Béndek Ábris: Marine Le Pen ideológiája civilizációvédelem, nem sovinizmus

Ideje változtatnunk a „szélsőjobboldal” európai előtöréséhez fűződő koncepcióinkon: a jövő évi elnökválasztáson Marine Le Pen személyében nem a szélsőjobboldal győzne Franciaországban, hanem a civilizációnk múltja és jövője köré szőtt politikai mozgalom. Vélemény.

A 60 Minutes amerikai interjúműsor Trump után leült Marine Le Pennel is. A riporter a francia elnöki várományost arról is megkérdezte, mit tenne a zavargók (casseurs) ellen. Nos, Le Pen először is azt tenné, hogy végrehajtja a törvényeket, amire a francia állam jelenleg képtelen. Ez egyfelől evidens, én is ezzel kampányolnék. A következő két mondatánál viszont érdemes megállni egy percre, mert nagyon izgalmas.

Le Pen azt mondta ugyanis, hogy súlyosbítaná az állampolgárok akaratlagos vagy járulékos fizikai veszélyeztetése ellen kiszabott büntetéseket,

ami egyfelől megint csak érthető, az indok, amit adott, viszont egészen elképesztően tanulságos: „Je crois qu’il est absolument nécessaire de résacraliser l’integrité physique”, azaz úgy véli, haladéktalan a fizikai integritás reszakralizációja, újramegszentelése.

Francia elnökjelöltek: Le Pen az első helyen, Mélenchon további zavargásokra buzdít

A radikális baloldal vezetője máris újabb tüntetésekre szólít fel, és hergeli a tömegeket.

Civilizációsan örökölt tudás a szabad társadalmakról

Ismétlem a mondatot: „haladéktalan a fizikai integritás reszakralizációja, újramegszentelése.” Most ezen nem a vallások és a keresztény művelődéstörténet (és annak modern politikai-ideológiai variánsai) iránt érdeklődő bölcsészként akarok rugózni, hanem ellenkezőleg, politológusi szemmel: egyszerűen le kell szögezni, hogy az a bizonyos „szélsőjobboldal” (egy fenét) mélyebb metafizikai szinteken gondolkodik az emberi méltóságról, a személyről, a humánumól, mint az a gyakran, de nem általában elnagyolt, felszínes, félperiferális prekoncepciókat és előítéleteket pörgető magyar balközép értelmiségi térbe beszüremlik.

Az idézett mondat elárulja, hogy Le Pennek és a francia „szélsőjobboldalnak” bizony mély, civilizációsan örökölt tudása van a szabad társadalmak mibenlétéről. A liberális demokrácia a személy (!) szentségére (!) épül.

https://youtube.com/shorts/n8anzmJgDXE?si=duOJpIqyzFpCHIXR

Ezt a tudást egyébként egészen napjainking a liberális és balközép politikai elitnek is fent kellett volna tartania (pláne az oktatásnak), csakhogy nem tették, mert ők inkább elmentek a buta identitáspolitikai sémák felé, a posztkeresztény emberkép terébe, ahol nem a személy (hiposztázis) uralkodik, hanem buta, kollektív áldozati identitások és sérelmek. Hulljon reájuk örök szégyen ezért.

Ezzel szemben Le Pen mondata nemhogy nem szélsőjobboldali emberképet árul el, hanem a keresztény kultúra és a felvilágosodás közti − szerintem nemesnek is nevezhető − szintézisében, a szekuláris modernitás és azt azt lehetővé tevő konkrét teológiai tézisek keresztmetszetében fogalmaz, megörökítve nemcsak pártja „néppártosodását”, hanem ellenkezőleg, azt a tényt, hogy a mai „szélsőjobboldal” inkább benne él a nyugati civilizációban, annak múltjában és jövőjében, mint akár az ún. középen álló politikai ellenfelei.

Végre: Marine Le Pen elhatárolódott Moszkvától és annak „megfélemlítési” kísérletétől

Pártja néhány éve még 9,4 millió eurós hitelt vett fel egy moszkvai banktól, amelyet azután törlesztett.

Ideje átgondolni: nem a „szélsőjobboldal” győzne

Hogy ezt a tudást cinikusan hasznosítja-e a politikai siker érdekében, felismerve, hogy a „polikrízis” civilizációs krízis éppen annyira, mint szociális, tehát civilizációs válaszokat is kell hozzá rendelni a puszta szavazatszerzés érdekében is, vagy „őszinték a szándékai” (sose legyünk ilyen naivak, amikor politikáról beszélünk), majd meglátjuk, miután Le Pen bevonul az Élysée-palotába (most úgy néz ki, bevonul, de az első fordulóban: hajrá, Philippe), és konkrét döntéseket hoz Ukrajna-ügyben.

Még mielőtt azonban ez megtörténik (vagy sem), ideje megváltoztatnunk a „szélsőjobboldal” európai előtöréséhez fűződő koncepcióinkon:

nem a szélsőjobboldal győz Franciaországban, hanem a civilizációnk múltja és jövője köré szőtt politikai mozgalom. Franciaországban jövőre a civilizacionizmus fog nyerni − ha nagyon demagóg akarnék lenni, azt mondanám, hogy a káosszal és a szélsőbaloldal által felkarolt áldozati identitásokkal szemben.

Közben Mélenchon egyébként azzal kampányol, hogy frontális akcióval (jelentsen ez bármit is) szabadítaná fel az Izrael által megszállt területeket. Őszintén megvallom, végtelenül kíváncsi lennék a Mélenchon által főnökölt francia hadsereg esélyeire Izraellel szemben, de azért jobb lenne, ha nem jutnánk el odáig, hogy Mélenchon akár a második fordulóba bejutt, ahol Le Pen aztán annak rendje s módja szerint tönkreverné − ismétlem, hajrá Édouard Philippe.

Update: mivel a kommentszekció alapján úgy látom, nem volt elég erőteljes az Ukrajnáról szóló kitételem, azért egyértelműbben is leírom: ez a poszt a párt ideológiájáról és politikai „tudásáról” szól, nem a vélt vagy valós, mögöttes hatalmi és geopolitikai célokról, vagy az orosz befolyásról. Egyszerűen nem erről szól a poszt, de én is aggódom, hogy a Kreml-szál itt bizony elég erős (erősebb, mint Trumpnál…), sőt, pont ez az, amiért a libdem status quo-nak kárt volt kinyomulni a civilizációs deklarációk közül és kiüríteni a politikai közepet: ezzel csak felemeltek valakit, akinek a lojalitása kétséges.

Az írás eredetileg a szerző Facebook-oldalán jelent meg. Béndek Ábris összes cikkét itt találja. Fotó: 60 Minutes / screenshot.