Közel négy évvel azután, hogy egy interjúja nyomán feljelentették Michel Houellebecq-et „vallási csoport tagjaival szembeni diszkrimináció, gyűlölet vagy erőszak szítása” vádjával, egy vizsgálóbíró úgy döntött, hogy ő is félreérti az interjút, és hivatalos vizsgálatot indít az író ellen. Franciaország és vele a fél Nyugat kezd berendezkedni egy iszlamizálódó Európára.
Érzékeny lelkek a nyugati muszlimok, odafigyelnek egy alig olvasott, negyedéves jobboldali értelmiségi folyóiratra is, ha arról van szó. És mindig arról van szó. Nekünk pedig muszáj tekintettel lennünk az érzékenységükre. Minden vallás egyenlő, de csak az egyik miatt kell néha kihívni a rendőrséget és a mentőket.
2022 novemberében Michel Houllebecq író nyilatkozott a maga szokott provokatív módján a francia és a nyugati értékek hanyatlásáról és az iszlám előretöréséről Michel Onfray filozófus Front populaire c. magazinjának, óva intve az iszlám további térnyerésétől. Pár hét után a Franciaországi Mecsetek Szövetsége (UMF) és egy NGO, amelyet úgy hívnak, mint valami szovjet társutas szervezetet („Rasszizmus Elleni és a Népek Közötti Barátságért Mozgalom”, MRAP)
úgy döntött, hogy az író pont arra az erőszakra szólít fel, amitől óvott, és feljelentést tett ellene.
Közel négy évre rá pedig, miközben Franciaország lángokban áll a szélsőbal és az iszlamisták szoros és megbonthatatlan barátsága okán, egy vizsgálóbíró szintén uszításként értelmezte az interjút. Ez nemcsak teljes félreértés, de jóval több annál: már maga a feljelentés befogadása is az iszlámnak tett engedmény.
Ismét prófétának bizonyult
„Bizonyos típusú retorika erőszakra hangolhatja az embereket” – állítja (közel négy év után) a Mecsetek Szövetsége, amiben amúgy igaza is van. Csak ők valamiért nem pl. a „Yalla intifada!” vagy a „From the river to the sea!” skandálásokra gondolnak (az első zsidók elleni terrorcselekményekre, a második Izrael eltörlésére szólít fel, de csak ezért még senkit nem kéne börtönbe zárni), hanem a neves író 2022-es nyilatkozatára. Amelyért viszont akár egy év börtön is kiszabható.
Mondom, érzékeny lelkek ők, könnyen megsértődnek, már 2002-ben is beperelték Houllebecq-et, amiért az iszlámot „az egyik leghülyébb vallásnak” nevezte, ennyit nem bírnak elviselni (az írót végül felmentették). De milyen drámai, uszító dolgot is nyilatkozott az író a hatórás interjúban? Például azt a tényt rögzítette, hogy országában iszlamizált enklávék alakulnak ki, és
„amikor egész területek kerülnek iszlamista ellenőrzés alá, szerintem ellenállási cselekmények lesznek – támadások és lövöldözések mecsetekben, muszlimok által látogatott kávézókban, egy fordított Bataclan. És a muszlimok nem fognak megelégedni gyertyák és virágcsokrok elhelyezésével.”
Ez lenne az uszítás? A francia és az egész nyugati civilizáció hanyatlását lenyűgözően szenvtelen, cinikus írásaiban szóvá tevő Houllebecq itt is kultúrpesszimizmusának ad hangot: egy reménytelenné váló helyzet lehetséges kimenetelén gondolkodott, amely elkövetői magatartás egyébként értelmiségieknél gyakran előfordul.
Ráadásul ismét prófétának bizonyult: épp az októberi utcai zavargások idején történt egy súlyos rasszista terrortámadás, amit minden épelméjű ember elítélt. Ha viszont a Mecsetek Szövetsége úgy olvasta, hogy az író ilyenekre szólított fel, nem pedig azt mondta, hogy ilyenek fognak történni, akkor az nem diszlexia, hanem eggyel több tudatos, iszlamista hazugság.
Ha az iszlám bírálhatatlan, nincs szólásszabadság
Ugyancsak vallásuk elleni uszításként értelmezték az író azon kijelentését, hogy a francia „őslakosok” nem azt akarják, hogy a muszlimok beilleszkedjenek, „hanem azt akarják, hogy ne lopjanak és ne támadjanak, hogy csökkenjen az erőszak, és hogy tiszteljék a törvényt és az embereket”.
Ezt a minimális elvárást megfogalmazni már gyűlöletkeltés? Itt tartunk? És nincs joga azt javasolni, hogy „a jó megoldás” az lenne, „ha elmennének”? Ő ezt javasolja, mások azt, hogy maradjanak.
