„Izrael mindenekelőtt”: választás előtti helyezkedés a jobboldalon

A szeptemberi választások újbóli lehetősége egyesek számára nem kínált esélyt, mások számára új kapukat nyitott meg.

Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek a pártlisták leadási határidejének utolsó órájában nem sikerült ugyanazt a bravúrt megismételnie, amit az áprilisi választások előtt igen, így az Itamar Ben Gvir vezette szélsőséges Ocma Jehudit csütörtökön, a késő esti órákban — elutasítva a szövetséget az Ajelet Sakeddel az élén egységbe tömörült jobboldallal — önálló pártlistával jelentkezett a jeruzsálemi Központi Választási Bizottságnál.

Netanjahu számára a tavaszi választások előtt sokkal könnyebbnek tűnt összehozni a Likud koalíciót támogató haredi (ortodox) hátvédet, mint mostanság. Márciusban, Saked és Naftali Bennett kiválása miatt a kiesés szélére sodródott és vezető nélkül maradt vallásos-cionista Bájit Jehudi elnöki székét megöröklő Rafi Peretzet és Bezalel Szmotricsot (Tkuma) egyszerű volt meggyőznie arról, hogy a politikai palettán egyedül fellehető, igaz nem kifejezetten szalonképes szövetségessel egyezséget kössenek.

A kereslet-kínálat törvénye alapján a kahanista utód Ocmának önálló listán áprilisban nem volt esélye a Kneszetbe való visszajutásra. Netanjahu támogatásával azonban a Bájit szövetség a következő kabinetben kedvező pozíciókkal kecsegtette a csekély népszerűségnek örvendő szélsőséges pártot.

Az ily módon megalakult Egyesült Jobboldal unióban az Ocma vezetését (miután első számú emberét, Michael Ben-Arit a Legfelsőbb Bíróság rasszista felbujtás miatt még márciusban kizárta), Itmar Ben Gvir vette át, és talán túlságosan is magabiztosan várta a kormány megalakulását, a választási ígéretek beváltását.

Tavaszi felvétel: tüntet az Ocma. Fotó: Arutz Sheva

A kabinet ugyanis végül nem alakult meg, és Ben Gvir — látván, hogy szövetségeseit a miniszterelnök az ügyvezető kormány minisztereinek nevezi ki, miközben az Ocmának semmi sem jutott — úgy döntött, kétszer nem fog ugyanabba folyóba lépni, és kilépett a Jobboldali Pártok szövetségéből.

A szeptemberi választások újbóli lehetősége egyesek számára nem kínált esélyt, mások számára új kapukat nyitott meg. Miközben az új kormány megalakításának reménye az egyre népszerűbb Ajelet Sakednek soha vissza nem térő vezetői lehetőségeket kínált, Rafi Peretz, Ben Gvirrel ellentétben, ugyanabba a folyóba volt kénytelen belépni, ugyanis pártja ismét a kiesés szélére sodródott.

Peretznek végül nem maradt más hátra, mind újból elismerni, hogy szükség törvényt bont. A volt igazságügyminiszter Saked — annak ellenére, hogy Netanjahu menesztette Bennettel együtt az ideiglenes kormányból, és annak ellenére is, hogy az ortodox rabbitestület, valamint szokatlan módon Peretz felesége is minden eszközt bevetett, hogy megakadályozza — nő létére mégis elérte, hogy a szeptemberi választásokon az ortodox jobboldal közös technikai listán induljon Bennettel közös pártjával.

A közös lista vezetői pozíciójáról mind Bennett, mind Peretz lemondott Saked javára, így az egységes Jobboldali Pártok fúziója a harmadik legnagyobb mandátumra számító szövetséggé vált, egyelőre a Likud ellenében szerezve szavazatokat, és tovább erősítve Liberman királycsináló pozícióját.

A csütörtöki listazárás előtt a miniszterelnök egyrészt Rafi Peretzet próbálta rávenni, hogy korrigálja a hibát, míg nem késő, és mondja fel a Saked-féle szövetséget, másrészt az Ocma számára próbált ismét kedvező jövőt és mandátumokat beígérni. A másik oldalról Ajelet Saked folyatott sejtelmes tárgyalásokat Ben Gvirrel, megpróbálva még nagyobb teret és hatalmat biztosítani a jobboldali szövetségnek.

Az Ocma azonban, bár utolsó pillanatig fenntartotta a fúzió lehetőségét, végül mégis kihátrált, és önálló listán fog indulni. Itamar Ben Gvir tegnap a sikertelen fúzió miatt érdekes módon nem Sakedet, hanem társát, Bennettet okolta, mondván:

„Voltak, akik az egójuk által vezérelve hiúsították meg ezt az ügyet, és én Naftali Bennettet hibáztatom ezért. Nyilvánvalóan megállapodást kötött a Kék és Fehérek második jelöltjével, Jáir Lapiddal, és nagyon remélem, hogy nem hoz létre vele egységkormányt.”

