A készülő holokausztmúzeum anyagának véleményezése semmilyen plusz kötelezettséget nem rótt a kutatókra. Többen egyébként „kiegészítő juttatásért” mégis elvállalnák — nyilatkozta lapunknak Bodnár Dániel, a Milton Friedman Egyetem elnöke.
„Erősen zokon vette Bodnár Dániel, a Milton Friedman Egyetem elnöke, hogy kollégái között akadnak olyan történészek, akik nem hajlandók véleményezni a Sorsok Háza koncepcióját” – írta csütörtökön a Népszava.
A lap a Szombat azon információjára reagált, amely szerint az egyetem által létrehozott Magyar Zsidó Történeti Intézet hat történész munkatársa közül csak ketten (Veszprémy László Bernát, lapunk főszerkesztő-helyettese, valamint Zinner Tibor) mutattak együttműködési készséget,
„négyen viszont (Konrád Miklós, Novák Attila, Paksa Rudolf, Szécsényi András) elzárkóztak attól, hogy akár közvetett formában is nevüket adják a Sorsok Házához.”
„Az elutasítást az intézet igazgatója, Gecsényi Lajos is kudarcként élte meg: benyújtotta lemondását. Végül az a megállapodás született, hogy ügyvezető igazgatóként folytatja munkáját” — írta a napilap. A Népszavának Bodnár Dániel, az egyetem elnöke elmondta azt is:
„Az intézet nem ösztöndíjat, nem segélyt, sem nem támogatást folyósít munkatársainak, hanem az elvárható maximális kutatói szabadság mellett az intézet igazgatója által meghatározott tudományos feladatok ellátásáért havi, rendszeres illetményt fizet.”
Lapunk kérdésére, hitelesen adta-e vissza szavait a Népszava, Bodnár Dániel úgy nyilatkozott:
„A legfontosabb állításaim nem kerültek közlésre az idézett cikkben. Az intézet igazgatója a fenntartó és az egyetemi vezetés teljes bizalmát élvezi, így minden olyan akció, mely az ő legitimációját kívánja gyegíteni, elfogadhatatlan.”
„Az intézet igazgatója saját hatáskörében, az egyetem, a fenntartó vagy akár egy, a fenntartóhoz köthető, vagy akár attól teljesen független felkérés alapján teljes szabadságot élvez a feladatok kiosztásában. A hivatkozott eset, a Sorsok Háza néven ismertté vált holokausztmúzeum és oktatási központ fejlesztési anyagának véleményezése semmilyen, az intézet normális működésén túlmutató kötelezettséget, terhet nem rótt az intézeti kollégákra.
Ezzel együtt,
az intézet több munkatársa is jelezte a most opponálók közül, hogy véleményt kiegészítő juttatás ellenében minden további nélkül prezentál.
Ebben akár még kivetnivalót sem kell látni.”
Bodnár Dániel a Neokohn kérdésére hozzátette:
„Az általános ellenállás tovaterjedését különösen meglepő volt tapasztalni olyan kollegák esetében, akik a korábbi, Schmidt Mária nevével fémjelzett koncepció kezdemény véleményezésében aktívan részt vettek.”
Mint elmondta, az ügyben kifejtett „kutatói ellenállás” felhívta a fenntartó és az intézet vezetésének a figyelmét az anomáliára, miszerint
„a kutatók az elvárható szabad légkörben, kötetlen munkaidőben végzik tevékenységüket, rendszeres teljesítményszámonkérés nélkül, de a szabadság ezen légköre nem a feladatokra nyitott tettvágyat, hanem az intézeti működés és vezetői feladatok terjedelmének teljes félreértését eredményezik.”
A jövőben lényegesen nyomonkövethetőbb számonkérési rendbe, pontosabban definiált elvárásokkal működik tovább az intézet — mondta lapunknak a Milton Friedman egyetem elnöke.
„Mind a munkarend meghatározása mind pedig annak számonkérése az intézet igazgatójának hatásköre. A személyi konzekvenciák, ha van ilyen, levonása az igazgató feladata, felhatalmazása teljeskörű.”
