Két, egymástól több ezer kilométerre fekvő országban is drámai politikai fordulatot hozott október 25-e. Szerbiában véget ért Aleksandar Vučić közel másfél évtizedes hatalmi dominanciája, miután a korrupcióellenes diáktüntetésekből kinőtt ellenzéki mozgalom megnyerte a parlamenti választást. Brazíliában eközben Luiz Inácio Lula da Silva baloldali elnök történelmi negyedik mandátumot szerzett, legyőzve Flávio Bolsonarót, a bebörtönzött korábbi jobboldali államfő fiát.
A két választás eredménye egyaránt meglepte az elemzőket, és új helyzetet teremtett a nemzetközi politikában is.
A két történetben első pillantásra kevés a közös. Szerbiában egy hosszú ideje hatalmon lévő jobboldali-populista politikus bukott meg, Brazíliában viszont egy szintén régóta meghatározó, baloldali politikus tudott újabb győzelmet aratni. Mindkét országban azonban rendkívül kiélezett, a társadalmat mélyen megosztó választási küzdelem zajlott, amelyben a korrupció, a politikai elit iránti bizalomvesztés és a változástól való félelem egyaránt meghatározó szerepet játszott.
Tizennégy év után véget ért Vučić uralma
Szerbiában a vasárnapi parlamenti választás minden korábbinál nagyobb politikai fordulatot hozott. Aleksandar Vučić, aki különböző tisztségekben 14 éven keresztül gyakorlatilag korlátlan befolyással irányította az országot, már a szavazóhelyiségek bezárását követően másfél órával elismerte vereségét.
„Most már világos, hogy veszítettünk, és a Diáklista győzött” – jelentette ki a politikus pártja választási rendezvényén.
Vučić saját pártjának becslése szerint az egyetemisták által támogatott ellenzéki Diáklista 135–140 mandátumot szerezhet a 250 fős szerb parlamentben, míg az eddig kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) mintegy 105 képviselői helyre számíthat. A szavazatok számát tekintve az ellenzéki mozgalom körülbelül 2,2 millió voksot kapott, szemben Vučić pártjának 1,7 millió szavazatával.
A vereség különösen súlyos csapás a szerb politikus számára, aki szeptemberben lemondott az államfői tisztségről, hogy az előrehozott választáson miniszterelnök-jelöltként indulhasson. A döntés célja az volt, hogy új politikai felhatalmazást szerezzen, ám a választók végül az ellenzéki mozgalom mellett döntöttek.
Vučić ugyan elismerte a vereséget, de annak okait külső szereplőkben kereste. A szerb független médiát, egyes meg nem nevezett európai országokat és az általa „amerikai mélyállamnak” nevezett erőket vádolta a választás befolyásolásával.
A politikust korábban Vlagyimir Putyin orosz elnök is támogatta, miközben Vučić a diáktüntetéseket rendszeresen külföldről irányított destabilizációs kísérletként állította be.
Egy tragédia, amely végül elsöpörte a kormányt
A szerbiai politikai fordulat gyökerei 2024 novemberéig nyúlnak vissza, amikor Újvidéken összeomlott a vasútállomás egyik beton előtetője, 16 ember halálát okozva. A tragédia országos felháborodást váltott ki, miután a tiltakozók szerint az állomás felújítása körüli korrupció, a politikai kapcsolatokon alapuló megbízások és az ellenőrzések hiányosságai is hozzájárulhattak a katasztrófához. A kezdetben a felelősök elszámoltatását követelő diáktüntetések fokozatosan országos politikai mozgalommá alakultak. Az egyetemistákhoz tanárok, munkavállalók, civil szervezetek és a kormányzattal elégedetlen választók tömegei csatlakoztak.
A tiltakozások központi követelése egyre inkább a korrupció felszámolása, a demokratikus intézmények helyreállítása és Vučić hatalmának megtörése lett.
A mozgalom végül olyan társadalmi támogatottságot épített ki, amelyre a hagyományos szerb ellenzéki pártok korábban nem voltak képesek.
A Diáklista nem egyetlen ideológiai irányzatot képviselt, hanem különböző politikai nézetű választókat egyesített a kormányváltás célja mögött.
A választási eredmény kihirdetése után Belgrádban és más szerb városokban ünneplő tömegek lepték el az utcákat. Az emberek autókkal vonultak fel, dudáltak, énekeltek, és azt skandálták, hogy „Aleksandar elment”. A főváros központjában a tüntetők lebontották a Vučić hívei által több mint egy éve fenntartott tábor kerítéseit és sátrait. Az egyik sátor később kigyulladt, egy fiatalokból álló csoport pedig kövekkel dobálta meg a visszavonuló rendőrségi járműveket.
