Ugyanaz az antiszemita szerkezet él tovább, csak frissebb nyelven: matricákon, TikTok-videókon, street artokon, kommentekben, felhívásokban. Vélemény a Nyugati téren és Európa más városaiban megtartott szélsőbalos, palesztinpárti „Nakba-napi” tüntetésekről.
K.rvára nem oké az Izrael-kritika máza alá rejtett antiszemitizmus.
Szögezzük le: Izrael mindenkori kormányát, beleértve Netanjáhuét, lehet bírálni. ahogy a magyart, az amerikait, a britet vagy a németet is. A demokrácia lényege, hogy a hatalmat folyamatosan számonkérjük. Itt nincs antiszemitizmus.
És itt jön a Gajdics Ottó-tangóban megénekelt kognitív disszonancia. Láss csodát, Izraelben maguk az izraeli zsidók tömegei kritizálják Netanjáhut, tiltakoznak a szélsőségesség ellen, vitáznak a kormányukkal és egymással. Mert így működik egy önreflektív társadalom, amilyen Izrael.
Az viszont igenis antiszemitizmus, amikor a „cionista”, „izraeli”, „telepes”, „megszálló” szavak pontosan ott és úgy állnak a szövegben, ahol száz éve a „zsidó”, „pénzéhes”, „befolyásos”, „idegenszívű”, „gyerekgyilkos“, „Dreyfus kapitány“ vagy a „Rothschildok“ álltak.
Kurvára nem oké az Izrael-kritika máza alá rejtve zsidókat vegzálni.
Balról újracsomagolt antiszemita vérvád
Nem Netanjáhu szenvedi el, ha egy bécsi zsinagóga előtt letépnek valakiről egy taliszt, Londonban zsidó közösségi mentőt gyújtanak fel, zsidó iskola ablakát dobják be, vagy New Yorkban lekoccolnak valakiről egy kipát. Olyan zsidók szenvedik el, akiknek pontosan nulla felelősségük van Izrael kormányának döntéseiért.
Kurvára nem oké az Izrael-kritika máza alá rejtett középkori vérvád.
És antiszemitizmus az is, ahogyan a középkori vérvádat kiengedték a palackból. A kollektív bűnös nemzet érvelés, a „baby killers” is a vérvád újracsomagolása, és Netanjáhu vagy a hadsereg kritikájának álcázva is antiszemitizmus a javából.
Ugyanaz a szerkezet él tovább, csak frissebb nyelven: matricákon, TikTok-videókon, street artokon, kommentekben, felhívásokban.
Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy fiatal, művelt, jóarcú, menő tetkós, laza kefijás, klímáért aggódó, kisebbségekért kiálló szájakból ugyanaz a tartalom jön ki, amit száz éve még csak az antiszemita jelzőt büszkén vállaló politikai tábor használt.
Ugyanaz a mondatszerkezet, az érzelmi töltet, a fókusz: a zsidó, aki sosem egyén, mindig valami fajta része.
Egy földnélküli, maréknyi nép, amelynek informális hatalma van. Akire egyben rá lehet vetíteni bármit, ami éppen rossz. Egyszer pénzt, máskor pénzhiányt. Média irányítást vagy éppen titkok elhallgatását. Vírus és ellenszérum. Ha kell, túlságosan áldozat és egyszerre elnyomó.
Magyarországnak már van antiszemita hagyománya, nem kell egy új
Kegyetlen hadsereg, megszálló állam, háttérhatalom, Moszad. Bármi, amit a korszak fantáziája éppen megkíván. Mára a progresszív köntösbe csomagolt antiszemitizmus eszközrendszere, a hívószavak és csatornák lecserélve, befrissítve, hogy ne csípje a fiatalok szemét. A „cionista” szó lett a szürkezóna, ahol az ősi gyűlölet és a modern aktivizmus szótára összecsúszik.
Kurvára nagy kontrasztú vörös vonal van a legitim kritika és az antiszemitizmus között.
Aki ezt szándékosan elkenhető szürke zónának gondolja, az az ócska, ósdi zsidógyűlöletet csomagolja újra, korszerűbb formában. Lehet rá új szavakat ragasztani, menőbb betűtípussal kiírni, filtert adni, matricát, workshopot, tüntetőtáblát készíteni hozzá, ettől ez még ugyanaz az évszázadok óta használt, átcsomagolt zsidógyűlölet.
Kurvára nem hiányzik egy új antiszemita kampány szélbalról. Félmillió zsidó hiánya tanúsítja, hogy Magyarországnak már van egy nyomorúságos antiszemita hagyománya széljobbról. Nem hiányzik egy új.
Progresszív barátaimnak jelzem: az ország nem attól lesz jobb (pláne nem a békés palesztinoké) ha két irányból gyűlölik benne ugyanazt a kis zsidó közösséget:
az oldskulok azért, mert még itt vannak, a magyarok helyén. A newskulok azért, mert már Izraelben élnek, a palesztinok helyén. Lásd még: sapka, nem-sapka, koki.
Csak első látásra kiállás ez a békés palesztinok ügye mellett. Ne tévesszen meg senkit a kefija, sem a humanitáriusan hajózó „elrabolt” influenszer.
Második ránézésre már inkább a szabad társadalmakat szétrepesztő, generációkat és közösségeket egymásnak ugrasztó, szovjet-orosz gyökerű, Hamász-terror kompatibilis, ajatollah-szagú nyugatellenes propaganda.
Ez az egész kurvára nem oké.
No pasaran!
Ám Izrael cháj! עם ישראל חי!
Az írás eredetileg a szerző Facebook-oldalán jelent meg, azt a szerző engedélyével közöljük. Képünk a tavaly októberi, Nyugati téri palesztinpárti tüntetésen készült. Fotó: Hende Olivér, Neokohn.
Darányi András összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
