A legtöbb párt Európa-víziójára koncentrált a választás során, immár nem csak a jobboldal beszél arról, hogy a kontinens hosszú távú irányvonalát határozzuk meg most vasárnap. Ezúttal valóban sorskérdésekről szavazunk, és a zsidóságnak is meg kell fontolnia, milyen Európában látja a jövőjet — ha egyáltalán még látja azt.
Az eddigi EP-választások nem voltak különösebben nagy súlyú események, és talán kevesen jósolták volna meg, hogy mekkora aktivitást fog kiváltani kontinens-szerte a mostani választás. Ennek köze lehet azokhoz az eseményekhez, melyek a legutóbbi választások óta történtek: a Brexit, a migrációs válság, az Európát sújtó terrorhullám, Donald Trump megválasztása — csak hogy a legfontosabb sokk-élményekből felsoroljunk néhányat.
És akkor még nem beszéltünk a lassú, kevéssé látható — és főleg az álmos, lassan mozgó Kelet-Európa előtt rejtve maradó — folyamatokról. Európa „fejlettebb” országait komoly társadalmi feszültségek kínozzák, olyan diskurzusok indultak meg, melyek akár még az ezredforduló idején is a szélsőjobboldali zuglapok rovataiba voltak száműzve.
Az orrunk előtt esik szét Fukuyama jóslata, Európa komoly változásokon megy át, és minderre határozottan fókuszálni kell, ha az európai zsidóság jövőjét is fontosnak tartjuk.
Ismert tény, hogy az európai zsidóság a második világháború óta elsősorban a baloldalhoz húzott. Ennek történelmi okai voltak, és máig nagyon erős kötődések ezek: a szocialista mozgalom keblén érezhették azt a túlélők és a túlélők leszármazottjai, hogy biztonságban vannak a még nagyon is friss emlékű rémségek okozóitól.
Ezért cserébe sokan akár a cionizmussal, de még a judaizmussal is hajlandóak voltak szakítani, csak hogy megfeleljenek internacionalista, vallástalan szövetségeiseiknek. A Szovjetunió szétesését követően ez elsősorban a diadalmasnak tűnő liberalizmusba vetett hitet jelentette: csakhogy ugyanez a „liberalizmus” volt az, amely a nyílt határok és a tömeges bevándorlás jelenségét is Európára szabadította.
Mindössze a legszélsőségesebben progresszív orgánumok hallgatják el azt, amit a tömeges bevándorlás a nyugati zsidóság számára jelent. Az ember még akkor is találkozik a meggyilkolt francia, megvert brit vagy megkéselt svéd zsidók történetével, ha csupán fősodratú vagy zsidó lapokat olvas.
Voltaképpen a migráció árnyoldalaival a legtöbbet a jobboldali sajtó mellett a zsidó média foglalkozik: ennek oka, hogy
az antiszemita atrocitások száma Európa-szerte hosszú évek óta nem látott csúcson van, s az erőszakos atrocitások aránya kiemelt mértékben nőtt meg. Ahogyan arra az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének tavaly év végi jelentése is utalt: a támadások többségéért a megkérdezett zsidók szerint muszlimok voltak a felelősek.
Mindez még nem adna önmagában okot arra, hogy a zsidóság elpártoljon a baloldaltól. Elvégre vannak olyan baloldali politikusok — mint Frans Timmermans –, akik továbbra is támogatásukról biztosítják a zsidóságot. Ezt azonban egy újdonsült, irracionális gyűlölethullám kíséri az európai baloldalon, melynek csak részben van köze a szocializmus hagyományos cionizmus-ellenességéhez.
Hogy a brit baloldal régóta nem szereti Izraelt — ezt tudtuk. De hogy a hagyományosan legnagyobb brit ellenzéki erő vezetője egy nyíltan terroristákat méltató, egyértelműen antiszemitákkal kokettáló, betegesen Izrael-gyűlölő egyén legyen — erre még nem volt példa. A holland baloldal üdvöskéit egyenesen a Hamász méltatta nemrég, ám a szerelem kölcsönös: az idehaza is hírhedtté vált Judith Sargentini volt az, aki „be akarta vonni” Gázát — azaz a Hamászt — a „békefolyamatba”.
Miféle „progresszív” baloldal az, amelyik zsidók gyilkosaival, nők elnyomóival és melegek megkövezőivel ültetné egy asztalhoz a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját?
