Ha katonai puccsra gondolunk, elképzeljük a tankokat a parlament körül, tábornokokat, akik letartóztatják a miniszterelnököt. De van egy másfajta puccs is, tankok és letartóztatás nélkül. Amikor a helyén marad a kormány, csak éppen lehetetlenné válik a kormányzás. A sorozat utolsó részében azt vizsgáljuk, miként ment végbe egy korlátozott katonai-bírósági puccs Izraelben.
Izraelben a választott kormány ugyan létezik, de nem tudja érvényesíteni azt a stratégiát, amiért megválasztották. Ez történt néhány hónappal 2023. október 7-e előtt.
2023. 03. 05. A 69-es stratégiai repülőszázad 37 pilótája közölte, hogy nem érkezik meg a heti gyakorlórepülésre, az igazságügyi reform ellen, tiltakozásul. Erez Weiner tartalékos dandártábornok: “Nem hiszem, hogy a pilóták hajlandóak lennének tönkretenni a légierőt, hogy politikai okokból nem szállnának fel, amikor kell.
De van itt egy súlyos, parancsnoki hiba. A parancsmegtagadókkal nem tárgyalni kell, hanem döntés elé állítani őket: vagy visszavonják a kijelentésüket, vagy ki vannak rúgva a légierőből.
Az ország milliókért kiképezte őket, milliárdos gépeket használhatnak, ami nem az övék, hanem mindannyiunké. Nem zsarolhatják a kormányt azzal, hogy megtagadják a parancsot, mert nekik nem tetszik az, amit a parlament tárgyal. A légierő Izrael ellenségeivel való harc eszköze, nem a kormányváltásé.”
Az IDF vezetése nem tette helyre a parancsmegtagadási káoszt
Joáv Gallant hivatásos katonából lett politikus, védelmi miniszterként nem ítélte el a parancsmegtagadókat, hanem a saját kormányát szólította fel az igazságügyi reform felszámolására. Ezzel gyakorlatilag a puccs élére állt.
A mainstream média örömmel üdvözölte a fejleményeket, a lelkes, jól értesült kommentátor már azzal rukkolt elő, hogy az összes hírszerző testület, a hadsereg és még az Atomenergia Bizottság is támogatja Gallant lépését.
Mi köze van ezeknek a szervezeteknek az igazságügyi reformhoz? Miért olyan fontos az, hogy eltöröljék a Legfelsőbb Bíróság jogát arra, hogy a törvényeket megsemmisítse, vagy úgy értelmezze, ahogy a bírók ésszerűnek találják, nem ritkán a jogalkotó parlament szándékával merőben ellentétesen?
Miért olyan kritikus, hogy a bírák kinevezése ne csak a jelenlegi bírák és az ügyvédi kamara kezében legyen, vagyis ne ugyanaz a klikk reprodukálja magát újra és újra? A probléma nem csupán a parancsmegtagadó katonákkal volt, hanem azzal is, hogy ez miképpen befolyásolta az ellenség döntéseit.
Az IDF vezetése nem tette helyre a parancsmegtagadási káoszt, a Sin Bét titkosszolgálat nem gondoskodott arról, hogy az ellenség felbuzdulására, amit a káosz okozott, kellően felkészüljenek.
Az IDF vezetése szerint a hadsereg szétesik, ha tovább folyik a törvénykezés az igazságügyi rendszer rendbetételéről.
Shikma Bressler, akinek a férje a Shabak magas rangú tisztviselője, 2023 nyarán azzal fenyegette meg Netanjahut egy szombati tüntetésen, hogy októberre nem lesz hadserege, nem lesz légiereje… és valóban, a szervezett hadsereg nyolc órát késett. Akik harcoltak az ellenséggel, katonák és rendőrök, a saját döntésük alapján tették.
„Semmi nem jogosít fel arra, hogy feltételt szabjak az egyenruha viselésekor”
Herzi Halevi vezérkari főnök úgy nyilatkozott, hogy ha a parlament által hozott törvényeket a Legfelsőbb Bíróság eltörli, de ezt a kormány nem fogadja el, vagyis igazságügyi válság alakul ki, akkor a hadsereg nem tudja, hogy kinek az utasításait fogadja el. 15 egymást pozicióba helyező bíró döntése magasabb rendű, mint a választott képviselők által meghozott törvény! Itt a demokráciának vége, ez a teljhatalmú jurisztokrácia.
2023. július 22-én az “Achim Lanesek” (azaz Fegyvertársak, egy 2023 januárjában alapított izraeli civil és tartalékos katonai mozgalom – a szerk.) sajtótájékoztatót tartott, ahol hatalmas elánnal olvasták fel az egyes katonai egységek nevét, amelyekben megtagadják a katonai szolgálatot.
Itt meg kell jegyezni, hogy az izraeli hadsereg sorköteles állományán túl az utószolgálatosok jelentik a stabil erőt.
A teljes személyi állomány 169 500 fő, míg a tartalékosok száma 465 000 fő, akik rendszeresen részt vesznek gyakorlatokon és bevetéseken. Évente változóan, de békeidőben is kb. 30 napot szolgálnak minden évben, a jelenlegi háború közepette sokan 3-400 napot harcoltak az elmúlt két és fél évben. 2023 október 7-e után napokon belül több mint 300 ezer katona jelentkezett szolgálatra, nem kevesen külföldről utaztak haza harcolni.
