Gyerekgyilkosság, pestisterjesztés, sátánimádás – mindannyian ismerjük a klasszikus antiszemita vádakat. Új tudományterületek megjelenésével azonban jelentősen bővült a lehetőségek tárháza a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei óta, amit egyesek elképesztő kreativitással aknáznak ki. Ujj Zsuzsanna biodiverzitás-szakértő írása.
Októberben tartották a globális biodiverzitás-védelmi tárgyalásokat Jerevánban és a napokban zárulnak le a klímatárgyalások Ankarában. Mindkét eseményen jellemzőek az Izrael-ellenes akciók. Nézzük, milyen áltudományos propagandával találkozhat e tárgyalásokon az egyszeri békepárti zöld-aktivista.
1. Etnikai tisztogatás oregánóval
Ismeritek a zatart? Ez egy arabok által kedvelt vadon élő fűszernövény, az oregánó (szurokfű) rokona. Amikor a helyi vadon élő populációk összeomlásának megelőzésére izraeli terepi ökológusok javasolták a védelmét, az állami hatóságok, némileg túllőve a célon, általános tiltásokat vezettek be a gyűjtésére. Ezen persze az arab gyűjtögetők érthető módon kiakadtak.
(Ez a feszültség világszerte ismerős a természetvédők számára. Sokan emlékezhetünk, milyen konfliktusokat generált 2005-ben a hóvirágszedés betiltása Magyarországon, melynek következtében évekig minden márciusban, nőnap környékén nyugdíjas virágárus hölgyeket kellett a rendőröknek vegzálnia. Ilyen ez a popszakma.)
De lássuk, mit hoz ki a zatar védelméből egy anticionista egyetemi kutató! „A telepes ökológiák a zöld kisajátítás eszközei, amelyeket népirtó megsemmisítés és a természeti tőke felhalmozása révén valósítanak meg. A gyarmatosítás és a kapitalizmus tehát kéz a kézben, a természetvédelem révén gyakorol erőszakot a faji alapú besorolás alá vont – emberi és nem emberi – populációkon.”
Őrület!
Forrás: Irus Braverman – Green Gold: The Akkoub’s Settler Ecologies · LA+ Interdisciplinary Journal of Landscape Architecture, 19 (2024), 38–45. Megnyitás
2. Fakó keselyűk a cionizmus szolgálatában
Kezdjünk egy tipikus izraeli sztorival:
Izrael a világ egyik legforgalmasabb madárvonulási folyosóján fekszik. Évente mintegy 500 millió madár kel át ezen a keskeny légtéren, ami a katonai és polgári repülés felívelésvel katasztrofális mértékű madárütközésekhez vezetett. Az 1970-es és ’80-as években az Izraeli Légierő több gépet (köztük F–15-ösöket és Skyhawk-okat) és pilótát veszített el madarakkal való ütközés miatt, mint ellenséges tűzben.
A megoldást Yossi Leshem ornitológus és a légierő közös kutatási projektje hozta el az 1980-as években. Lelkes arab madárbarátok segítségével feltérképezték az összes kulcsfaj vonulási útvonalát, majd madárvédelmi légifolyosókat hoztak létre, amelyeket a megfelelő időpontban szabadon hagynak a szükséges magasságban.
A rendszer bevezetése után a madarakkal való ütközések száma több mint 75%-kal csökkent, az innovatív módszert pedig számos ország, köztük Izrael szomszédai és a NATO is átvette.
A probléma a fakó keselyűt is súlyosan érintette, de a madárvédelmi légifolyosók és egy rendkívül bonyolult fajmegőrzési program eredményeként – melynek keretében ún. irányított pótköltésre veszik rá a madarakat, majd a többlet fiókákat fogságban nevelik fel, úgy, hogy a gondozók keselyűnek álcázzák magukat – sikerült javítani a faj túlélési esélyét.
2020-ban pedig egy elárvult keselyű fiókát katonai drónnal etettek hetekig, hogy ne pusztuljon el. A drónkezelők előtte órákig gyakorolták a műveletet egy modellen.
