Az Irán-szerte zajló, egyre kiterjedtebb tüntetések nyomán Izrael politikai és katonai vezetése felgyorsította a felkészülést egy esetleges, hirtelen kirobbanó többfrontos konfliktusra. Az izraeli biztonsági apparátus az iráni belső feszültséget üdvözli ugyan, ám azt nem pusztán Teherán belügyének tekinti, hanem olyan regionális kockázati tényezőnek, amely gyorsan katonai eszkalációba torkollhat.
Magas rangú izraeli források szerint az iráni demonstrációkat az Izraeli Védelmi Erők, a hírszerzés és a miniszterelnöki hivatal folyamatosan, valós időben figyeli. Benjamin Netanjahu jelenleg Miamiból tart rendszeres biztonsági egyeztetéseket, amelyek középpontjában az áll:
fennáll-e annak veszélye, hogy az iráni rezsim a belső nyomást külső katonai akcióval – közvetlenül vagy megbízottjain keresztül – próbálja levezetni.
Az izraeli értékelés egy régi mintázatra épül. Amikor az Iszlám Köztársaság komoly, gazdasági és társadalmi rétegeken átívelő belső tiltakozással szembesül, a hatalom gyakran külső ellenségkép felé tereli a figyelmet. Izraelben attól tartanak, hogy Teherán egy Izrael elleni konfrontációval igyekezhet nacionalista mozgósítást kiváltani és igazolni a belső elnyomás fokozását.
Gyors eszkalációra szabott katonai készenlét
Ennek nyomán az IDF felgyorsította felkészülését egy úgynevezett „kitörési forgatókönyvre”, amely egy váratlan, több hadszíntéren egyszerre kibontakozó háborút feltételez.
A védelmi tervezés jelenleg három, egymással szorosan összefüggő térséget kezel egységes rendszerként: Iránt, Libanont és Júdeát és Szamáriát.
A fenyegetési rangsor élén továbbra is Irán áll. Az izraeli vezetés szerint a belső instabilitás akár közvetlen iráni lépéseket, akár a legfontosabb proxy, a Hezbollah aktivizálását is kiválthatja.
Bár a libanoni terrorszervezet képességeit az elmúlt időszak izraeli csapásai gyengítették, továbbra is ez jelenti Izrael határain a legsúlyosabb hagyományos katonai fenyegetést.
Ezzel párhuzamosan Júdeát és Szamáriát is potenciális gyújtópontként kezelik, különösen abban az esetben, ha iráni vagy regionális szereplők szándékosan próbálnák fellobbantani az erőszakot egy szélesebb körű eszkaláció részeként.
Új többéves katonai terv – két párhuzamos pálya
A felkészülés egy új, 2030-ig szóló többéves katonai terv keretében zajlik, amelyet az IDF vezérkari főnöke, Eyal Zamir irányít. A hadsereg tudatosan két pályán halad: hosszú távú haderőfejlesztésen és azonnali műveleti készenléten.
A kiindulópont az a feltételezés, hogy Izraelnek nem feltétlenül lesz ideje kivárni a terv véglegesítését, mielőtt újabb súlyos konfliktussal kell szembenéznie.
Emberi erőforrás és az űr mint új hadszíntér
A stratégia két kulcsterületre épül. Az első az emberi erőforrás. Több mint két év intenzív, többfrontos harc után az IDF komoly terheléssel, tartalékos fáradtsággal és hosszú távú fenntarthatósági kérdésekkel küzd. A terv hangsúlyosan foglalkozik a kiképzéssel, a vezetésfejlesztéssel és a gyors mozgósítás képességével anélkül, hogy ugyanazokat az egységeket ismételten túlterhelnék.
A második, sokkal átalakítóbb elem az űrhadviselés. Az IDF először kezeli az űrt önálló hadszíntérként a szárazföld, a levegő, a tenger és a kibertér mellett. Ez magában foglalja a műholdak védelmét, a hírszerzési képességek bővítését, valamint annak előkészítését, hogy szükség esetén ellenséges műholdakat is célba vehessenek. A tervezés kiterjed arra is, hogy a jövőben űrből indított rendszerek földi célpontok ellen is bevethetők legyenek.
Óvatosság a nyilvános kommunikációban
Az izraeli vezetés szándékosan visszafogott az iráni tüntetésekkel kapcsolatos nyilatkozatokban.
A miniszterelnökhöz közel álló források szerint bármilyen nyílt izraeli támogatás ürügyet adhatna Teheránnak arra, hogy külső beavatkozásra hivatkozva támadást indítson.
„Egy rendkívüli belső eseményt látunk kibontakozni Iránban, de még korai megmondani, ez miként csapódik le katonai értelemben” – fogalmazott egy magas rangú izraeli tisztviselő.
Szűkülő mozgástér, gyorsuló válságok
Az izraeli biztonsági gondolkodásban az iráni zavargások egyértelmű üzenetet hordoznak: a regionális környezet gyorsan és kiszámíthatatlanul változik. Akkor is, ha az iráni belső válság nem vezet azonnali eszkalációhoz, Izrael számára egyre kisebb a stratégiai mozgástér a tétlenségre. Az IDF olyan jövőre készül, ahol a konfliktusok gyorsabban robbannak ki, egyszerre több térségre terjednek ki, és a válaszlépéseknek a városi utcáktól egészen a világűrig kell terjedniük.





