Még néhány hét, és az iráni rezsim belátható időn belül senkit tud újra megfenyegetni – állítja Douglas Murray. A neves brit politikai kommentátor szerint Európa lehetne hálásabb is Trumpnak, ahhoz képest, hogy Irán őket jobban fenyegeti, mint Amerikát.
Donald Trump kritikusai szerint nincs ok arra, hogy Amerika háborút folytasson az iráni terrorista rezsim ellen. Amerika ellenségei szerint az Egyesült Államok valójában vesztésre áll a háborúban – írja a New York Postban megjelent véleménycikkében a neves brit konzervatív kommentátor, Douglas Murray, aki szerint Trump azt csinálja Iránban, ami szükséges.
Murray szerint az amerikai elnök szerdai esti, a nemzethez intézett beszéde fontos volt, „hiszen a sok fecsegés és téves értelmezés közepette fontos volt újra megerősíteni néhány alapvető igazságot”.
A legnyilvánvalóbb pedig az, hogy a terrorizmus világszerte legfőbb támogatójának, az iráni rezsimnek soha nem szabad megengedni, hogy atomfegyverekhez jusson.
Douglas Murray: Trump teljes joggal csap le Iránra
Murray szerint nem véletlen, hogy korábban a republikánusok és a demokraták között konszenzus volt ebben a kérdésben. Először is azért, mert az ezredfordulós mullahok valószínűleg bevetnék a nukleáris fegyvereket.
Lehet, hogy az övék az egyetlen olyan rezsim a világon, amely számára a „kölcsönös biztos pusztítás” kifejezés vonzó lehetőségnek tűnik – fogalmaz a szerző.
Másrészt, ha az iráni rezsim valaha is atomfegyverekhez jutna, akkor a Közel-Kelet minden más országa is sietne atomfegyverek beszerzésével. Ez azt jelentené, hogy a világ leginstabilabb rezsimje a világ legveszélyesebb fegyvereivel lenne felszerelve. Ezzel pedig egyetlen jövőbeli generáció sem tudna együtt élni – hangsúlyozza.
A demokraták és a republikánusok kormányai egyaránt megpróbálták rábeszélni az irániakat, hogy hagyjanak fel nukleáris programjukkal – emlékeztet Murray. De az irániak újra és újra csak időt akartak nyerni. Húzták az időt Barack Obamánál és ugyanezekkel a végtelen tárgyalásokkal húzták az időt az európaiak előtt is.
Eközben pedig végig eltitkolták, hogy valójában mit csinálnak. Azaz nem a polgári energiaprogramhoz szükséges szintre dúsították az uránt, hanem fegyverkezési célra alkalmas szintre.
Vagy olyan szintre, amelyről hetek alatt fegyverkezési szintre tudtak volna lépni, ahogyan az irániak dicsekedtek is Trump tárgyalócsoportjának a háború kezdete előtt.
Gyors és hatékony csapások, számos eredménnyel
Az a háború, amelyet az amerikai hadsereg az elmúlt hónapban Irán ellen folytatott, az egyik leggyorsabb és legpusztítóbb háború a konfliktusok történetében.
A terrorista kormányzat számos vezetőjét és az infrastruktúra jelentős részét megsemmisítette. Beleértve a Legfőbb Vezetőt is (akit – mint sok terrorista vezetőt – nem könnyű pótolni). A fennmaradt nukleáris programot szinte teljesen tönkretette. És az iráni ballisztikus rakétakészletet is megsemmisítette.
Aki ebben kételkedik, annak csak annyit kell megfigyelnie, hogy az iráni rezsim az elmúlt napokban milyen kevés rakétát tudott kilőni a háború kezdetén tapasztalt aktivitáshoz képest.
A Közel-Keleten és Európában már régóta tudatában voltak annak, hogy ez a lépés előbb-utóbb meg kell történjen. Csak éppen kevés ország volt hajlandó tenni valamit ez ügyben.
Teljes tévedés, hogy ez „nem Európa háborúja”
A kevesek egyike, aki ezt nyilvánosan is elismerte, a német kancellár volt, aki tavaly nyáron – amikor az amerikai és izraeli pilóták először indultak Irán atomreaktorai felé – kijelentette, hogy ők végzik el a világ „piszkos munkáját” mindenki más nevében. Ez teljesen igaz – hangsúlyozza cikkében Murray.
Éppen ezért, amikor más „világvezetők”, mint például a brit Keir Starmer, azt állítják, hogy ez nem az ő háborújuk, nem is tévedhetnének nagyobbat. Sőt, ez sokkal inkább az ő háborújuk, mint az Egyesült Államoké.
Az iráni rakéták inkább fenyegetik a brit érdekeket, mint az amerikaiakat. És Irán terrorista megbízottjai aktívabbak Európában és az Egyesült Királyságban, mint Amerikában voltak.
Csakhogy a szerző szerint az Egyesült Királyságnak, az európaiaknak és másoknak sincs meg a katonai erejük vagy a politikai akaratuk ahhoz, hogy bármit is tegyenek ez ellen a fenyegetés ellen. Abban reménykedtek, hogy egy nap az Egyesült Államok leveszi a vállukról ezt a problémát. Ellenkező esetben tétlenül ültek volna, miközben az ajatollah egyre közelebb került a bomba megszerzéséhez.
Még pár hét, és az iráni rezsim a belátható jövőben már senkit sem fog tudni fenyegetni. Talán egy kicsit később maga a rezsim is megbukik. Ez a döntés az iráni nép kezében van. De egyelőre az amerikai légierő pilótái nemes feladatot látnak el az egész világ érdekében. És nem csupán a mai generáció, hanem a jövő generációi számára is. Büszkék lehetünk rájuk – hangsúlyozza Douglas Murray.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.