De miért tesznek ekkora erőfeszítéseket? Talán vannak olyan zsidók, akik szeretik a madarakat? Vagy drágák az F-15-ösök? Szó sincs róla! Ez az egész egy cionista ködösítés, valójában csak az agresszív gyarmatosítást próbálják zöldrefesteni a híresen népszerű, cuki keselyűkkel.
„A keselyűvédelem cionista projektje tehát nem csupán környezetvédelmi vállalkozás, és nem is kizárólag a földről vagy az azon élő állatokról és növényekről szól. Ez a természet instrumentalizálása is, amely a cionista küldetés előmozdítását szolgálja.”
Forrás: Irus Braverman – Mother Drone, Mother Nature: The Griffon Vulture and Israel’s Military · Springs: The Rachel Carson Center Review, 4 (2023). Elérhető az SSRN-en. Megnyitás
3. A tengervíz-sótalanítási technológia csak egy PR-akció
A tengervíz-sótalanítási technológiát azért próbálja Izrael könnyen átültethető, univerzális megoldásként bemutatni, hogy elfedje annak valós politikai hátterét. A szerzők szerint a palesztin területek feletti gyarmatosító és erőforrás-kisajátító politikából kinőtt technológiát a technikai felsőbbrendűség és a geopolitikai együttműködés narratíváival próbálják semlegesnek és magától értetődőnek feltüntetni. Figyelem! A modularitás kiváltképp súlyos bűn!
„[A] „telepes modularitás” fogalma rávilágít arra, miként születhetnek klímaalkalmazkodási megoldások telepes-gyarmati projektekből: a gyarmati uralmat felcserélhető, összehasonlítható környezetekbe sűrítve és azokat természetesnek tüntetve fel.”
Forrás: Justin Holmes és Brian F. O’Neill – Constructing Comparability: Climate Change Adaptation and the Transnational Settler Modularity of Desalination · Science, Technology, & Human Values, 51(2), 2026, 337–374. Megnyitás]
4. Területfoglalás biocsirkével
Egészen vad belemagyarázásokat gyártott egy kutatócsoport a ciszjordániai zsidó biogazdálkodók tevékenységeire még 2021-ben. Szerintük a zsidók azért tartanak kecskéket, hogy „őslakosítsák magukat” (mert szerintük a kecsketartás csak a palesztinokhoz tartozó tevékenység, a zsidók pedig nem őslakosok). Szabadtartású csirkéik pedig „alkalmazkodnak a területi terjeszkedés logikájához”, míg a földigiliszták – amelyeket humusz előállítására használnak – „a helyi talaj sajátosságaitól való gyökértelen elszakadást testesítik meg”.
Forrás: Rafi Grosglik, Ariel Handel és Daniel Monterescu – Soil, territory, land: The spatial politics of settler organic farming in the West Bank, Israel/Palestine · Environment and Planning D: Society and Space, 39(5), 2021, 906–924. Megnyitás
5. Gyúlékony tájak létrehozása
Az „etnikai tisztogatást” szolgáló fenyő már uncsi. Új ötlet tavalyról: a zsidók azért ültettek fenyőket Izraelben, hogy „gyarmatosító pirotechnika” révén „gyúlékony tájakat” hozzanak létre, és „a tüzet a terror és a kisajátítás fegyvereként használják”. (A palesztinok gyújtogatásai természetesen csupán politikai véleménynyilvánítás, illetve a telepesek gyújtogatási paranoiája okozta tévképzet.)
Forrás: Marijn Nieuwenhuis és Mikko Joronen – Colonial pyrotechniques in Palestine: Arboricide and fiery dispossessions · Environment and Planning E: Nature and Space, 9(1), 2026, 334–356. Online először 2025-ben. Megnyitás
6. Vegán kajával a faji és gyarmati uralomért
Egy Ausztráliában élő professzor szerint Izrael a veganizmus előmozdításával akarja elhomályosítani a faji és gyarmati uralom metszéspontjait. Bizonyíték? Egy izraeli vegán konferencián nem voltak meghatározó számban meghívva palesztin állatvédők, továbbá több zsidó vegán aktivista politikamentesen tekint az állatvédelemre. Ja, és 2018-ban a miniszterelnök felesége, Sara Netanjahu is kiállt az élőállat-szállítás ellen. Egyértelmű az összefüggés!
