Ámosz Oz-gyorstalpaló — íme, a legtöbb nyelvre fordított héber író

Amosz Oz születésének 80. évfordulóján az izraeli Tarbut magazin David Perec tollából közölt cikket a neves izraeli író életéről és önéletrajzi könyvéről, melynek címe Szeretetről, sötétségről.

2002-ben látott napvilágot Ámosz Oz Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi regénye (magyarul először az Európa gondozásában jelent meg 2006-ban, ford.: Szántó Judit – a szerk.): a cselekményt két pólus, a családi élet és a történeti események között mozgatja, s a könyv egyik nagy erényének tartják, hogy képes egyidejűleg bemutatni mindkét pólust.

A munka részletesen bemutatja a család életét, illetve a zsidó népesség szembeötlő alakjait a negyvenes évekbeli Jeruzsálemben és Izraelben. Oz elevenen írja le az életkörülményeket és a történelmi eseményeket is megismerjük a jisuv generációin keresztül, mint például az állam megalapításának pillanata, vagy a függetlenségi háború borzalmai, félelmei.

Ámosz Oz több tucat könyvet írt, könyveit nagyon sok nyelvre lefordították és emberek millió olvassák a világon.

Ennek ellenére Oz azt gondolta, hogy ez a regénye csak kevesek számára lesz érthető, ezért a történeti hátterét jobban megrajzolta. A személyábrázolások és -jellemzések mostanáig a legnépszerűbbek, ezért is tartják nyilván a művet a héberből legtöbbet fordított, és a legnagyobb példányszámban eladott könyvek között.

Képtalálat a következőre: „amos oz”
Amosz Oz. Fotó: Dissent Magazine

Ebben a könyvben írja meg Oz gyermekkorának és a fiatalságának történetét, ám interjúiban bevallotta: írói szabadságot adott magának, hogy eltérhessen az igazságtól néhány különleges esetben.

A könyv jellemző dimenziója, hogy édesanyja öngyilkosságának történetére fókuszál, ami akkor történt, amikor az író még csak 12 éves volt. Egyesek a munka sikere miatt a mai napig a könyv alapján szerveznek kirándulásokat Jeruzsálembe, hogy megismerhessék szerte a városban a regény leírásai szerinti látványosságokat és helyszíneket.

Központi témák

A Szeretetről, sötétségről hosszú éveket ír le Ámosz Oz gyerekkoráról a brit uralom alatt álló Erec Izraelben.

Az író Kerem Ávrahám kerület szomszédságában, Jeruzsálemben nevelkedett.

Oz egy revizionista család sarja, s a könyvben részletesen beszámol a közeli és távoli rokonokról, illetve feltárja a családi titkokat, valamint megmutatja a rokonok egymáshoz fűződő bonyodalmas viszonyait.

Ugyanígy ábrázolja édesapjának — aki akadémikus szeretett volna lenni, kutató és filozófus, de végül könyvtárosként dolgozott — az író nagybátyához fűződő bonyolult és érdekes kapcsolatát. Nagybátyja ismert és megbecsült kutató volt: Joszef Klausner később Izrael-díjat is nyert, és ő volt a revizionisták, azaz a jobboldali cionisták jelöltje Izrael államelnöki posztjára is Chaim Weizmannal szemben.

Klausnert a regényben úgy ábrázolja, mint aki „nagylelkű és tekintélyes ember, gyermekien elégedett és boldog volt. Kiegyensúlyozott ember, aki mindig szembeszállt a balsorssal.”

Oz korrekten ábrázolja a saját és a családja életében szereplő embereket, valamint a korszak jeruzsálemi tudósainak életét is.

Munkájába azonban politika is keveredik: megpróbálja „leleplezni” a revizionista emberek lelkületét, mint például Benjamin Netanjahu édesapjáét, Bencion Netanjahuét. Megismerjük a jobboldali költőt, Uri Cvi Greenberget, aki sokszor látogatta nagybátyja házát Jeruzsálem Talpiot negyedében. Ezek mellett őszintén megosztja első szerelmének történetét, ami egy Zelda nevű költőnőhöz fűzte.

