Kijött a francia Michel Houellebecq legújabb könyve, amely Emmanuel Macron újraválasztását és putyini figurává alakulását jósolja.
Houellebecq nyolcadik regénye, az Anéantir (Megsemmisítés) a napokban jelent meg – írja a Spectator.
A francia lapok tele voltak Houellebecq-ről szóló írásokkal. A 65 éves írót a France Culture, az állami műsorszolgáltató rádiójának kritikusaiból álló zsűri szidta. „Lapos stílus… rosszul felépített… nem vezet sehová… a szerző megszállottsága saját irodalmi mítoszának felépítésében… a puszta unalom, ami ebből a 736 oldalból árad… a szélsőjobboldali szemlélet perverz trivializálása”, és így tovább.
Houellebecq számos szereplőjét való életből meríti – írja a cikk.
A könyv 2026-ban játszódik. A hivatalban lévő elnök egyértelműen Emmanuel Macronra hajaz, akit 2022-ben újraválasztottak. A mandátumkorlátozás miatt nem indulhat újra: ravasz terve az, hogy 2027-ben egy népszerű televíziós talkshow-műsorvezetőt juttat győzelemre, akit többek között a pénzügyminiszter készít fel, és ezzel melegen tartja a székét, hogy a 2032-es választásokon maga „Macron” térhessen vissza – egyfajta Putyin-Medvegyev cserebere.
Az elnök a háttérben marad, míg a miniszter, Bruno Juge átlátszó módon a tényleges pénzügyminiszterről, Bruno Le Maire-ról mintázza. Ő az az ember, aki, akárcsak a karaktere, maga is táplál elnöki álmokat, és ráadásul Houellebecq barátja.
Bruno Le Maire féktelen öröme, hogy egy Houellebecq-regényben szerepel Párizs egyik legélvezetesebb látványosságává vált – írja a cikk szerzője. A Légion d’Honneur egyetlen rangja sem hasonlítható össze ezzel a fajta irodalmi halhatatlansággal. Le Maire tizenöt évvel ezelőtt találkozott Houellebecq-kel, amikor segített neki átvinni a kutyáját a vámon.
A regény tényleges hőse Paul, a miniszter főtanácsadója, egyike azoknak a technokrata francia köztisztviselőinek. Megállíthatatlanul, mellékszálakkal és a párizsi élet éles jeleneteivel megszakítva halad a történet a személyes felé: Paul haldokló apja, a betegséggel való saját számvetése, a feleség támogatása, akit sokáig elhanyagolt, és mindannyian a saját karrierjük megszállottjai. Tipikusan Houellebecqre vall, hogy a pusztulással és halállal végződő könyv „az eddigi legreményteljesebb könyvének” nevezte a szerző.