A Fauda zseniálisan mutatja be az izraeli és a palesztin titkosszolgálati vezető rendszerszintű éleslátását és azt a pragmatikus bölcsességet, ahogy együttműködnek egy nagyobb ellenség a Hamasz, az Iszlám Dzsihád vagy a Szíriából átszivárgó ISIS ellen.
Már rég lemondtam a Netflixemet, mert így sem érem magam utol az olvasnivalóimmal, viszont nemsokára jön a Fauda 5. évada, ami miatt kénytelen leszek előfizetni újra egy hónapra.
Annak érdekében, hogy árnyaljuk a magyar közbeszédben eluralkodott, sematikus fekete-fehér kliséket a palesztin/izraeli szimpatizáns/ellenes körökben érdemes felelevenítenünk a Fauda első négy évadát kicsit elemzői szemmel.
Számomra a legizgalmasabb figura nem a szívtipró Sagi vagy a sármos Doron, hanem a szürke eminenciás Gabi Ayub (Itzik Cohen) a Sin Bét, izraeli belbiztonsági szolgálat palesztin részlegének vezetője és Abu Maher, a Palesztin Hatóság, Ciszjordániai Megelőző Biztonsági Szolgálat feje.
Az epizódok zseniálisan mutatják be a két ember rendszerszintű éleslátását és azt a pragmatikus bölcsességet, ahogy együttműködnek egy nagyobb ellenség a Hamasz, az Iszlám Dzsihád vagy a Szíriából átszivárgó ISIS ellen.
Mindkettőjük érdeke azonos, a Hamász térnyerésének megakadályozása Ciszjordániában. (A 2007-es gázai puccsban a Hamász fegyveresei módszeresen kivégezték a Fatah tisztviselőit. Egy hét alatt több, mint 600 palesztint öltek meg.)
Fauda: hídépítés közös kulturális kódokkal
Abu Maher tudja, hogy a Hamász nem osztozik a hatalmon, ha Ciszjordániában átveszik az irányítást, a Palesztin Hatóság teljes vezetését likvidálják vagy elűzik.
Gabi és az izraeli védelmi apparátus számára a Palesztin Hatóság összeomlása egy logisztikai és diplomáciai katasztrófa lenne. Ha Abu Maher kiesik, nincs többé palesztin rendőrség, vízügyi igazgatás vagy egészségügy. Izraelnek közvetlenül kellene gondoskodnia 3 millió palesztin napi ellátásáról. Ez több milliárd sékeles extra kiadást és hatalmas emberi erőforrást igényelne.
Abu Mahernek együtt kell működnie Izraellel, hogy fenntartsa a rendet és megvédje a Palesztin Hatóságot és persze saját magát a Hamásztól.
Ha Izrael nem segíti őt, a Hamász átveszi a hatalmat és sokukat ismét kivégzik. Kényszerpályája, hogy Izrael az egyetlen szövetségese. A paradoxon tehát az, hogy egymás túlélésük záloga a másik talpon maradása.
Gabi zsenialitása abban áll, hogy tökéletes arab dialektusával és a közös kulturális kódokkal teremt hidat az ellenségei között, hogy a konfliktus mélyén is létezzen egy bizalmi csatorna, ami politikai szinten elképzelhetetlen lenne.
Míg Gabi és Maher a rendszer status quo-jának fenntartói, a Hamász karakterei ennek a destabilizátorai.
Abu Ahmad, a Párduc célja egy olyan volumenű támadás kivitelezése, amely kényszerpályára tenné Izraelt. Tudja, hogy egy ilyen esemény után a válaszcsapás olyan mértékű lenne, ami végleg felszámolná a Palesztin Hatóság maradék legitimációját és totális háborúba sodorná a régiót.
A másik Hamász karakter, aki végül kivégzi mesterét a Párducot, Walid El Abed, céljai sokkal inkább személyesek és hatalomcentrikusak, ami jól mutatja a következő terrorista generáció veszélyes kiszámíthatatlanságát.
Ezt spékeli meg az ISIS szíriai szárnyából átszivárgó Al-Makdiszi/Nidal figurája, amellyel a konfliktus binárisból többpólusúvá válik.
Jobb az ördög, akit ismersz, mint, akit nem
Gabi számára a Fatah egy kezelhető, intézményesített ellenség. Van hierarchiája, vannak politikai céljai, és ahogy Abu Maher példája mutatja, vannak alkupozíciói. Walid vagy Nidal ezzel szemben nihilista és apokaliptikus, nem akarnak alkudni, csak pusztítani, és ezzel a saját hatalmukat legitimálni.
A legveszélyesebb pont, amikor egy brutális entitás (Hamasz) mellett egy még brutálisabb szereplő (ISIS) jelenik meg a színen, mert akkor az előbbinek is keményítenie kell, hogy ne tűnjön puhának vagy árulónak a saját bázisa szemében. Ez az, ami elindít egy brutalitási eszkalációs spirált.
Remekül modellezi a film, mikor Abu Maher fia a 2. évadban radikalizálódik a generációs különbség és a mélyebb társadalmi elégedetlenség hatására.
A Fatah, az ISIS sejtek vagy a Hamász politikai és katonai szárnya egymás elleni harcai igen véresek a valóságban. (A Hamász rendszeresen végez ki palesztinokat a nyílt utcán, akiket azzal vádolnak, hogy Izraelnek vagy a Fatahnak kémkedtek. Ezek a rituális kivégzések a társadalmi megfélemlítés eszközei. A 2007-es gázai polgárháború a modern palesztin történelem legvéresebb belső traumája, ami radikálisan módosította a palesztin társadalom belső kohézióját.)
Míg Gabi Ayub és Abu Maher a hálót szövi, Doronék azok, akik elvágják a hálót fenyegető szálakat.
Doron egysége a Mista’arvim a mindenféle terrorhálózatok vezetőinek, bombakészítőinek vagy operatív irányítóinak felkutatása és kiiktatása a feladata.
A folyamatos műveleti kontroll egy darabig képes volt a rendszerszintű stabilitás fenntartására. Egyben megakadályozta a biztonsági architektúra és a palesztin civil adminisztráció teljes összeomlását is.
A film jól ábrázolja, hogy paradox módon ezek az akciók mégis a palesztinok bizalmatlanságát mélyítik, a célzott likvidálások pedig hatalmi vákuumot és radikalizációs hullámot hagynak maguk után.
Miközben a Mista’arvim-lét főhőseinknek is egy állandó pszichológiai teherrel jár, ahol az álcázás kognitív disszonanciája végül saját magukat is totálisan felőrli.
Van még egy izgalmas szereplőnk, akiről nem írtam, ő a gázai Juszuf egy még komplexebb problémával. Róla majd holnap.
Neked ki a kedvenc karaktered a Faudában?
Fotó: Yes Studios. Dr. Kornéli Beáta összes cikkét itt találja.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
- 13:30
2022. január 23. - 20:002021. december 28.
- 18:002023. január 30.