Egy másik rokonról is részletes vallomást olvashatunk a regényben, nevezetesen Agnon Klausnerről, aki mint írói inspirációs forrás volt jelen Oz munkásságában. Ő is Jeruzsálemben lakott, apja a már említett tudós, Joszef Klausner volt.

Ha az utcán találkoztak, mindkettő udvariasan biccentett, de ideológiai alapú gyűlölködés és mély személyes ellentétek voltak közöttük.

Oz így ír Agnon Klausnerről:

„Csaknem minden ügy vitához vezetett a Joszef nagybácsinál tett látogatások során: két tábor vitázott, világosság és sötétség között… nyilvánosan leszólta az alkalmas embereket, és aztán vívta igaznak hitt háborúját, egymagában, szemben a többséggel.”

Költészet című könyvében Agnon már komikus tanítóként jelent meg.

A legfontosabb a személyes történet Ámosz Oz számára — amely burkoltan a könyv címében is szerepel, mint „sötétség” –, az az apja és anyja közti kapcsolat, melyet itt tár fel először.

Apja megbocsátását nyer a regényben, amiért távolságtartó ember volt, olyan, aki érzelmeit nehezen fejezi ki, aki nem képes lelkileg feldolgozni felesége depresszióját sem. Megismerheti az olvasó Oz szüleinek fájdalmas, szenvedéssel teli kapcsolatát.

A történet vége tragikus, édesanyja az író 12 éves korában öngyilkosságot követett el.

Ez olyan mélyen érintette meg a fiút, hogy elhagyta édesapját, a szülői házat és a várost is, ahol felnőtt. Hulda Kibucba költözött, a kibucban pedig megismerte a neves jobboldali cionista, Ze’év Zsabotyinszkij munkáit, illetve a szocializmus tanait és ennek hatására változtatta a családnevét Klausnerről Ozra.

Zsabotyinszkij acélfala épül a gázai határon

„Lesz béke Palesztinában, de csak akkor, amikor a zsidók többségben lesznek, és az arabok meggyőződnek ennek elkerülhetetlenségéről”

A könyv hatása és fogadtatása

A regény rögtön a megjelenést követően remekül fogyott, jó kritikákat kapott, különféle irodalmi díjakat is nyert.

A kritikák dicsérték Oz történetvezetését, ahogyan a történelmi eseményeket fűzi egymásba, a könyvet gazdag, személyes invitációként méltatták a múltba.

Mint sok más könyvet, úgy a Szeretetről, sötétségről-t is sok nyelvre fordították le. Különlegességként említhetjük, hogy ezt a könyvet arabra is lefordították, és Libanonban is kiadták a Churi család támogatásával. (A Churi egy izraeli arab család, akik a fordítást emlékül szentelték fiúknak, aki egy merénylet áldozata lett). Az ismert arab újság, az Al Hayat is jó kritikát írt a könyvről.

Azonban megjelentek bizonytalanabb hangvételű vélemények is a munkával kapcsolatban.

A Ynetnews héber oldalán jelent meg egy feszült hangvételű kritika, amelyet Ariana Melamed írt:

„Szeretem, hogyha mesélnek nekem, de azt nem, hogyha az író pletykál. Inkább meséljen szépen. Azon kívül, hogy a halált romantizálja az író, nem találtam meg a szép mesélés elemeit a regényben.”

2007-ben egy, a Mááriv című újság által szervezett projekt keretében az állam alapítása óta írt legjobb héber regényének választották a könyvet.

Mit keresett egy SS-tiszt Tel-Avivban?

A történelem nem fekete-fehér, és néha egészen különös fordulatokat tud venni. Veszprémy László Bernát történelmi publicisztikája.