvasztásához is van köze.

A jelentős centrista szavazat megszerzésére esélyes szociális-liberális irányultságú Kulanu párt a Likud szövetségeseként tálcán kínálja Ganzék számára azokat a centrista szavazókat, akik nem fognak csak azért a Likudra szavazni, mert Kahlon ezt szeretné.

A Saked vezette Egyesült Jobbnak és a Likudnak azért kell búcsút vennie a szavazatok egy részéről, mert a szélsőséges jobboldali elveket valló Otzma Jehudit és a Zehut végül úgy döntött, külön indul a választásokon.

Az Otzma különválása Rafi Peretznek és Bezalel Szmotrichnak szólt, akik szerintük nem tartották be választási ígéreteiket, másrészt a miniszterelnök nyíltan „baloldal és egységkormánypárti” nyilatkozatai elleni reakció.

A miniszterelnök figyelmen kívül hagyva a jobboldali aggályokat, új fejezetet nyitva hétvégén arra figyelmeztetett, hogy Avigdor Liberman Gáncot fogja javasolni miniszterelnöknek, ami egy gyenge baloldali kormányhoz fog vezetni. A megoldás pedig az, hogy minden jobboldali szavazó a Likudra kell szavazzon.

Netanjahu tovább fokozva a feszültséget és kihasználva a zsidó gyásznapot, a Templom-hegy részleges bezárásával nyíltan konfrontálódott a Rafi Peretz és Szmotrich vezette vallásos cionista oldallal.

A Templom-hegyen való imádkozást az ultraortodox rabbinátus betiltotta ugyan, az ortodoxok azonban úgy vélik, hogy kikerülve a „tisztátalan” részeket az olyan napokon, mint Tisa B’áv joguk van meglátogatni a zsidóság szent helyét.

A Templom-hegyi korlátozást megelőzően még a sábát beköszönte előtt a miniszterelnök egy Facebook-üzenetben figyelmeztette az ellene szövetkezőket, mondván. „Bárki, aki egy másik jobboldali párt mellett szavaz, amely átlépheti a választási küszöböt, végül a Likudot teszi kisebbé. Bárki, aki azt mondja: ‘Azt akarom, hogy Netanjahu egy jobboldali kormány vezetője legyen’, a Likudra kell szavazzon és nem másra.”

A Sakedéknek szóló hadüzenet végén, a miniszterelnök még azt is hozzátette, „Hallom, ahogy a jobb oldalon ott állnak a barátaink dadogva.”

Az érintettek közül először Ajelet Saked hárított, mondván a miniszterelnök valószínűleg a „jobboldalán lévő dadogó barátain” Gabbájt és Herzogot, valamint baloldali koalíciós partnereit, Livnit és Barakot értette.

Muszlim ünnep üti a zsidó gyásznapot a Templom hegyen

Biztonsági megfontolásokból Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök úgy döntött, nem enged fel zsidókat a hegyre Tisa beÁvkor, a kapuknál tiltakozó ezrekre így is rátámadtak, — írja a The Jerusalem Post.

Bezalel Szmotrich, Netanjahu közlekedési minisztere tegnap pedig nyíltan szembe támadta a miniszterelnököt a Templom-hegy ideiglenes bezárásáért és az Egyesült Jobb nevében kijelentette, hogy a zsidók látogatásának korlátozása a szent helyen Tisa B’Av idején „nemzeti szégyen”.

Szmotrich mellett Saked is elítélte a döntést. „A Templom-hegy a zsidókkal szembeni erőszakos aggályok miatti bezárása még több erőszakot fog szülni és végül a terrorizmus nyer.”

Végül 1729 zsidó látogatott a Templom-hegyre Tisa Beáv napján, rekordot döntve, nyilatkozta Gilad Erdan közbiztonsági miniszter irodája és ezzel hivatalosan kezdetét vette a szeptemberi választási hadművelet.

Tisa BeÁv: mégis felengedték a zsidókat a Templom-hegyre

A reggeli tiltást és az azt követő muszlim zavargásokat követően a rendőrség újra felengedte a zsidókat a Templom-hegyre.