A radikális iszlamizmus és az anticionista baloldal szentségtelen szövetsége, úgy néz ki, eddig még csak az Egyesült Királyságban terelte a jobboldal felé a zsidókat: a 2017-es brit parlamenti választáson egyetlen más vallási csoport sem szavazott olyan mértékben jobbra, mint a zsidók. (És egyetlen más vallási csoport sem szavazott olyan mértékben balra, mint a muszlimok). Kérdéses, hogy más nyugat-európai országokban is tapasztalható lesz-e ilyen változás a közeljövőben.
Kelet-Európában egyelőre más a helyzet: itt a migráció első látásra nem tűnhet akut veszélynek, noha tavaly már Magyarországon is feljegyeztek olyan antiszemita esetet, melynek elkövetője egy palesztin bevándorló volt. Kelet-Európában az antiszemita atrocitások — már amennyi egyáltalán van — nem idegenektől érkeznek, maga az antiszemitizmus pedig alkalmanként állami szinten is képviselt dolog. (Elég Lengyelországra tekinteni, ahol az Izraellel való konfrontálódás láthatóan célzott politikai lépésnek számít).
A legtöbb kelet-európai országban szerencsére ilyen jelenséggel nem kell megküzdeni, és van rá némi esély, hogy a lengyel választásokat követően az izraeli-lengyel viszony is normalizálódni fog. Ám éppen, mivel a kevés kelet-európai atrocitás a jobboldalhoz köthető, s mivel nincsenek bevándorló tömegek, amelyektől sürgősen meg kéne védeni a zsidóságot, nehezebb is a jobboldalnak a zsidóság megmentőjeként fellépnie.
Az egyetlen alkalmazható kommunikációs elem az Izrael melletti kiállás ezen kormányok részéről: csakhogy a V4-vízióval erősen szembemenő Emmanuel Macron is kiállt Izrael mellett, és a poszt-szocialista zsidóságot amúgy sem izgatja különösképpen a cionizmus.
Ez a választás mégis két merőben eltérő Európa-képről szól. Az egyiket nevezhetjük a balliberális víziónak: itt a kisebbségeket szigorú retorikai rácsok mögött óvják, ám a cellák között nincsenek falak. Ha a védett kedvencek felfalják egymást — azaz, hogy a legerősebb felfalja az összes többit –, az őrök egykedvűen szotyizva figyelik az eredményt.
Itt nincsenek problémák a holokauszt-emlékezéssel, szép szlogenek hangzanak el a sajtószabadságról, az átláthatóságról és az emberi jogokról, ám ugyanezek az érvek egyetlen szempillantás alatt Izrael ellen is fordíthatóak Nakba-, katonai cenzúra-, Netanjahu- és „megszállás”-ügyben.
A nyugati progresszívek annyira jófejek, hogy még az állatok jogaira is ügyelnek. De mi történik, amikor ennek örömére a kóservágást is betiltják? Ha valaki csak a baloldali és liberális szempontokat tartja szem előtt, akkor kétségkívül „beáldozhatóak” ezek a dolgok a lelki békéért. De vajon a külvilág is csak „balliberális egyénekként” tekint az Izraellel vagy a hagyománnyal közösséget nem vállaló zsidókra — vagy zsidókként, akik éppen balliberálisnak mondják magukat?
A másik Európa-képet nevezzük populista víziónak: itt mindent ki lehet mondani, még a zsidó-, meleg- és szőke nő-viccek is beleférnek. Itt a faragatlan vidéki emberek nem haboznak zsidóként azonosítani egy zsidót, és könnyen megtörténhet, hogy a holokausztról sem azt gondolják, amit a legfrissebb nemzetközi szakirodalom állít. Arcátlanul olvasnak Wass Albertet Spiró György helyett, és a legkevésbé sem látnak problémát azzal, ha egy zsidó származású spekuláns ellen országos szintű kampány indul.
Azonban antiszemita támadások sem fenyegetik a közösséget, a progresszív anticionizmus — eltekintve egy belvárosi egyetem radikális diákjaitól és egy magát az ’50-es évekbe képzelő portáltól — hírből sem ismert, nem hogy állami politikát meghatározó tényező lenne, és a kóser vágást vagy a körülmetélést sem fogják egyhamar betiltani.
E közül a kettő közül lehet választani.
Egyik sem ideális, de a zsidó történelem a diaszpórában a legritkább esetben szól arról, hogy a zsidóság dönti el, milyen körülmények között szeretne élni.
