A közelgő izraeli választás kimenetele alapvetően meghatározza Izrael jövőjét, de aligha változtat majd azon, ahogyan az ország ellenségei tekintenek a zsidó államra. Benjamin Netanjahu esetleges bukása nem fogja mérsékelni az antiszemitizmust vagy az Izrael-ellenes kampányokat. Sőt, utódjának már most érdemes felkészülnie arra, hogy átveszi a „világ főgonosza” szerepét – állítja Ben Cohen a Demokráciák Védelméért Alapítvány (Foundation for the Defense of Democracies – FDD) vezető elemzője a JNS-en megjelent írásában.
Hat hét múlva az izraeliek új parlamentet és új kormányt választanak. Ez lesz az első választás a Hamász 2023. október 7-i mészárlása óta, amely nemcsak Izrael politikai életét, hanem a világ zsidó közösségeinek helyzetét is alapjaiban változtatta meg.
A diaszpórában élő zsidók biztonsága és jövője talán még soha nem függött ennyire közvetlenül az izraeli eseményektől, mint most. Ha Izrael a Hamász lefegyverzésének elutasítása miatt ismét nagyszabású hadműveletet indít Gázában, az világszerte újabb antiszemita hullámot válthat ki –
függetlenül attól, hogy a döntést Benjamin Netanjahu vagy egy új miniszterelnök hozza meg.
Izraelben természetesen számos belpolitikai kérdés is meghatározza a választók döntését. A 2023-as terrortámadás előtt a közéletet szinte teljes egészében Netanjahu igazságügyi reformja uralta, amely mélyen megosztotta az izraeli társadalmat. A vita ugyan háttérbe szorult, de nem tűnt el. Emellett továbbra is éles kérdés az ultraortodox közösség katonai szolgálata, amely szintén fontos választási téma marad.
A diaszpóra Izrael-párti zsidói számára azonban még ennél is alapvetőbb kérdések forognak kockán. Sok amerikai zsidó – egy júliusi Pew-felmérés szerint 56 százalékuk – kedvezőtlenül ítéli meg Netanjahut, mások elismerik az érdemeit, de úgy érzik, eljött a változás ideje.
Aggodalmuk azonban nem elsősorban személyéhez kötődik, hanem ahhoz, hogy képes lesz-e Izrael fennmaradni – és vele együtt a diaszpóra zsidósága is biztonságban maradni.
Nem Netanjahu a gyűlölet oka
Illúzió azt gondolni, hogy egy centrista cionista kormány hatalomra kerülése gyökeresen megváltoztatná Izrael nemzetközi megítélését. Izraelt nem azért démonizálják, mert Benjamin Netanjahu a miniszterelnök, ahogyan az Egyesült Államokat sem kizárólag George W. Bush személye miatt támadták az iraki és afganisztáni háborúk idején.
Netanjahu legfeljebb jelképe lett ennek a gyűlöletnek, nem pedig annak kiváltó oka.
A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság, a palesztin kendőt viselő tüntetők Manhattan utcáin vagy azok, akik háborús bűnösnek nevezik Netanjahut, ugyanígy jártak volna el akkor is, ha Naftali Bennett, Jáir Lapid vagy Gadi Eisenkot vezette volna Izrael válaszát a Hamász 2023. október 7-i mészárlására.
Gyűlöletük ugyanis jóval mélyebbről fakad.
A Bush-korszak példája is ezt támasztja alá. Az akkori években világszerte felerősödött az ideológiai Amerika-ellenesség, amely Barack Obama elnöksége alatt átmenetileg mérséklődött, Donald Trump első ciklusában azonban ismét fellángolt. A vezető személyének megváltozása tehát átmenetileg javíthatja egy ország nemzetközi megítélését, de a mélyebb narratívák érintetlenek maradnak.
A Hamász híveit nem érdekli, ki a miniszterelnök
Netanjahu esetleges utódja valóban kedvezőbb diplomáciai légkörrel indulhatna – egészen a következő válságig. A Hamász-párti mozgalmak számára azonban ez semmit sem változtat.
Nem azért fognak Molotov-koktélt dobni egy zsinagógára, mert Benjamin Netanjahu miniszterelnök, és nem is hagyják majd abba ezt azért, mert már nem ő vezeti Izraelt.
Ugyanez igaz a közösségi média radikális influenszereire, a podcastok világára vagy akár a hagyományos médiára is. Példaként lehet említeni a The New York Times egyik írását, amely rendkívül szélsőséges vádakat fogalmazott meg az izraeli hadsereggel szemben.
Éppen ezért Netanjahu lehetséges utódainak már most érdemes lelkileg felkészülniük arra, hogy hamarosan ők lesznek a világ új „főgonoszai”.
Amikor a tüntetők már nem Netanjahu, hanem Bennett vagy Eisenkot képmását égetik majd, a valódi célpont továbbra is maga Izrael lesz.
Ugyanez igaz majd a sajtóra is: ha azt állítják, hogy az új izraeli vezető sem különbözik elődjétől a palesztin politika tekintetében, azt ismét Izrael állítólagos „apartheid-rendszerének” tulajdonítják majd, nem pedig az adott politikus személyének.
A választás Izrael jövőjéről szól
Az izraeli választás tétje ezért elsősorban az izraeliek és általában a zsidó nép számára óriási.
Az eredmény dönti el, ki vezeti majd az országot egy olyan időszakban, amikor Irán és terrorproxyjai – köztük a Hamász – továbbra is komoly fenyegetést jelentenek, miközben az antiszemitizmus világszerte nem mutatja a csillapodás jeleit.
Izrael ellenfeleit azonban nem érdekli, ki ül a miniszterelnöki székben. Ők azt szeretnék, ha maga Izrael tűnne el a térképről.
Ahogy Pakisztán külügyminisztere, Khawaja Asif a közelmúltbeli kijelentette: Izrael „az egész muszlim világot fenyegető veszély”, „illegitim állam”, amely az 1917-es Balfour-nyilatkozat következménye.
Ez pedig különösen figyelemre méltó egy olyan állam külügyminiszterétől, amely maga is a Brit Birodalom döntése nyomán jött létre, és amely 1971-ben véres háborút vívott Kelet-Pakisztán – a mai Banglades – elszakadása ellen.
Mindez azonban már nem a történelmi vitákról szól.
Ma már kevés értelme van történelmi érvekkel próbálni pontokat szerezni, mert Izraellel kapcsolatban sokan egyszerűen azt hiszik el, amit hinni szeretnének, nem pedig azt, ami ténylegesen történt.
Ezért a diaszpóra zsidóságának az izraeli választások idején is szem előtt kell tartania: közel nyolcvan évvel Izrael megalakulása után egy ENSZ-tagállam nukleáris fegyverekkel rendelkező külügyminisztere nyíltan beszélhet a zsidó állam megszüntetéséről, anélkül hogy ezért komoly következményekkel kellene szembenéznie.
Ilyen környezetben az izraeli választások már régen nem az adókulcsokról vagy az oktatáspolitikáról szólnak. Hanem arról, hogyan lehet biztosítani az ország és a zsidó nép fennmaradását.
Izrael számára 2026-ban ez egyet jelent a békével, amelyet csak az erő képes megőrizni – és az erővel, amelynek meg kell előznie a békét.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 14:00
2022. december 30. - 20:002021. június 20.
- 10:012021. március 25.