A tömegben ott volt Dijana Hrka is, akinek gyermeke az újvidéki vasútállomáson történt tragédiában vesztette életét. Az asszony sírva nyilatkozott az N1 televíziónak: „Két éve várok erre a pillanatra.” A Diáklista egyik jelöltje, Radomir Saičić szerint a győzelem nem csupán a választási eredményről szól. Mint fogalmazott, azoknak az embereknek a sikere, akik hittek a változásban és kitartottak mellette. „Ez a félelem feletti győzelem” – mondta, hozzátéve, hogy az eredmény nem egyetlen politikusé vagy szervezeté, hanem a polgároké.
Brazíliában a Bolsonaro-dinasztia szenvedett vereséget
Miközben Szerbiában a diákok által támogatott ellenzék ünnepelt, Brazíliában egy másik, legalább ennyire meglepő választási eredmény született. Luiz Inácio Lula da Silva, a 80 éves baloldali államfő történelmi negyedik elnöki ciklusát nyerte el, miután több mint négymillió szavazattal legyőzte Flávio Bolsonarót, Jair Bolsonaro korábbi elnök legidősebb fiát.
Lula győzelme különösen figyelemre méltó, mert a jobboldali kihívó az első fordulóban még vezetett, és a közvélemény-kutatások alapján sokan az ő sikerére számítottak. A brazil elnök azonban a kampány utolsó szakaszában jelentős mozgósítást hajtott végre, és a vártnál magasabb részvétel végül a javára fordította a választást.
A brazil választási bíróság hivatalosan is kihirdette Lula győzelmét, Flávio Bolsonaro azonban bejelentette, hogy az eredmény megsemmisítését fogja kérni. A jobboldali politikus szerint a legfelsőbb bíróság vasárnapi döntése, amellyel két órával meghosszabbították a szavazást, befolyásolhatta a választás kimenetelét.
A helyzet sokakat a 2022-es brazil elnökválasztásra emlékeztet, amikor Jair Bolsonaro szintén Lula ellen veszített, ám nem fogadta el egyértelműen vereségét. A volt államfőt később 27 év börtönbüntetésre ítélték, mert a bíróság szerint puccsot szervezett annak érdekében, hogy hatalmon maradhasson.
Az elemzők szerint Flávio Bolsonaro jogi kezdeményezésének csekély az esélye a sikerre. Lula győzelmének különbsége ugyanis több mint kétszer akkora, mint amellyel négy évvel korábban legyőzte az idősebb Bolsonarót. Ráadásul a jobboldali jelölt kampánystábja maga is kérte a szavazás meghosszabbítását a Brazília déli részén tapasztalt heves esőzések miatt.
Lula újabb politikai feltámadása
Lula győzelme egy rendkívüli politikai pályafutás újabb fejezete. Az egykori fémipari munkás és szakszervezeti vezető 2003 és 2011 között már két cikluson át irányította Brazíliát, majd korrupciós ügyek miatt börtönbe került. A 2018-ban kiszabott büntetését követően 2019-ben szabadult, az ellene hozott ítéleteket pedig később megsemmisítették, megnyitva az utat politikai visszatérése előtt.
2022-ben legyőzte Jair Bolsonarót, most pedig annak fiát is. Ezzel ő lett az első brazil elnökjelölt a katonai diktatúra utáni demokratikus átmenet óta, aki az első fordulóban elszenvedett vereség ellenére végül megnyerte az elnökválasztást.
A siker azonban korántsem volt magától értetődő. Az elmúlt években Lula népszerűsége jelentősen csökkent, részben a megélhetési költségek emelkedése, részben a Munkáspártot korábban megrázó korrupciós botrányok miatt.
A brazil társadalom átalakulása, különösen a digitális platformokon és az informális gazdaságban dolgozók számának növekedése szintén kihívást jelentett a hagyományos munkásmozgalmi háttérből érkező elnök számára. Lula végül a szociális biztonság és a kiszámíthatóság ígéretével tudta maga mellé állítani a választók többségét. Kampányában a szegénység csökkentésére, a munkanélküliség mérséklésére és a társadalmi támogatások bővítésére helyezte a hangsúlyt. Egyebek mellett a hétvégi tömegközlekedés országos ingyenessé tételét és kiemelt szociális programjának 15 százalékos emelését ígérte.
A baloldali politikus emellett arra figyelmeztette választóit, hogy Bolsonaro győzelme esetén csökkennének a szociális kiadások, és Brazília külpolitikája túlságosan Donald Trump amerikai elnök érdekeihez igazodna.
Két vereség, két különböző geopolitikai következmény
A szerbiai és a brazil választás nemzetközi jelentősége is figyelemre méltó, bár a két ország geopolitikai helyzete alapvetően különbözik.
Vučić veresége érzékenyen érintheti Oroszország balkáni befolyását. A szerb politikus hosszú éveken keresztül szoros kapcsolatokat ápolt Moszkvával, miközben igyekezett fenntartani országa európai uniós csatlakozási perspektíváját is.
