Zsabotyinszkij acélfala épül a gázai határon

A 65 kilométer hosszú, hat méter magas acélkerítés szükségességét Zé’ev Zsabotyinszkij már 95 éve megjövendölte.

Amint a Neokohn is hírül adta, új kerítés építésébe kezdett Izrael a Gázai övezet határán. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő és ideiglenes védelmi miniszter szerint a kerítés célja a palesztin szélsőségesek — köztük a terroristák — átszivárgásának a megakadályozása.

Zsabotinszki 1923-ban, a Rasszvjet (Virradat) két egymást követő számában megjelent két írásában – Az acélfal és Az acélfal etikája, azt jósolta, hogy a zsidók és az arabok egymás mellett élését Palesztinában csak a fizikai elválasztás garantálhatja. Kíméletlen őszinteséggel fejtette ki, hogy miért nem lehet eredményes tárgyalásokat folytatni a palesztinai arabokkal.

„Minden bennszülött nép, függetlenül attól, hogy civilizált, vagy vad, úgy tekint országára, mint a saját nemzeti otthonára, ahol örökké ő a teljes jogú gazda – írja –; nem csak új gazdákat, de új gazdasági szereplőket és partnereket sem enged be önként a gazdaságába. Ez érvényes az arabokra is.” — állapította meg.

Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „… vagy abbahagyjuk kolonizációnkat, vagy folytatjuk, dacolva a bennszülött lakosság akaratával. Ezért ez csak a helyi lakosságtól nem függő erő – [acélfal] – védelmében folytatódhat és fejlődhet, amelyet helyi lakosság nem képes áttörni.

Ugyanakkor, leszögezi azt is, hogy  „… ez nem jelenti azt, hogy a palesztinai arabokkal nem képzelhető el semmiféle megegyezés – csak az önkéntes megegyezés lehetetlen. …Egy élő nép csak akkor hátrál meg az ilyen sorsdöntő kérdésekben, ha már semmi remény nem maradt, ha az acélfalon egyetlen kis rés sem látható. … Csak ekkor veszítik el a »semmi sem számít« jelszavát hangoztató csoportok a befolyásukat, és szerzik azt meg a józanul gondolkodók. …”

Egy másik, a „Kerekasztal az arabokkal” című cikkében pedig ezt írja:

„Mi mindnyájan békét akarunk az arabokkal. Bármelyik zsidónak azt bizonygatni, hogy egy ilyen béke kívánatos, olyan , mint egy nyitott ajtón kopogtatni. A kérdés nem rajtunk, hanem a palesztinai arabokon múlik.

Mi nemcsak békét akarunk az arabokkal: minden zsidó és cionista a palesztin arabok javát is akarjuk. Mi nem akarunk egyetlen arabot sem kiűzni a Jordán partjairól. … Mi a jövendő zsidó Palesztináját így képzeljük el: a lakosság többsége zsidó, azonban az összes állampolgár, mindkét nyelv és az összes vallás egyenjogú, és minden nemzetiség széleskörű kulturális autonómiát élvez. A kérdés az, megelégednek-e ennyivel az arabok… Akadnak közöttünk álmodozók, akik azt hiszik, hogy gazdasági előnyökkel a palesztinai arabokat meg lehet »hajlítani« … Ez az álom az arab lélek lebecsüléséből fakad, amire nekünk semmi alapunk nincs. Az egyes arabokat meg lehet venni, de az egész népet »gazdasági előnyökkel« senki sem tudja eltéríteni a nemzeti érzéstől…. 

Lesz béke Palesztinában, de csak akkor, amikor a zsidók többségben lesznek, és az arabok meggyőződnek ennek elkerülhetetlenségéről; vagyis akkor, amikor világossá válik számukra, hogy »a probléma megoldása« nem az ő egyetértésüktől függ.

…Addig azonban minden, az arab-zsidó politikai megegyezést eredményező párbeszédre irányuló próbálkozás hiábavaló és káros”.

A gázai övezet története bizonyítja Zsabotyinszkij előrelátását.

A palesztinai brit mandátumterület az arabok és a zsidók közötti felosztását, és Izrael állam 1948. május 14-én történt kikiáltását követően, a szomszédos arab államok azonnal háborút indítottak a palesztinok számára kijelölt területekért. Jordánia elfoglalta a mai Ciszjordánia területét és Kelet-Jeruzsálemet, a Gázai övezet pedig 1949. januárjában Egyiptomi megszállás alá került.

Izrael az 1967. június 5-én kitört hatnapos háborúban foglalta vissza Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet, a Golán-fennsíkot és a Gázai övezetet.

2005-ben, Ariel Saron kormányfő „referenciapontnak” nevezte az 1967-es határokat, és egyoldalú lépéssel, kivonult a Gázai övezetből.

A Hamasz terrorszervezet hamarosan megszerezte a hatalmat, és elszabadult a pokol. Öngyilkos merénylők, titkos alagutak, rakétatámadások, határmenti tüntetések, gyújtóléggömbök tartják fenn azóta is feszültséget. A határátkelők lezárása, a „Vaskupola” légvédelmi rendszer, a válaszcsapások és a Hamasz-vezetők likvidálása csak enyhítik a károkat, de az irániak által szállított rakéták már Tel-Aviv-ot és Jeruzsálemet is fenyegetik.

Mindezek tükrében izgalmas fejlemény, hogy Beni Ganc, az új, felívelő centrista párt, a Hoszen Lejiszrael feje éppen ma nyilatkozta, hogy számára a 2005-ös gázai kivonulás példaként szolgált, és kérdésre válaszolva levegőben hagyta hasonló lépés kilátásba helyezését a júdeai-somroni zsidó településekkel kapcsolatban.

A Zsabotyinszkij-idézetek Seres Attila: Zsabotinszkij – újra című írásából származnak, mely a Remény folyóiratban jelent meg 2006-ban.

Seres Attila: Zsabotinszkij – újra

mert a hazája csak a halála után született meg. Zeev Vlagyimir Zsabotinszkij egyike volt a cionizmus megteremtőinek. Izrail Zalman Sazar – Izrael leendő elnöke – nekrológjában így jellemezte: „Gondolkodó és politikus, álmodozó és újságíró, író és fordító, költő és zengő hangú szónok, a világirodalmat nyelvek sokaságán ismerő ember volt, aki mindezt a gazdagságot a saját népének ajándékozta.”