Ben Gvir szerint Rafi Peretz az elmúlt héten a közös lista nyolcadik és tizenharmadik helyét ígérte meg neki, ha belépnek a szövetségbe, Saked és Bennett azonban állítólag visszavonta az ajánlatot.

Ajelet Saked: főleg a Likudnak jelent kihívást

Végül az Ocma szeptemberben a hasonló elveket népszerűsítő – és a melegeket elutasító – Noam párttal fog közös listán indulni, de a legfrissebb közvéleménykutatások szerint az alig valamivel több, mint egy százalékos támogatás mellett várhatóan nem fogja elérni a választási küszöböt.

„Nagy összefonódást és az egységek összeolvadását akartuk elérni” – nyilatkozta Ben Gvir. „Az előző alkalommal (áprilisban) megakadályoztunk egy baloldali kormányt, és ezáltal Rafi Peretz valamint Bezalel Szmotrics miniszterek lettek, de hálátlanul fizették vissza mindezt” –

nyilatkozta tegnap este Ben Gvir az újságíróknak.

A listazárás után a 13-as csatorna által nyilvánosságra hozott legfrissebb közvéleménykutatás szerint, amennyiben most lennének a választások, egyik nagy párt sem tudna önállóan koalíciót alakítani Avigdor Liberman nélkül, aki változatlanul kitart a haredi-mentes egységkormány mellett.

A felmérés eredményei alapján kijelenthető: 4 százalékos hibahatár mellett, 703 megkérdezett válaszai alapján, a szavazók fele támogatja a Liberman-féle egységkormányt, miközben mindössze 23 százalék szavazna egy Netanjahu vezette haredi koalícióra.

A média nyomását még mindig kevéssé tűrő Beni Ganz csütörtök este elszólta magát, amikor az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy támogatja a Likuddal közös egységkormányt, és a választások után azt fogja tenni, ami ország számára a legelőnyösebb, idézve saját szlogenjét, „Izrael mindenekelőtt.”

Ganz, miután rájött a bakira, ami egyesek szerint csak blöff volt, mérgesen korrigált, mondván, nem értette a kérdést, és természetesen nem azért indul a választásokon, hogy Netanjahuval közösen kormányozzon, hanem azért, hogy leváltsa. Benjamin Netanjahu, hasonlóan kihívójához, elveti a Ganz-cal közös kormányt, és kitart a Likud-haredi kabinet mellett.

Függetlenül Netanjahu és Ganz véleményétől, a legfrissebb felmérések szerint, amennyiben most lennének a választások, csak egy dolog biztos: Avigdor Liberman nélkül nem tudna egyik oldal sem kormányt alakítani. A Likud ugyan egy mandátummal vezet a Kék Fehérek előtt, 30-29 arányban, de ez mindössze 54 helyet jelentene Liberman nélkül, aki tízről tizenegyre növelte előnyét a jelenlegi állás szerint.

A két nagy párt mögött hasonló szinten, a harmadik legerősebb pozíciót megszerezve áll Liberman pártja, az Izráél Bejtenu, Ajelet Saked Egységes Jobboldali Pártok uniója és az egységes Arab Pártok listája.

A Saked-féle jobboldali szövetség mellesleg inkább a Likud-szavazatokra jelenthet veszélyt, a haredi pártok a felmérés szerint még így is stabilan tartják pozíciójukat.

A Sász hat, az Egyesült Tóra hét mandátumra számíthat a Kneszetben, ami kormányalakításra nem feltétlenül elég, de a biztos bejutást biztosíthatja.

A baloldalon az Ehud Barak által alapított Demokratikus Tábor, kiegészülve a Mereccel és a Munkapártból kiugrott Sztáv Safirral, kilenc mandátumot szerezve biztosan bejutna a Kneszetbe. Az Amir Peretz vezette, meglehetősen gyenge lábakon álló Munkapárt, az Orli Lévi féle Geser szövetséggel együtt ugyan hat helyet szerezne, de rossz nyelvek szerint ez csak arra lenne jó, hogy Amir Peretz beadja derekát Netanjahunak egy közös haredi kormány megalakítására.

Egy csatát megnyert, de a háború vége még messze van Ajelet Saked számára

Az ortodoxok stratégiai okokra hivatkozva elfogadták, hogy egy nő vezesse a jobboldali pártok szövetségét.