A brit Külügyminisztérium májusban publikált jelentése szerint a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Ennek ellenére a nyugati világban a témát körbelengi az érdektelenség érzése.
A húsvéti sri-lankai támadás és a burkina faso-i merényletek olyan gyorsasággal kerültek ki a hírekből, mint amilyen gyorsasággal landolnak az átfutott napilapok a kukában. A nyugati világ az erőltetett, de életképtelen kulturális relativizmusra hivatkozva igyekszik kiszorítani a kereszténységet a társadalom perifériáira, miközben a világ keleti és déli felén a hatalom pusztítja és üldözi a keresztényeket.
A huszadik század elején a közel-keleti lakosság egyharmada keresztény volt. A háborúk, rossz vezetők választása, népirtások és üldöztetés következtében ma ez az arány mindössze 5 százalék.
Az Irakban élő asszír keresztényeknek volt talán a legnehezebb sorsa. Kevéssé ismert történet, hogy az első világháború alatt és követően az oszmán törökök több mint 250 ezer asszír keresztényt gyilkoltak meg. A Gatestone Institute adatai szerint 2003-ban még körülbelül 1,5 millió keresztény élt az iraki területeken.
Csak becslések vannak, hogy mennyien maradtak az iraki háborút és az ISIS-t követően. A számot az Open Doors USA szervezet 150- 300 ezer között helyezi el. Akit nem gyilkoltak meg, az kénytelen volt elmenekülni. Most, hogy az ISIS-nak vége és újra kell építeni a többszörösen lerombolt városokat, az elfeledettek felé támogatások kezdenek áramolni, leginkább az amerikai kormány részéről.
Azonban nagy kérdés kétezer éves jelenlét után, hogyan lehet továbblépni ekkora létszámcsökkenésen és pusztításon egy barátságtalan környezetben.
Ugyanis bár a gyilkosságokat az ISIS követte el, sok keresztény az iraki kormányzatot is tettestársnak tartja, ugyanis a menekültek vallomásai szerint a hatóságok bíztatták a keresztényeket, hogy menjenek el Irakból és nem védték őket meg. Ahogy egy erbili katolikus papfogalmazott: „Én büszke vagyok rá, hogy iraki vagyok és szeretem a hazám. De az országom nem büszke rá, hogy a része vagyok.”
6293 kilométerre Bagdadtól fekszik Peking, ahol a kommunista vezetés az elmúlt években egyre szigorúbban lép fel a növekvő kereszténység ellen. Kína a Közel-Kelettel szemben nem rendelkezik régi keresztény gyökerekkel. Azonban a Council on Foreign Relations adatai szerint 1979 óta minden évben 10%-al nőtt a protestáns lakosság. Egyes előrejelzések szerint 2030-ra Kínának lesz a világon a legnagyobb keresztény lakossága.
A Purdue Egyetem számításai szerint 93 és 115 millió közé tehető a kínai protestánsok száma. Az elmúlt pár évben a kommunista vezetés egyre veszélyesebbnek látja ezt a növekedést. Egyre több nagy gyülekezeti házat rombolnak le a hatóságok, lelkészek százait tartóztatják le vagy jobb esetben földalatti létre kárhoztatják.
A The Guardian arról is beszámolt, hogy a kínai Kommunista Párt saját Biblia fordítást ad ki, amely úgymond „megfelelően értelmezi a szöveget.”
2018 során az állam több száz úgynevezett házi gyülekezetet záratott be. Eva Pils, a King’s College London emberi jogokkal foglalkozó professzora a brit lapnak elmondta: „Tíz éve még elmondhattuk, hogy a pártot nem érdekli, mit gondolnak igazából az emberek, de Hszi Csin-ping sokkal inkább be akar hatolni a fejekbe és visszatérne ahhoz, amivel Mao Ce-tung próbálkozott, hogy: a szíveket és a fejeket is ő irányítsa.”
