Rafi Peretz esete a vegyesházasságokkal és a homoszexualitással

A Neokohn főszerkesztője

 

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Az izraeli oktatási miniszternek a napokban két kijelentése miatt is meglehetősen sokat kellett magyarázkodnia.

Egyik alkalommal azt találta mondani, pontosabban üzenni amerikai zsidó testvéreinknek, hogy

az asszimiláció az elmúlt hetven évben annyi „áldozatot” szedett a zsidó nép köreiben, mint a holokauszt.

Másik alkalommal – no de ezt aztán rendesen félremagyarázták, félreértették –

a homoszexualitásról állítólag azt állította, hogy az gyógyítható, sőt, gyógyítani kellene.

Van-e értelme azoknak a gondolatoknak, amit Rafi Peretz mondott? A kérdésre nincs egyszavas válasz. Ha azt mondom van, akkor simán nekem ugrik a fél internetes társadalom, ahogy azt tette, amikor a hír megjelenésekor az egyik közösségi médiaoldalon röviden leírtam, mit is gondolok.

Ha azt mondom nincs, akkor pedig ellentmondanék mindennek, amiben hiszek. A jó válasz tehát valószínűleg az, hogy van, de. Nézzük csak sorjában.

Asszimiláció és holokauszt

Az első kijelentésnek, melyet sokan félreértettek, és/vagy félre akartak érteni, igenis komoly és fontos mondanivalója van. Az is igaz, és ennek a kínos konnotációját talán maga Peretz is érezte, legalábbis későbbi magyarázkodása arra enged következtetni, hogy a holokauszthoz hasonlítani bármit helytelen. Főként

nem hasonlítható egy házasság, akárkivel is történjen, a világtörténelem legádázabb és legnagyobb méretű, szisztematikus népirtásához.

Ilyen tekintetben a párhuzam ízléstelen.  Azonban Peretz miniszternek, akinek nyilvánvalóan esze ágában sincs a holokausztot bármilyen módon relativizálni, abban az értelemben mégis igaza van, hogy

az asszimiláció hosszútávú eredménye a zsidó nép elmúlása.

Izraeli miniszter szerint a vegyesházasság olyan, mint a holokauszt

Rafi Peretz oktatásügyi miniszter az észak-amerikai zsidók párválasztási szokásaira tett csípős megjegyzéseket.

Lassabban és fájdalommentesebben természetesen, mint bármilyen erőszakos népirtás esetén, de az eredmény ugyanaz: a zsidó nép megszűnése. Ha valaki egyetért azzal, hogy

igenis fontos, hogy az immáron 4000 éves zsidó nép, túl pogromokon, népirtásokon, erőszakos kitérítéseken, üldöztetésen továbbra is fennmaradjon,

úgy nehéz nem egyetérteni Peretz mondanivalójának lényegével.

Elie Wiesel, magyar származású, Nobel-díjas holokauszt-túlélő író akként fogalmazott, hogy

„a zsidó nép megfelelő válasza Hitlernek az, hogy minél több zsidó gyereket nemzünk és minél inkább ragaszkodunk identitásunkhoz. Máskülönben Hitler győz.”

Hagyományos zsidó esküvő. Fotó: Zalmy Berkowitz

Két, talán „legnépszerűbb” ünnepünk állít emléket olyan eseménynek, amely a zsidó nép kipusztítására irányult, azonban meghiúsult.

Hanukakor a hellenizáció (vagyis a görögökhöz való asszimiláció) elharapódzása ellen lázadtak fel a hagyományhoz és a zsidó identitáshoz hűséges zsidók.

Hanuka valójában zsidó belháború volt, amikor — ma valószínűleg fundamentalistának bélyegzett, — hagyományőrző zsidók szálltak szembe a zsidóságnak az asszimilációt erőltető elitjével – és persze szövetségeseikkel, a kultúrájukat zsidókra kényszerítő görögökkel –, akik veszélyeztették a zsidó nép identitásának fennmaradását.

Nem a fizikai, hanem a szellemi népirtás, az asszimiláció ellen lázadtak fel.

Másik ünnepünk Purim, amikor a tényleges fizikai megsemmisítés sötét fellegei gyülekeztek a zsidóság egén, és hiúsult meg a véreskezű diktátor, Hámán, ördögi terve. Nem kis részben az elszánt és a zsidó megmaradásért bármit feláldozó Mordecháj és Eszter, illetve természetesen a Teremtő közbenjárásának köszönhetően.

Mindkét esemény, mindkét ünnep központi helyet foglal el a zsidó kalendáriumban. Pedig mindkettő poszt-tórai ünnep, egyik sem szerepel Mózes öt könyvében.

Bölcseink azonban úgy ítélték meg, hogy a kétfajta veszély — az identitás és a fizikai lét elvesztése — egyaránt valós, és pusztító következményekkel jár,

ezért mindkét ünnep egyaránt fontos. Mert az eredmény ugyanaz. Az már csak külön pikantéria, hogy ha úgy tetszik,

az Örökkévaló iróniája, hogy pont Hanuka az az ünnep, amit a reformzsidók és a zsidóságuktól legtávolabbra került, asszimilált zsidók is boldogan ünnepelnek.