Vagyis a katonák többségének esze ágában nem volt megtagadni a szolgálatot, de kevesen voltak olyan bátrak, hogy nyíltan kiálljanak, mondván, ők az ország védelmére esküdtek, és azt minden körülmények között megteszik.
Büszke voltam, hogy a fiam harcostársa és barátja, akinek három kisgyereke és ügyvédi irodája van, még márciusban közzétette ezt a facebookon: “Én, Yiftach Zeidman, tartalékos őrnagy, folytatom a tartalékos szolgálatot, feltétel nélkül. Minden nap hálás vagyok a jogért, hogy ebben az országban élhetek. Itt nevelem a gyerekeimet, fizetem az adót – feltétel nélkül. Jogom van a szarvazóurnánál választani és semmi nem jogosít fel arra, hogy feltételt szabjak az egyenruha viselésekor.” Október 8-n már magára vette a mundért és ment harcolni. “Csak egyetlen lehetőség van”- írta.
A Hamász-vezér az izraeli tévéből tájékozódott
Yuval Bloomberg, az “Osló csapdája” könyv szerzője: “Nem állítom, hogy a Hamász támadása nem történt volna meg, ha a szolgálatmegtagadás hisztéria nem terjed el, mert a Hamász ideológiája zsidókat gyilkolni, és ez nem függ senkitől, de az alkalmat, hogy mikor történjen a támadás, azt ez a káosz teremtette.”
A katonai vezetők hübrisze, a mainstream média felelőtlensége, ahogy a hadsereg összeomlásáról tudósítottak, bár távol állt az igazságtól, az ellenség számára megadta az időzítést. Jahja Szinvar, Hamász-vezető a Gázai övezetben, rendszeres nézője volt Dani Kusmaro műsorának a 12-es csatornán, aki 2023. július 12-n lazán kijelentette, hogy lényegében nincs izraeli légierő.
A “ralabisztim” (rak-lo-bibi, vagyis csak ne Netanjahu) számára nem a Hamász vagy a Hezbollah az igazi ellenség, hanem Netanjahu kormánya. Ez a téveszme vezetett 1200 ártatlan ember halálához.
Almog Cohen parlamenti képviselő: “Számunkra sosem volt kérdés, hogy felvesszük a szolgálatot vagy sem. Mert a terrorista és a gyerekeink között van a helyünk, hogy megvédjük őket. Ha mi nem vagyunk ott, akkor meggyilkolják a gyerekeinket. Az ő vérük terheli ezt a csoportot. Hogy lehet olyan szent fogalmat, mint az Achim Lanesek megbecsteleníteni azzal, hogy megtagadjuk a szolgálatot?! Nekem a fegyvertársaim olyanok, mint a testvéreim, talán többek is annál, mert egymásért meghalni és képesek vagyunk.”
Ronen Bar, a Sin Bét (Sabak) vezetője 2023. júliusában Netanjahunak címzett figyelmeztetést ad le egy közelgő háborúról. Ehhez képest október 6-án abszolút készületlenül álltak a terrortámadással szemben. Valójában Ronen Bar júliusban megfenyegette a miniszterelnököt, hogy megakadályozza az igazságügyi reformot.
A tragédia gyökere: a hatalmi ágak egyensúlyának megbomlása
Amikor 1977-ben a korábbi, baloldali kormányzás elveszítette a parlamentáris hatalmát, minden erejét a hivatali apparátus feletti befolyás növelésére fordította. Ez különösképpen jól sikerült az igazságügyi rendszeren belül, az ügyészségtől az ügyvédi kamarán át a bíróságig.
A mélyállam (Deep state) hasonló identitású, világnézetű emberekből áll, sokszor rokoni kötelékkel is szorosra fűzve. A karrierépítés legkönnyebb módja beállni a sorba, azt mondani, amit az elit elvár. Legyen az egyetemi katedra vagy magasabb rendfokozat a katonaságban, a hírszerzés területén, esetleg médiaszemélyiség, akár államilag támogatott művész… esélye sincs pénzt kapni az Izraeli Filmalaptól annak, aki nem tartozik a brancsba.
A döntések kicsúsztak a választásokkal legitimált parlamenti képviselők, mint törvényhozók és a kormány, mint végrehajtó szerv kezéből. A miniszterek szavánál fontosabb a minisztériumi jogtanácsosok véleménye, a miniszterelnök döntését felülbírálja a kormány jogtanácsosa.
Végső soron az állampolgárok többségének akarata nem tud érvényesülni, a döntések egy viszonylag kisszámú elit kezében vannak, akiket követ bizonyos, baloldali, globalista kisebbség, akik már rég elfelejtették, hogy miért alakult meg a zsidó állam.
Hogy ne következzen be egy újabb nemzeti tragédia, helyre kell állítani a hatalmi ágak egyensúlyát, meg kell gátolni, hogy tábornokok politikai pályára menjenek leszerelésük után, elő kell segíteni, hogy a katonaságon belül a magasabb ranghoz jutás feltétele ne legyen az ideológiai azonosság, hogy a katonaságon belül szót kapjon az ellenvélemény a magasabb rendfokozatú körökben is.
El kell ismerni azt, amit a társadalom döntő többsége már magáévá tett: az Oslói Egyezmény zsákutca volt, a területet békéért elv hibás, a magukat palesztínoknak nevező arabok számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy Izraelben élhetnek békében – de Izraelből nem lesz soha Palesztina.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és engedélyével került közlésre. Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt. Fotó: IDF / X
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
