Az antiszemita merénylet, ami után 37 éve nyomoznak

2019. május 28-án érkezett a hír, hogy a jordán igazságszolgáltatás nem hajlandó kiadni egy olyan embert, aki vélhetően részt vett egy 1982. augusztus 9-én, Párizsban elkövetett antiszemita merényletben. A terrortámadás hat ember életét követelte, és huszonkét sebesültet hagyott maga mögött Jo Goldberg éttermében, a 7. rue des Rosiers házsszám alatt. De mi is történt pontosan, és számon tud-e valaha valakit is kérni a francia igazságszolgáltatás? Soós Eszter Petronella francia antiszemitizmus-történeti sorozatának következő része.

A Rue des Rosiers-merénylet, vagy a Goldberg Étterem-merénylet néven ismert támadás Párizs Marais nevű, történelmi zsidó negyedében (a IV. kerületben) történt 1982. augusztus 9-én.

A helyszín Jo Goldberg étterme, a terroristák ebédidőben támadtak. Hat embert öltek meg, és huszonkettőt megsebesítettek.

Az elkövetők a Fatah-Forradalmi Tanács tagjai voltak (az alapítót Abou Nidalnak hívták, van, hogy a csoportot hozzá kötve emlegetik).

2019-ben derült ki nyilvánosan, miután az egykori DST, a belső elhárítás akkori vezetője, Yves Bonnet megerősítette: nem sokkal a merénylet után a francia titkosszolgálat – vélhetően politikai felhatalmazás birtokában – megállapodást kötött az Abou Nidal-csoporttal: ők nem támadják többé Franciaország területét és érdekeltségeit, cserébe a hatóságok békén hagyják őket, sőt, egyetemen is tanulhatnak Franciaországban.

Mai tudásunk szerint a megállapodást minkét fél betartotta.

A merénylet helyszíne.

A rue de Rosiers-nyomozás évekig állt, nem sikerült előrelépni benne. Az ügyészség azonban évtizedekkel az események után új tanúvallomásokkal gazdagodott, amelyek lehetővé tették, hogy azonosítsanak elkövetőket. A Fatah-Forradalmi Tanács kötelékébe tartozó tanúk egy része névtelenséget kért és kapott a francia hatóságoktól. Az új információk birtokában Marc Trévidic ügyész 2015-ben adta ki az elfogatóparancsokat a külföldön élő érintett személyek ellen, remélve, hogy ezúttal sikerül lezárni a nyomozást és vádat emelni.

Az érintett nemzetközi partnerek Norvégia, Jordánia, illetve a Palesztin Hatóság.

Ezek közül most egy jordán kiadatási kérdés dőlt el. A francia sajtó megjegyzi, hogy 2015-ben kihirdetésre került és hatályba is lépett a Jordánia és Franciaország közötti, 2011-ben aláírt kiadatási egyezmény, bár azt nem, hogy az elfogatóparancsok korábbiak, mint az egyezmény franciaországi kihirdetése.

Ennek ugyanakkor vélhetően korlátozott a jelentősége, ugyanis a jordán legfelsőbb bíróság azzal érvelt, hogy az elkövetett cselekmények elévültek a jordán jog szerint. Márpedig ez a tény a kiadatási egyezmény 4. e) cikke szerint is a kiadatás elutasításának egyik jogalapja (mivel minden nyomozati cselekmény megszakítja az elévülést, így Franciaorszában máshogy áll a helyzet). Az elévülés és a kiadatás jogi problémákat vet fel a norvég esetben is, ugyanis Norvégia nem adja ki az állampolgárait. Így az a gyanúsított elkerülheti a francia igazságszolgáltatást, amíg Norvégiában marad.

Az áldozatokat tömörítő szervezetek, valamit a franciaországi zsidó szervezeteket tömörítő ernyőszervezet (Crif) 2017-ben, az eset 35. évfordulóján is azt kérte a hatóságoktól, hogy tegyenek meg mindent a kiadatásért, lévén a merénylettel kapcsolatban a mai napig nem zajlott Franciaországban bírósági eljárás.

Ez pszichológiailag, lelkileg értelemszerűen szükséges lenne az érintettek számára, akkor is, ha nem minden gyanúsítottat sikerül Párizsba hozni.

2018-ban egyébként az áldozatokat fogadta Jean-Yves Le Drian külügyminiszter két közeli – a beszámolók szerint felkészült – munkatársa, és azt jelezték, hogy a francia diplomácia erősíteni fogja az erőfeszítéseit a kiadatás érdekében, a kétoldalú tárgyalásokon rendre felhozva a témát (az persze nem világos, hogy ez ténylegesen és módszeresen így történik-e, vagy gesztust kívántak gyakorolni az áldozatok felé).

Az áldozatok ugyanakkor a találkozó után azt is jelezték, azon gondolkodnak, hogy a terroristákkal való immáron elismert és beismert egyezkedés miatt beperlik az államot. Egy ilyen per esetében – látva az eddig elhangzó érveket – politikailag érdekes, és minden bizonnyal érzelmes, szenvedélyes vita alakulhat ki arról, hogy a megegyezés életeket mentett-e, merényleteket akadályozott-e meg Franciaországban, illetve hozzájárult-e a rue des Rosiers-nyomozás elhúzódásához.

Érdekesség, és talán az ügy elhúzódásának egyik okára is rámutat, hogy 2018-ban volt még olyan, az étteremben jelen lévő alkalmazott, akit ennyi idő alatt egyszer sem hallgatott meg a rendőrség.

A szerző a Franciapolitika blog szerkesztője.