Tessék mondani, miért siratják a világ vezetői a véreskezű teheráni mészárost?

Ideje lenne abbahagyni a következetlen diplomáciai részvétnyilvánításokat. Vélemény.

Ahogyan arról a hazai és nemzetközi sajtó is beszámolt, a rossz időjárás és az amerikai szankciók következtében, 2024. május 19-én Irán elnöke, Ebrahim Raiszi és Hosszein Amir-Abdollahian külügyminiszter idő előtt találkozott Allahhal, köszönhetően helikopterük lezuhanásának Kelet-Azerbajdzsán tartományban.

Miközben a balesetet követően sorra érkeztek a nemzetközi részvétnyilvánítások, az iszlamista rezsim tisztviselői és az állami média propagandistái már Raisziék „mártírhaláláról” beszéltek. Csak egyetérteni tudunk:

valóban hősies és tiszteletreméltó tett helikopterrel a hegybe csapódva mártírrá válni…

A magunk részéről egy könnycseppet sem hullattunk az iráni elnökért és beosztottjaiért. Hogy miért?

Azért, mert Raiszi halálával egy olyan véreskezű gazemberrel lett kevesebb a Földön, akinek sem saját népe, sem más országok állampolgárainak élete nem számított,

kizárólag beteg, iszlamista ideológiájának gyakorlásában és terjesztésében volt érdekelt.

Ki volt valójában az iráni elnök?

Az 1960-ban született Ebrahim Raiszi teológiát és iszlám jogtudományt tanult. A klérus tagjaként részt vett az iráni sah elleni tüntetéseken, amelyek végül a sah rendszerének megbuktatásához vezettek. Mindössze 20 évesen, az iszlám forradalom győzelmét követően Raiszit a Teherán melletti nagyváros, Karadzs főügyészévé nevezték ki.

1988-ban tagja volt a hírhedt „halálbizottságnak” nevezett négytagú ügyészségi bizottságnak, amely az iráni-iraki háborút követően az iszlamista rezsim több ezer politikai ellenfelét ítélte halálra, ezzel Raiszi kiérdemelte a „Teherán mészárosa” gúnynevet. 1989 és 1994 között Teherán főügyésze volt, 2004-től egy évtizeden át az igazságügyi hatóság helyettes vezetője, majd 2014-től országos főügyész.

2019-ben az iráni legfelsőbb vezető kinevezte őt az Igazságügyi Hatóság élére, és ebben a szerepkörben ő felügyelte az iráni kivégzéseket, amely a rezsimellenes tüntetések brutális leverésével és mintegy 1500 ember megölésével együtt arra késztette az Egyesült Államokat, hogy szankciókat vezessen be ellene.

Sokan Raiszit tartották a 85 éves legfelsőbb vezető, Ali Hámenei lehetséges utódjának.

Diplomáciai szokások ide vagy oda, jóérzésű ember nem tud közösséget vállalni azokkal a részvétnyilvánításokkal, amelyek Amerikától Magyarországig elhangzottak Raiszi halála után.

Elnöksége idején az erkölcsrendőrség által agyonvert Mahsza Amini tragédiája, majd a halálát követő – vérbefojtott – tüntetések mintha meg se történtek volna, az EU külügyi főbohóca, Josep Borrell úgy igyekezett részvétet nyilvánítani az Európai Unió nevében az iráni vezetésnek. Andrzej Duda lengyel elnök egyenesen a 2010-es szmolenszki repülőgép-szerencsétlenséghez hasonlította Raiszi halálát.

„Különös megértéssel csatlakozunk az áldozatok hozzátartozóihoz és az iráni nemzethez imában és gyászban”

– írta.

De Raiszit gyászolta a nemzetközi sóhivatal Antorio Guterres névre hallgató főtitkára, a NATO (!) szóvivője, sőt, egyperces néma csenddel az ENSZ BT összes (!) tagja is. Az emberi jogok rendíthetetlen francia, brit és amerikai élharcosai kivétel nélkül részt vettek az iráni és közel-keleti népek elnyomásában évtizedek óta bűnrészes mullah „tiszteletére” tartott megemlékezésen.

A nemzetközi siratók üzeneteivel párhuzamosan az iráni nép egy jelentős része spontán ünneplésbe kezdett: táncolással, tűzijátékkal és édességek osztogatásával örülve elnyomója halálának.