Houllebecq-nek, ahogy mindenkinek, demokráciában joga van kényelmetlen, sértő és sztereotip dolgokat mondani, ha nincs, akkor a szólásszabadság koncepciójának nincsen értelme. Joga van az iszlámot vagy bármely hitet a „leghülyébb vallásnak” titulálni, pláne, hogy Franciaországban 1881 óta létezik az istenkáromlás joga. Mi, zsidók is egy csomó sértést le kell, hogy nyeljünk, nincs ezzel baj.
Amit senkinek nem kell eltűrnie, az az aktív gyűlöletre uszítás − ami az író esetében viszont véletlenül sem valósult meg.
Ugyanígy emberi jog hülyeségeket beszélni. A Houllebecq által „ténynek” nevezett „nagy lakosságcsere” elmélet egy antiszemiták által is használt közkedvelt konteó, amely egy sötét, na vajon kik által irányított háttérhatalom tudatos tervének tudja be az európaiak „lecserélését” bevándorló hátterű polgárokra. Ez is persze csak akkor bírálható, ha „jobbról” jön: ha a szélbalos Jean-Luc Mélenchon büszkén használja ezt a kifejezést, és erre építené új, mesterségesen „kreolizált” Franciaországát, akkor az maga a progresszió.
Már maga az a tény, hogy a francia ügyészség egyáltalán befogadta ezt az első olvasásra is hazug feljelentést, azt mutatja, hogy behódolnak az iszlamizálódó elvárásoknak. Lett volna mérlegelési jogköre: nem köteles automatikusan büntetőeljárást indítani minden gyűlöletkeltés miatt benyújtott feljelentés nyomán. De megtette. Hosszú évek nyomásgyakorlása, félelemkeltése állhat mögötte.
Akárcsak amögött, hogy az októberi iszlamo-kommunista zavargások során letartóztatott közel 5000 „lázadó” közül szinte mindegyiket néhány órán belül szabadon engedték. Nincs itt semmi látnivaló.
Bíróság elé visznek, elhallgattatnak − vagy szimplán megölnek
Ha kell, perelnek, ha kell megfélemlítenek (Houllebecq, Éric Zemmour széljobbos politikus és mások is egy ideig rendőri védelmet kaptak), magyarázkodásra kényszerítenek, ha kell megölnek: a Nyugat-Európában megtelepedő radikális iszlám minden eszközzel érvényt szerez hallatlan érzékenységének.
Brémában a városi Alkotmányvédelmi Hivatal alig néhány nap után egyszerűen leállította a társadalom iszlamista aláásáról szóló kampányát (az egyik plakát egy báránybőrbe bújt farkast ábrázolt), nem fogják elhinni, miért: mert a muszlimok „általános gyanú” alá helyezve, megbántva érezték magukat. Aaaaw.
Az iszlám nem jogokat, hanem előjogokat követel. Kritikamentes sérthetetlenséget, külön iskolai imatermeket (állami iskolákban!), magas minareteket, elvárják a keresztény ünnepek átnevezését, a csak rájuk nézve kötelező előírások mások általi betartását.
A próféta ábrázolásának tilalma például − ha egyáltalán igaz, ezt hittudósok vitatják − muszlimokra vonatkozik, nem ránk. 2005 szeptemberében mégsem bírták elviselni, hogy a dán Jyllands-Posten közölte a híres Mohamed-karikatúrákat: világszerte akkora hisztériás rohamot kaptak, hogy az összecsapásokban 200 ember meghalt.
Egy évvel korábban egy iszlamista megölte Theo van Gogh filmrendezőt és megfenyegette Ayaan Hirsi Alit, amiért a Behódolás-ban filmre merték vinni, hogyan bánik az iszlám a nőkkel. 2015 januárjában dzsihádisták betörtek az (amúgy minden vallás iránt tiszteletlen) Charlie Hebdo szerkesztőségébe, és megöltek 12 embert, mondván, „megfizettek, mert sértegettétek a Prófétát”. 2020 októberében iskolája előtt lefejezték Samuel Paty tanárt, amiért az egyik óráján bemutatta a Mohamed-karikatúrákat.
Ezek az emberek értik a tréfát és az önálló gondolkodást, de nem szeretik.
Szavazóik egyre nagyobb száma, az európai demográfiai adatok csak akkor nem jeleznék előre a készülő kétséges állapotokat, ha Európa bízna magában. Ha büszke lenne szabadságára, zsidó-keresztény hagyományára, felvilágosodott múltjára, vallási és kisebbségi jogaira, a Nyugat felsőbbrendű civilizációjára.
„Itt két egymással szemben álló értékrendről beszélünk, a semlegesség ma nem lehetséges: a nyitott társadalomnak kell győzedelmeskednie” − nyilatkozta néhány éve Ayyan Hirsi Ali a Neokohnnak. Pár év, és ezt is gyűlöletbeszédként üldözik majd. Fejvesztés terhe mellett.
Képünk részlet a Behódolás 2015-ben, a Magvető kiadónál megjelent magyar kiadásának borítójából, Pintér József alkotása.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.