Peretz ugyanis pont erre a veszélyre utalt, amikor felemelte hangját az amerikai zsidóság elképesztően magas, közel 70%-os vegyesházassági rátája ellen.

A homoszexualitás gyógyítása

Ami Peretz homoszexuálisokat illető megjegyzését illeti, már egyértelműbb a miniszter kijelentésének motivációja.

Rafi Peretz visszautasítja a homofóbia vádját

Kizárólag önkéntes pszichológiai tanácsadásra, illetve szociális munkások segítségére utalt, nem olyan eljárásokra, amelyekkel egész héten vádolták.

Peretz elmondta ugyanis, hogy amikor a homoszexualitást gyógyítható betegségként említette, természetesen nem arra gondolt, hogy erőszakosan kellene a melegeket pszichológia kezelésnek alávetni. Véleménye mindösszesen annyi, hogy

„az azonos nemű vonzalommal bíró embereknek szíve joga, hogy ha ezt igénylik, megértő fülekre és segítő kezekre találjanak olyan szakértő testületeknél, melyek tisztelettel és szeretettel viszonyulnak hozzájuk.”

Így azért érthetőbb. Tévedés ne essék:

egy ember, főként egy rabbi, egy miniszter jobb, ha átgondolja, miként fogalmaz. Mi pedig jobban tesszük, ha időnként a felszínnél mélyebbre is lenézünk.

„Második holokauszt” – Rafi Peretz nem először feszegeti a határokat

A szétesés szélén álló Zsidó Otthon nevű párt vezetője nagy nyomás alatt van. Nagy Gabriella elemzése.

Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.

“Rafi Peretz esete a vegyesházasságokkal és a homoszexualitással” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. A fő probléma az, ha valaki a homoszexualitást betegségnek tartja. A biszexualitás és a heteroszexualitás mellett a homoszexualitás a szexuális irányultságok harmadik fő kategóriája. Bár gyakran különböző kategóriaként említik őket, néhány kutató (például Kinsey) szakmai körökben közismert, népszerű és egyben vitatott elmélete szerint minden ember szexuális irányultsága a hajlam szintjén biszexuálisnak tekinthető azaz mindenki valahol a heteroszexualitás-homoszexualitás skálán helyezkedik el. A tudósok nem tudják pontosan, hogy az emberi fejlődés során a szexuális irányultság kialakulásában melyek a legmeghatározóbb tényezők, de az általánosan elfogadott vélemények szerint, a legmeghatározóbb szerepe a genetikai tényezőknek, a hormonális hatásoknak és az idegrendszeri fejlődésnek (bevésődés) illetve azok komplex összjátékának van, és nem az egyén szexualitásra vonatkozó döntéseinek, vagy vallási-politikai nézeteinek. Jelenleg nem áll rendelkezésre semmilyen olyan komoly bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a nevelés vagy a kora gyerekkori élmények illetve az elfogadó, vagy liberális környezet befolyással lennének a szexuális irányultság kialakulására. Azt leírni vagy kijelenteni, beszélni arról – akár csak elméleti szinten is -, hogy a homoszexualitás gyógyítható, az az egyén butaságát jelzi.

        • „…egy 1994-es kutatás szerint (Bradford et al. 1994) a megkérdezett 1925 leszbikus 25 százalékát bántalmazták szexuálisan vagy egyenesen meg is erőszakolták gyermekkorában; az elkövetők 31 százaléka rokon volt. Egy másik, 2001-es, 942 felnőttet vizsgáló kutatás arra jutott: a homoszexuális férfiak 46 százalékát, a leszbikus nők 22 százalékát szexuálisan bántalmazták (Tomeo et al. 2001). Összehasonlításképpen: ugyanez heteroszexuális férfiaknál 7 százalék, heteroszexuális nőknél 1 százalék. A meleg férfiak 86 százaléka és a leszbikus nők 38 százaléka nem mondta magát melegnek a bántalmazás előtt.” Ez egy Szilvay-cikkből származik.

          • miként egy fecske sem csinál nyarat, nem lehet egyetlen cikkre sem támaszkodni. nézz körül csak simán meleg témában, egész mást fogsz találni.

            már ha engeded, hogy a tények befolyásolják a véleményed

        • Egyszer beszelgettem egy ilyen ‘furcsa’ sexualitasu sraccal. Neki volt ket idosebb novere, az apjuk nem elt veluk, igy nem volt kirol ‘lemasolnia’ a ferfiui vislekedest. Nekem hihetonek tunik.

