Teitelbaum Joel rabbi egyike volt a 20. század legkiemelkedőbb haszid vezetőinek és élő bizonyítéka annak az elszántságnak, mely a Holokausztot túlélt generációt jellemezte, amikor a zsidóság újjáépítése volt a legfontosabb feladat.
Teitelbaum rabbi 1887. január 13-án született Máramarosszigeten, a mai Románia területén, prominens rabbi család gyermekeként. Dédnagyapja a híres Teitelbaum Mózes rabbi (1759-1841) a „lublini Látnok” (Jákov Jichák háLévi Horowitz rabbi, 1745-1815) tanítványa volt, és egyike az első magyarországi haszid rebbéknek.
Az ifjú Joel már egészen fiatal korában kivételes tehetségűnek mutatkozott, így alig 16 éves korában rabbidiplomával rendelkezett, melyet a környék leghíresebb rabbijai láttak el kézjegyükkel. Nem csoda, hogy az ifjú Teitelbaumot, bár esküvőjét követően Szatmárnémetiben telepedett meg, már 1911-ben Orsiva városába (a mai Ukrajna területe) hívták a rabbiszéket elfoglalni. Ugyan az első világháború kitörése után a város elhagyására kényszerült, azonban 1922-ben, mikor a város éppen Csehszlovákia része lett, visszatért Orsivába és ismét ott látta el a rabbinikus feladatokat.
1925-től a mai Románia területén található Nagykárolyban lett rabbi, eddigre már népes követői tábora volt, tudásának és szentekhez méltó életének híre az egész zsidó világban ismertté vált.
1928-ban, amikor az akkori szatmári rebbe, Grunwald David Eliezer rabbi meghalt, Teitelbaum Joelt látták a népes és jómódú közösség következő vezetőjeként. Bár támogatottsága nem volt egyhangú, néhány hónapnyi belső vita után 1929-ben a városban telepedett le, követőivel együtt és olyan hírnévre tett szert, mely alapján az 1936-ban Szatmárba látogató román király, II. Károly is találkozott a széles körben ismert rabbival.
Az 1940-es, a zsidók számára egyre kilátástalanabb időszakban Teitelbaum rabbi olyan papírokhoz jutott hozzá, melyekkel vagy az akkori Palesztina területére vagy akár az Egyesült Államokba menekülhetett volna. Azonban a közössége után érzett felelősség egészen 1944-ig Magyarországon tartotta, mikor is egy gazdag támogató a híres Kasztner-vonatra juttatta fel a szentéletű rabbit. A Kaszter-vonat története közismert. A nácik, akik korábban súlyos összegért egyeztek bele néhány száz zsidó kimentésébe, végül is meggondolták magukat, és a vonatot Svájc helyett a bergen-belseni koncentrációs táborba irányították, ahol a rabbi, a vonat többi utasával együtt hónapokat töltött. Később a vonatot az addigra a háborút elveszteni látszó németek mégis tovább engedték, így utasai, köztük Teitelbaum rabbi, eljutottak Svájca, ahonnan a zsidó vezető háború után először a Szentföldre, majd egy évre rá az Egyesült Államokba költözött.
Joel Teitelbaum családjának jelentős része elpusztult a Holokauszt szörnyű poklában, azonban a rabbi egy percet sem tétlenkedett megmaradt közösségének újjászervezésével. New York Brooklyn városrészének Williamsburg negyedében telepedett le, és látott hozzá a mára a világ egyik, ha talán nem a legnagyobb haszid udvarának újjászervezéséhez.
Teitelbaum rabbi szélsőségesen anticionista politikai álláspontja talán minden más nézeténél ismertebb, hiszen a cionizmusban a gonosz megtestesülését látta. Aki ismeri Teitelbaum rabbi írásait tudja, hogy ellenszenve természetesen nem a Szentföld ellen irányult és még csak nem is a Szentföldön való letelepedés ellen,
sokkal inkább a szekuláris alapokon nyugvó Izrael államát nem tudta elfogadni, kifejezetten vallási alapon.
Hogy a szekuláris zsidó állam mennyire elfogadhatatlan volt az szatmári rebbe számára, az is jól mutatja, hogy kifejezetten ügyelt arra, hogy ne működjön együtt olyan zsidó szervezetekkel, amelyek jó kapcsolatot ápoltak Izrael államával vagy támogatták azt. Teitelbaum tehát egy „árnyékhatalmat” épített ki, melyben a szekuláris cionisták a zsidóság ellenségeiként, Istentagadókként jegyeztetnek.
Teitelbaum rabbinak a cionizmus radikális ellenzése mellett más zsidó vallási törvényekben és szokásokban is szélsőséges nézetei voltak, aminek megfelelően a szatmári zsidó közösség követői ma is az ultra-ortodox zsidó világ legkonzervatívabb formáját képviselik.
Természetesen Teitelbaum rabbi tudományos munkásságát is erősen áthatják politikai nézetei, azonban művei és magyarázatai a zsidó világ széles körében elfogadottak és nagy becsben tartottak.
Két érdekes legenda is jól illusztrálja a szatmári rabbi rigorózus ragaszkodását a zsidó vallásjog legapróbb részleteihez és hozzáállását a Holokauszt borzalmaihoz. Beszélik, hogy a bergen-belseni koncentrációs táborban töltött időt a rabbi a fogolytársak tanítására használta ráadásul annak érdekében, hogy a nácik ne vágják le a szakállát, mint minden fogolynak, a rabbi egy kendőt tekert az arca köré, hónapokig mumpszosnak tettetve magát, így kerülte el, hogy a nácik megfosszák arcszőrzetétől.
Egy másik ismert eset szerint egyszer egy ember odament Teitelbaum rabbihoz a hétköznapi reggeli ima után, hogy a szentéletű mester áldását kérje, azonban ő azt mondta,
„vannak itt a zsinagógában olyanok, akiknek szám van a karján [tetovált szám, melyekkel az Auschwitzban és más lágerekben fogva tartottakat jelölték meg] és még tekernek imaszíjat reggel [azaz még a borzalmak után is vallásos életet élnek]. Tőlük kell áldást kérni!”
Teitelbaum rabbi halálozási évfordulója a héber naptár szerinti Áv hónap 26-án (idén augusztus 27-re esik) van, polgári naptár szerint 1979. augusztus 19-én hunyt el. Sírját ma is tízezrek látogatják évente.