Vlagyimir Putyin korábban támogatásáról biztosította a szerb vezetőt, aki ugyanakkor a Nyugattal is pragmatikus kapcsolatokat tartott fenn.
A diákmozgalom győzelme új lehetőségeket teremthet Szerbia európai integrációjában, ám egyelőre nem világos, milyen külpolitikai irányt követ majd az új kormány. A mozgalom ugyanis elsősorban a korrupció és az autoriter kormányzás elleni tiltakozásból született, nem pedig egységes külpolitikai program mentén.
Brazíliában ezzel szemben Donald Trump számára kedvezőtlen eredmény született. Flávio Bolsonaro győzelmével Washington újabb szövetségest szerezhetett volna Latin-Amerikában, ahol az elmúlt időszakban több jobboldali politikai erő is megerősödött.
Lula újraválasztása azonban megakadályozta, hogy Brazília is csatlakozzon a Trumphoz politikailag közel álló dél-amerikai kormányok növekvő táborához.
A brazil elnök várhatóan továbbra is a nagyhatalmaktól függetlenebb külpolitikát képviseli majd, és igyekszik egyensúlyozni Washington, Peking és más nemzetközi szereplők között. Celso Amorim, Lula korábbi külügyminisztere szerint az elnök fontos szerepet játszhat Latin-Amerika politikai egyensúlyának fenntartásában.
Mi köti össze a két politikai földrengést?
A két választás legfontosabb közös vonása nem a győztesek ideológiájában, hanem a politikai rendszerrel szembeni társadalmi elégedetlenség eltérő megnyilvánulásaiban keresendő.
Szerbiában a választók jelentős része a korrupcióval, a politikai összefonódásokkal és a demokratikus intézmények meggyengülésével azonosított kormányzati rendszer ellen szavazott. A diákmozgalom sikere azt mutatta meg, hogy egy hagyományos pártstruktúrákon kívülről érkező, hitelesnek tekintett társadalmi kezdeményezés képes lehet legyőzni egy rendkívül erős politikai gépezetet.
Brazíliában viszont a választók végül nem a változás, hanem a már ismert politikai vezető mellett döntöttek. Lula annak ellenére tudott győzni, hogy sokan elégedetlenek voltak kormányának teljesítményével.
A választás második fordulójában azonban a szociális biztonság elvesztésétől való félelem és a Bolsonaro család visszatérésével kapcsolatos aggodalmak erősebbnek bizonyultak a kormányváltás iránti igénynél.
Mindkét országban meghatározó szerepet játszott a magas választási részvétel és a társadalom rendkívüli politikai mozgósítása. A választások egyben azt is megmutatták, hogy a korábban szinte megdönthetetlennek tartott politikai erőviszonyok rövid idő alatt átalakulhatnak.
A különbségek ugyanakkor legalább ennyire lényegesek. Vučić veresége egy hosszú ideje fennálló hatalmi rendszer végét jelentheti, míg Lula győzelme éppen egy évtizedek óta meghatározó politikai szereplő hatalmon maradását biztosítja. A szerbiai eredmény ezért egy új politikai korszak kezdetét vetíti előre, Brazíliában viszont inkább a már ismert politikai szembenállás folytatódása várható.
A győzelem után kezdődnek az igazi nehézségek
A két választás győzteseire komoly kihívások várnak. Szerbiában a Diáklistának egy sokszínű, különböző politikai nézeteket képviselő mozgalomból kell működőképes kormányzati erőt kialakítania. A korrupció felszámolása, a demokratikus intézmények megerősítése és a gazdasági problémák kezelése hosszú és konfliktusokkal terhelt folyamat lehet, különösen egy olyan országban, ahol Vučić pártja másfél évtized alatt jelentős intézményi befolyást épített ki.
Brazíliában Lula negyedik ciklusa szintén rendkívül nehéznek ígérkezik. A választók ugyanis az ország demokratikus átmenete óta a legkonzervatívabb összetételű Kongresszust választották meg. Bolsonaro Liberális Pártja és szövetségesei több mint 280 képviselőházi és akár 50 szenátusi mandátumot ellenőrizhetnek, ami mindkét kamarában erős jobboldali többséget jelenthet.
Az elnöknek ráadásul lassuló gazdasági növekedéssel, magas kamatokkal és a GDP 82 százalékát meghaladó államadóssággal kell szembenéznie. A kormány jövőre mindössze 2,3 százalékos gazdasági bővülést vár, miközben a lakosság növekvő eladósodottsága további társadalmi feszültségeket okozhat. A jobboldali parlament várhatóan költségvetési megszorításokat és vállalkozásbarát reformokat sürget majd, miközben Lula továbbra is az állami szerepvállalásra és a szociális támogatások fenntartására építené gazdaságpolitikáját. Ez elhúzódó konfliktusokat vetíthet előre az elnök és a törvényhozás között.
- 12:45
2022. október 3. - 07:452022. október 31.
- 09:002023. január 9.