„Más szóval, [Izrael] az állatjogok „nagyszerűségét”, valamint az állatok iránti szeretet és gondoskodás őszinte megnyilvánulásait arra használja, hogy elfedje a faji és gyarmati uralom egyéb összefonódásait.”
Forrás: Esther Alloun – ‘That’s the beauty of it, it’s very simple!’ Animal rights and settler colonialism in Palestine–Israel · Settler Colonial Studies, 8(4), 2018, 559–574. Megnyitás
Forrás: Esther Alloun – Veganwashing Israel’s Dirty Laundry? Animal Politics and Nationalism in Palestine-Israel · Journal of Intercultural Studies, 41(1), 2020, 24–41. Online először 2019-ben. Megnyitás
7. Bambi, a cionista ügynök
1978 decemberében, az iráni iszlám forradalom kitörésének előestéjén, egy titkos és kalandos mentőakció keretében négy mezopotámiai dámvadat (Dama mesopotamica) Teheránból Izraelbe menekítettek az utolsó Tel-Avivba tartó repülőgépen. Izraelben közismert sztori. A természetvédők ezzel megalapozták az izraeli visszatelepítést, ami egyébként egy bevett fajmegőrzési módszer. Magyarország például a vadlovait telepítette vissza külföldről.
Nem tapsikolnának azonban ennyire a természetvédők, ha tudnák, hogy a mezopotámiai dámvad valójában cionista ügynök, amit Izrael a „gyarmatosító kisajátítás” érdekében vetett be.
„A dámvadak tehát Izrael ügynökeiként funkcionálnak: testük és a tájban való mozgásuk erőteljes, nem verbális üzenetet hordoz arról, hogy a táj átalakulóban van, és hogy a palesztinok hagyományos vadászati és állattartási gyakorlatain változtatni kell, alkalmazkodva ezekhez a vad, „régi-új” jövevényekhez.”
Forrás: Irus Braverman – Wild Legalities: Animals and Settler Colonialism in Palestine/Israel · PoLAR: Political and Legal Anthropology Review, 44(1), 2021, 7–27. Megnyitás]
8. „Tudományosított” búzagyarmatosítás
Egy növény, ami globálisan a teljes kalóriabevitelünk 20%-át biztosítja, az emberek több mint 35%-a számára az alapvető élelmiszerforrás és a megművelt földek 16%-át foglalja el: a búza. Vajon mennyi erőforrás megy a kutatására? 57 ország 730 vezető tudósa dolgozik szoros nemzetközi együttműködésben a búza jövőjén, legalább 130 aktív nemesítési program zajlik, és a világ legjelentősebb mezőgazdasági kutatási hálózata évi 30 millió dollárt költ közvetlenül búzanemesítési programokra.
És mint mindenhol, ebben is ott vannak a zsidók. Miért?
Hát természetesen azért, hogy növényekkel kapcsolatos tudományos kutatásnak álcázva, „magának a növényi életnek a szisztematikus manipulálásával” a „kisajátítás tudományos gyakorlatain” belül „Palesztinát olyan biofizikai térséggé formálják át, amely fejlesztésre és gyarmatosításra szorul.”
Ravasz!
Forrás: Omar Tesdell – Wild wheat to productive drylands: Global scientific practice and the agroecological remaking of Palestine · Geoforum, 78 (2017), 43–51. Megnyitás]
9. Az autógumi-égetés csak a szennyezés újraosztása
Öveket becsatolni, féktelen gazdaságfilozófiai hullámvasútra szállunk fel!