Van egy ország, ahol persze a zsidóság diktál: ezt Izraelnek hívják. Aki nem ott él, annak maradnak a kellemetlen döntések — ezúttal éppen Európával és az európai zsidóság jövőjével kapcsolatban.
Veszprémy László Bernát összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Ez van, jók nincsenek.
Viszont mindig van kisebbik rossz.
Milyen zsidó szavaz a fasiszta Orbánra?
Azért ne kelljen már összetenni a két kezünket, hogy itt „csak” klasszikus (szélső)jobboldali antiszemitizmus van, míg most a nyugaton valóban aktuálisabb a baloldali új antiszemitizmus, illetve az importált demográfiai elemek nyílt Izrael és zsidóellenessége. Persze, realpolitik a javából, ha azt mondjuk, hogy az ellenségem ellensége az átmeneti szövetségesem, de azért az itt őshonos antiszemitizmus volt javarészt a felelős az akkor itt élő zsidóság vesztének az oka. Nyilván égető probléma, és szerintem ezen a ponton már gyakorlatilag megoldhatatlan probléma a nyugaton tapasztalt jelenségek tömkelege, de ez ne adjon már itt felmentést senkinek.
A Soros plakátkampány is ugyanúgy az itt élők belső antiszemitizmusát használta ki galád módon, és igen szomorú, hogy ez el lett nézve Izrael által, mivel Netanjahunak ez most egybeesik a saját narratívájával.
Soros egy gazember, ez minden normális ember narratívájával egybeesik. Még a Fideszt is neki köszönhetjük. Egyértelműen Izrael-ellenes, és ilyen csoportosulásokat pénzel. Az igaz, hogy Magyarországon pénzelt pozitív dolgokat is, sajnos ezek mindegyike a visszájára fordult, amikor hibátlanul kiállt a muszlim migráció mellett.
Nem kell szeretni a Sorost, de az objektív megítéléshez talán hozzátartozik az, hogy elismerjük mind a pozitív, mind a megkérdőjelezhető, ill. negatív tetteit is. Szerintem ő maga is tisztában van ezekkel.
A „Fideszt neki köszönhetjük is egy csúsztatás”, amit ironikus módon az ellenzék szokott rá használni. Azért sok mindent elmondhatunk Sorosról, de azért még ő sem jövőlátó. Nem beszélve arról, hogy kb. úgy segítette ő Orbánt, mint ahogyan a Nestlé CEO-ja egy belga kisfiú fogszuvasodását… magyarán meglehetősen közvetve. Nincs ő minden ember/szervezet felett ott, amikor „pénzosztás” van, ezt te is tudod.
Továbbá tény, hogy számos csoportosulás, aminek köze van valamely Soros szervezethez, az baloldali kötődésű, sokszor Izrael kritikus felütéssel. Ennek én sem örülök, hidd el. Én nagyon szívesen elbeszélgetnék vele míg él, hogy mitől, minek a hatására alakult ki benne ez a nézet, ez a meggyőződés. Feltehetőleg egyszerű a magyarázat: teljesen más környezetben élt és nőtt fel, mint egy átlag izraeli. Más ingerek érték, más „valóságban” mozgott, és kétségtelen, hogy a felfoghatatlan mennyiségű vagyon és hatalom is formálta a személyiségét. Egy dolog biztos, azt egy percig sem vonnám kétségbe, hogy altruista szándék vezérli. Legjobb esetben idealista, legrosszabb esetben pedig a konfliktus tekintetében meglehetősen naiv. Attól, hogy jó volt egy dologban, még nem lesz automatikusan jó minden más dologban is. Lehet tehát ő zseniális spekuláns, ettől még nem lesz szakértője a Közel-Keletnek.
Nem érdekel, mi vezérli. Önantiszemita plusz Izrael-ellenes. Valószínűleg már akkor se volt normális, amikor ment a nyilasokkal rabolni.
Soha nem ment nyilasokkal sehova. Állami végrehajtóval járta a zsidó otthonokat, aki a zsidótörvények alapján hivatalosan lefoglalta a zsidó vagyont.
Jó, legyen. Állami végrehajtókkal, a nyilashatalom idején. Semmin nem változtat.
Nem a nyilashatalom, hanem még a Sztójay-kormány idején.
…
Ez van, jók nincsenek.
Viszont mindig van kisebbik rossz.
Milyen zsidó szavaz a fasiszta Orbánra?