Mindezek ellenére a világ nem sokat foglalkozik a kínai keresztények helyzetével. Ennek valószínűleg az az oka, hogy
a nyugati vezetők az üzleti lehetőségek miatt inkább figyelmen kívül hagyják a kínai vezetés jogsértéseit.
De Irakon és Kínán kívül még Afrikában, és Ázsia több országában is üldözik a keresztényeket. Az Open Doors adatai szerint 2018-ban mindennap 11 embert öltek meg a keresztény hitéért és összesen 245 millió ember részesült valamilyen formájú üldöztetésben a hite miatt. Ez a hatalmas szám azonban már lefedi a nyugati világot is, ami talán megmagyarázza a passzivitást, amit a nyugati országok a keresztényüldözés iránt mutatnak.
Nem hasonlítható össze persze a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tapasztalható keresztényellenesség a közel-keleti üldöztetéssel, de magyarázatot ad arra, hogy miért közömbösek a vezetők. Amerikában például a Demokrata párt egy része mindent megtesz, hogy a protestantizmus és a felvilágosodás eszméit lecseréljék egy poszt-modernista vegyületre. Azonban annak, aki az alapokat le akarja cserélni, a fejére omlik a ház.
Az amerikai képviselőház demokrata többsége épp a múlt héten fogadott el egy „Egyenlőség” törvényjavaslatot az LGBT-jogok védelmére,
ez keresztény vezetők szerint lehetővé tenné, hogy az olyan ügyekben, ahol a keresztény cégek „bibliai nézetekre” hivatkozva nem tesznek meg valamit, akkor az állam számon kérhesse és akár be is zárhassa őket.
Így például, állítják, a keresztény fenntartású kórházakat köteleznék, hogy abortuszt szolgáltassanak (ilyen modell létezik pl. Kanadában), a keresztény örökbefogadási ügynökségeket, hogy homoszexuális pároknak lehetővé tegyék gyerekek örökbefogadását, valamint keresztény gyülekezeteket, hogy felvegyenek transz- vagy homoszexuális alkalmazottakat is.
Kérdés, hogy a törvényt elfogadja-e a szenátus és ha elfogadja, a gyakorlatban valóban implementálni fogják-e a rendelkezéseit. Több keresztény vezető tiltakozott a törvény ellen különösen azután, hogy
az elmúlt években több keresztény kisvállalkozó került bíróság elé, amiért lelkiismereti okokra hivatkozva nem szolgáltatott meleg esküvőkre virágot, tortát stb.
Jack Philips cukrász ügye, aki nem akart esküvői tortát sütni két férfi esküvőjére, egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol azonban a bírák visszatáncoltak attól, hogy precedensé válható ítéletet hozzanak.
Az Egyesült Államok baloldala egy ideje már az Amerika középső részén húzódó úgynevezett „Biblia-övezetben” élő keresztény és republikánus rétegben látja az abszolút rosszat. A demokrata párt különösen támadja őket, mióta Trump az elnök. Ennek oka az, hogy sokan a 70 milliós „evangéliumi” keresztény réteget vádolják a milliárdos megválasztásáért.
Az amerikai kereszténység hosszú évtizedeken át azt vallotta, hogy nem szabad részt venni az egyházaknak a politikában. Sokan még mindig így gondolkoznak. Azonban mikor a politika belép a személyes térbe, már nem sok választása marad a keresztényeknek. Így látják legalábbis maguk az érintettek, akik országukat több mint 200 éven át dominálták, közvetett módon meghatározva annak politikáját.
Ma azonban sok demokrata az abortusz- és melegházasság-ellenes keresztényekben az egyenlőség meggátlóit látja. Barack Obama a sri-lanka-i terrortámadást követően az áldozatokat „Húsvét-dicsőítőknek” nevezte keresztények helyett, amit a többi demokrata is átvett. Ha a politikai korrektség miatt még néven sem lehet nevezni a dolgokat, akkor nem meglepő, ha a nyugati vezetők közömbösek a világszerte erősödő keresztényüldözéssel szemben.