Az abroncségetés egy régóta alkalmazott taktika palesztin tüntetéseken és összecsapásokban a Gázai övezetben és Ciszjordániában. Egy 2024-es cikk most azt állítja, hogy a gumiabroncs-égetés a telepes-gyarmatosító erőszak és az imperialista kapitalizmus ellenében megjelenő ún. „világvége gazdaság.”
„Az abroncségetés számos funkciója mellett globális környezeti összefüggésben az erőszakra adott válaszként – egyfajta ellen-erőszakként – is szolgál. E kereteken belül – bár kis léptékben – az abroncségetés toxikus anyagokat és szennyezőanyagokat terít szét (vagy oszt el újra); ez a folyamat pedig felgyorsítja a klímaváltozást.”
Forrás: Ido Fuchs – The Doomsday Economy: Colonial Violence, Environmental Catastrophe, and Burning Tires in Palestine · Praktyka Teoretyczna, 51(1), 2024, 23–50. Megnyitás]
És akkor jöjjön a non plus ultra.
10. A gázai háború valójában a Föld elpusztítása
Andreas Malm svéd, marxista egyetemi tanár könyvében a gázai háborút a Föld elpusztításával azonosítja, arra hivatkozva, hogy (Figyelem! Mindent elsöprő, cáfolhatatlan érv következik!) mindkettőhöz fosszilis energiát használnak.
E logikai atombomba ledobása közben Malm arról fantáziál, hogyan csatlakozna a Népi Front Palesztina Felszabadításáért vagy (ha nő lenne) a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szervezetekhez – két olyan terrorszervezethez, amely számos civilek elleni támadást hajtott végre, köztük repülőgép-eltérítéseket, robbantásokat és túszmészárlásokat.
Forrás: Andreas Malm – The Destruction of Palestine Is the Destruction of the Earth · Verso Books, 2025. Megnyitás]
Hogyan tudják az aktivista-kutatók ezeket az abszurd állításokat elfogadtatni a környezetükben?
A modern környezetvédelem folyamatos egyensúlyozás a különböző szükségletek között. Fenn kell tartani az élőhelyeket, méltányosan figyelembe véve az emberek megélhetését és a hagyományokat. Turizmus védett területeken, farkas visszatelepítése, gyógynövénygyűjtés az erdőben – csak néhány a rengeteg konfliktusból. A zöld energia további dilemmákat hoz magával. Napelemparkokat telepítenek értékes gyepekre; rosszul elhelyezett szélturbinák zavarják a madarak és a denevérek vonulását.
Könnyű ezeket a konfliktusokat kiforgatni.
A környezetvédelmi viták egyébként megdöbbentő párhuzamokat mutatnak a látszólag szemben álló politikai táborok között. A jobboldali és populista narratívák gyakran gúnyolják a természetvédelmet, mint a valóságtól elrugaszkodott, tehetős városi elit luxusát. Ugyanakkor a radikális antiimperialista és anticionista retorika a természetvédelmet a fejlődő országokban a zöld gyarmatosítás eszközeként utasítja el, amely – szerintük – a területi kontrollt és a rendszerszintű elnyomást álcázzák. Eltérő szókincsük ellenére mindkettő célja a környezetvédelem tudományos alapokon nyugvó módszereinek elutasítása.
Érdemes azonban észben tartani: amikor a beporzó populációk összeomlanak, a termőtalaj vagy a gyógyszerkutatás vadon élő forrásai eltűnnek, az nem identitásprobléma – hanem közvetlen csapás az emberi egészségre, a mezőgazdaságra és a társadalom anyagi-fizikai alapjaira.
A szerző biodiverzitás-szakértő. A cikkben idézett tudományos kutatások valósak. Többségük jegyzett tudományos folyóiratokban jelent meg vagy széles körben hivatkozott anyagok. Ez az írás szatíra, ami a kutatások következtetéseinek abszurditását a gúny eszközével mutatja be.
A természet- és környezetvédelem ideológiai túszulejtéséről szóló mélyebb elemzés itt olvasható.