Te Bohóc.:P A szó jelentésével sem vagy tisztában.:P Fogadjunk, hogy azt sem tudod, hogy a fasizmusban nincs antiszemitizmus..:p Rossz helyen rosszkor, ahogy szokás mondani… De menj máshová hátha kapsz még egy pár maflást a buta Bohóc képedre…
A vallásos.
Az, amelyiknek van esze.
Az, amelyiknek van esze, az már nem Magyarországon él. Az még időben elment erről a trágyadombról.
Ez igazán nagyszerű… lenne, mert sajnos nem igaz. 🙁
Értem, így próbálod menteni magadat. Nézd, – nem tehetsz róla, hogy mennyi ésszel születtél.
Te remélhetőleg már nem rontod Magyarországon a levegőt.
A fasiszta, haszonleső, fekete szemű zsidó leginkább.
Gyalázatos Fidesz-propaganda.
Pista, te ezt nem tudod és nem is akarod megérteni. Ez még rendben is van. Az nincs rendben, hogy elvakult vagy és orbánfbiádban olyan dolgokba is belerondjtasz, amibe egészséges ítélőképességeddel – ami van neked! – soha nem tennéd. Ez az érzelmi intelligencia és az empatikus képességek súlyos hiányára vall, ne rongáld vele a saját hiteledet!
a cím pontos, én az („is”)-t el is hagynám belőle. Aki szerint csak a bevándorláspárti szocialistákban,liberálisokban és zöldekben lehet hinni, vagyis a vallások nélküli, multikulti Európát hirdető, a nemzetek feletti államszövetséget építő politikai erőké a jövő, az később, ha ezek nyernek, keserűen fog csalódni. Elrontani ezt (is) csak 1x lehet… Persze más kérdés, hogy fizetett ügynökök, árulók és köpönyegforgatók minden népben/nemzetben mindíg is voltak és lesznek, csak kérdés, hogy átlátunk-e rajtuk, időben.
„Az orrunk előtt esik szét Fukuyama jóslata..”
Hülye az a japán fazon. Ha legalább általános iskolai szinten tanult volna egy kis marxizmust, akkor nem írt volna teljesen alaptalan, hülye jóslatokat.
Akkor nem volt alaptalan. A Nyugat tehetett is volna azért, hogy egyszer és mindenkorra eldöntse a dolgokat. Módszeresen meg kellett volna fingatnia minden ellenfelét. Sajnos, nem tette, csak csurgatta a nyálát és bárgyú vigyorral nézett a nagyvilágba. Nem csoda, hogy ettől mindenki vérszemet kapott és nekiment.
Látom, te sem hallottál még a marxizmusról. Pedig egyértelműen le van írva, a tőke természete, hogy hosszabb időn túl nem tud meglenni háború nélkül.
„Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.”
(József Attila – Munkások)
Nem is kell meglenni. Ha Obama tette volna a dolgát, és szétveri Iránt a Nobel-békedíj átvétele helyett, elmarad a pénzügyi válság, és elég sok mindent megúsztunk volna, én személy szerint is mint devizahiteles. A marxizmus a világ legocsmányabb, legkártékonyabb eszméi közé tartozik, egy beteg , immorális szörnyeteg agyszüleménye.
Igen, de a béke csak átmeneti lesz, aztán megint háború lesz.
A magyar devizás csalás gyakorlatilag független az amerikai válságtól. Az itteni válságot a magyarországi bankok csalása okozta-okozza.
„a „liberalizmus” volt az, amely a nyílt határok és a tömeges bevándorlás jelenségét is Európára szabadította.”
A menekült áradat valójában NÉPVÁNDORLÁS. Oka legfőképpen a muszlim államok túlnépesedése a fogamzásgátlás vallási tilalma miatt. És azért is,mert a legtöbb kibocsájtó állam nem tudja ellátni a hirtelen megnőtt lakosságát.Az európa felé áramló menekülteket Szaudi pénzből,Török állami segítséggel jöttek.
A Szaudi vahabiták célja a muszlim vallás elterjesztése az egész világon.Mint ezt a Korán is kimondja. A menekültek befogadása meg egyszerűen emberi kötelesség. Az a tény,hogy Magyarország képtelen volt teljesíteni a Magyar tövények szerinti, és az EU előírásai szerinti regisztrációt és biztonsági ellenőrzést ezért nem a liberalizmus a felelős.Hanem az Orbán-kormány!