    • Nem tudod, mi okozza (valszeg genetikai torzulás), ezért nem is mondhatod meg, hog betegség vagy sem. Az se betegség, ha valaki kéz nélkül születik, sőt az se, ha valaki állatokkal, gyerekekkel, élettelen tárgyakkal vagy akár hullákkal szeret közösülni. A homoszexualitás okairól pont azért nem tudni semmit, mert valakik úgy vélik, hogy eldöntötték, ez így jó, ahogy van, és innentől kezdve mindenkinek kuss, és aki nem fogja be, az egy középkori náci, sőt, ami még rosszabb, maga is látens buzi és ezt takargatja a „fóbiájával” (a homopártiak létező legaljasabb „érve”). Az én véleményem az, hogy ezt a deformitást évtizedeken belül szűrni lehet, és akkor majd mindenki eldöntheti, kíván-e életet adni egy leendő homoszexuálisnak (ahogy ma pl. simán el lehet kapartatni egy leendő Down-szindrómást).

  2. Relativizálhatjuk Rafi Peretz etnicista és homofób nézeteit, de ettől még sem morálisan, sem szakmailag nem válik a fickó alkalmassá a miniszteri tisztségre. Aki a különböző etnikumok/vallások közti házasodást népirtásnak, a homoszexualitást betegségnek tartja, annak nincs helye demokratikus kormányban.

    • Ebben kivételesen egyetértek. Ráadásul, az első beszólására reflektálva nem értem honnan ered a hitetlensége. Izrael megalakulásakor alig haladta meg az 1 milliós lakosságot, mára viszont már több millió zsidó él ott. Emellett még egyszer annyi zsidó él a diaszpórában, tehát van „utánpótlás”… legalábbis azok, akik végül az aliyah mellett döntenek, általában azért teszik, mert a hagyományaikat kívánják folytatni.

      A melegek ügyeibe beleszólni meg megint egy blődség, politikai szempontból pedig egyáltalán nem értem miért gondolja kifizetődőnek.

    • Speciel én is beteges dolognak tartom. A homoszexualitás ellent mond Isten és a természet törvényeinek!

  3. Mint korábban már írtam a hasonló témájú írások alatt, itt valami félreértés lehet, és a zsidóság esetleges eltűnése miatt aggódók mintha a könnyebb vége felől szeretnék megfogni a dolgot, de azt viszont nagyon kevélyen, bár teljesen értelmetlenül.
    Nem minden amerikai zsidó – értem ezalatt nem kevert, nem vegyes, hanem színzsidó, – pár fordítanak gondot gyermekeik zsidó nevelésére. Aztán az ilyen gyermek majd felnőttként vagy felfedezi magának a zsidóságot, zsidóságát vagy nem. És persze nagy eséllyel választ magának nem zsidó párt.
    Szóval, ha valaki a vegyesházasság tiltásával szeretné megmenteni a zsidóságot, van egy rossz hírem. Elkésett egy generációt.

      • Egy „csöppet” sem nemzeti-szocialista.
        Egyetlen szo sem esik a fajrol és, különösen nem, annak tisztasagarol.
        Többek között a nemzetröl beszél.
        Ha az oldal (neokohn.hu) legfelsö kék csikjaban a „rolunk”-ra kattint ezt a mondatot (is) olvashatja :
        „Kiállunk a szabad világ közös érdeke, az erős nemzetbiztonság (és a terrorizmus elleni harc mellett.)”
        Itt (a videoban) is a nemzetröl van szo, söt az erös nemzetröl.
        A demografia és a nemzetbiztonsag sok vonatkozasban kapcsolodik egymashoz.
        Ez kétségtelen !
        Ha a nemzeti-szocializmus gyökereit egy a demografiaval kapcsolatos probléma-körhöz
        kötné akkor ezt sajnalhatja.
        A lengyel zsidok a 60-as évek-eleji, a szovjet zsidok 70-es éveki alyaja mi mas mint egy
        (legalabbis Izrael allam szemszôgéböl) mint egy demografiai kérdés (részleges) megoldasa.
        Kölnike, ne minimizalja a nemzeti-szocialismust !

  4. Már elnézést, de a vegyesházasságokkal kapcsolatos kijelentés nekem egyértelműen a fajvédőket és az etnicistákat idézi… az égvilágon semmilyen különbséget nem látok.
    https://www.jpost.com/Israel-News/The-Nazi-guide-to-finding-the-proper-spouse-592788
    A melegekkel kapcsolatos téma pedig egyenesen antitudományos… középiskola 3. osztályában aki nem éri fel ésszel az egyedfejlődést, a genetikát és az evolúciós eszköztár működését, maximum az tehet ilyen kijelentéseket.
    Arról nem is beszélve, hogy én a Bibliában sehol nem találtam homoszexualitást tiltó részeket…
    A zsidóság ahogyan azt ma ismerjük az i.sz. 6. századtól alakult csak ilyenre. Előtte is volt zsidóság, és ha úgy alakul a rabbinikus zsidóság eltűnik attól a zsidóság még megmaradhat…
    Vigyázni kell az ordas eszmékkel.