Magyar és lengyel zsidó szervezetek sokszor úgy próbálnak kibújni a felelősség alól, hogy antiszemitizmust kiáltanak, ha megpróbálják őket felelősségre vonni – írja a JTA zsidó hírügynökség, több, a témát jól ismerő szereplő nyilatkozata alapján.
„Bevett gyakorlat zsidó szervezetek részéről az antiszemitizmus vádjának felvetése akkor, amikor nyomás nehezedik rájuk amiatt, hogy elszámoljanak gazdasági jellegű ügyeikről”
– fogalmazta meg egy izraeli-lengyel tényfeltáró újságíró a JTA zsidó hírügynökségnek adott nyilatkozatában.
Nissan Tzurt már többször vádolták antiszemitizmussal nemzetközi szervezetek, amiért beszámolt a Lengyelországban működő zsidó intézmények kárpótlási pénzekkel kapcsolatos ügyeiről. Tzur, aki holokauszt-túlélők gyermeke, a vádakat nevetségesnek nevezte, és minden alkalommal visszautasította.
„Mindez azt mutatja, hogy az antiszemita kártya használata gazdasági visszaélésekkel kapcsolatos ügyekben a mai napig hatásos eszköz Kelet-Európában. Azt gondolom, hogy ez nem maradhat így sokáig, mert mégis csak az érintett intézmények hitelességét rombolja”
– tette hozzá Tzur, aki olyan, izraeli vezető lapoknak is tudósít, mint a Maariv, vagy a Makor Rishon. Ezekben több alkalommal is feltárta, hogy egyes lengyel zsidó szervezetek visszaéltek azzal, hogy piaci áron értékesítettek az államtól kedvezményesen, vagy éppen ingyen visszakapott ingatlanokat.
A JTA összefoglalójában magyar eseteket is említenek. Kiemelten utalnak arra a nemrég kiderült botrányra is, amely a Mazsihisz háza táján történt. Mint arról mi is beszámoltunk, a Síp utcai szervezetnél gyanús körülmények között tűnt el 120 millió forint.
A cikkben ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy tavaly, a szervezet elnökének fényképével olyan cikket közölt a Figyelő című lap, amelyben Heisler András képi ábrázolása a címlapon a klasszikus „zsidó pénzember”-toposzra hasonlított. Ez a kép sokakban az antiszemita, náci időket idézte. „Karaktergyilkosság” – tették hozzá a Mazsihisznál akkor.
Az eset megosztotta a magyar zsidóságot, azonban két, a Mazsihiszhez szorosan kapcsolódó szereplő a JTA-nak azt mondta, szerintük a címlap nem volt antiszemita, csupán az ügy kapcsán felvetődő felelősség kérdésének adott nyomatékot.
„Nem volt valami szép a Figyelő címlapja, de antiszemita sem(…) Néha hatékony a Mazsihisznek a kifelé mutogatás, azt mondani, hogy a támadás antiszemita volt, de az esetek többségében egyáltalán nem erről van szó”
– fogalmazott Olti Ferenc, korábbi elnökségi tag.
Feldmájer Péter, a Mazsihisz egykori elnöke pedig azt vetette fel, hogy a vádak csak a szervezet korruptságát erősítik.
A terebélyes összeállításban, több más lengyel vonatkozás mellett, a szerzők arra is emlékeztetnek, hogy Magyarországon a politikai közbeszédben igen vékony jégen járnak azok, akik precízen próbálnak véleményt formálni arról, hogy van-e kormány-közeli stratégia az antiszemitizmussal kapcsolatos kettős beszédről. Itt a „Soros-féle” kampány fogadtatását, és annak okait próbálja elemezni a cikk.
„A Mazsihisznek nem helyes zsidóellenes kampányként beállítania a Soros-plakátokat. A zsidó szervezetnek inkább reagálnia kéne, amikor nagyobb átláthatóságot kérnek rajta számon, sem mint harcolnia ellene”
– vélte Olti Ferenc.
Mint arról mai cikkünkben beszámoltunk, Orbán Viktor egy német lapnak visszautasította a Soros-plakátokkal kapcsolatos antiszemita vádat, és megerősítette támogatásáról a magyar zsidóságot.
A cikkben utalnak arra is, hogy az EMIH vezető rabbijáról a közelmúltban szintén készült címlapos fotó a baloldali Magyar Narancsban, ahol ugyancsak gazdasági jellegű kérdéseket is feszegettek, és egyeseknél ez a címlapfotó is kiverte a biztosítékot. Köves Slomó, ahogyan Feldmájerhez hasonlóan a Soros-plakátokat sem, úgy a róla készült címlapképet sem tekintette antiszemita támadásnak.