Kína látszólag a háttérben marad, de növekvő gazdasági érdeklődést mutat Gázával kapcsolatban.
Miközben a nemzetközi közösség egyre intenzívebben foglalkozik a Gázai övezet újjáépítésének kérdésével, egyre világosabbá válik: Peking komoly anyagi lehetőséget lát az újjáépítésben, amelyet mintegy 23 ezer milliárd forintra becsülnek.
Kína megtalálta a hátsó ajtót
Washington vezeti a diplomáciai egyeztetéseket, de Katar és Törökország feltűnő aktivitása is azt jelzi, hogy mindkét ország igyekszik jelentős befolyást szerezni a térség gazdasági és politikai folyamataiban. A „Globes” által megszerzett ENSZ-dokumentumok azonban egy további, eddig háttérben maradt szereplő növekvő gazdasági érintettségére mutatnak rá: Kínára.
Miközben Peking nyilvánosan hallgat a gázai eseményekről, megtalálta azt a „hátsó ajtót”, amelyen keresztül részesülhet az újjáépítés óriási bevételeiből, amelyet mintegy 23 ezer milliárd forintra becsülnek. A folyamat egy tavaly áprilisban kiírt ENSZ-tenderrel indult: az UNOPS mobil otthonok beszerzésére írt ki pályázatot, amelyet egy kínai vállalat nyert, 50–60%-kal olcsóbb ajánlattal a második helyezetthez képest.
A győztes, a kelet-kínai Csingtaoból származó Heike, hűtési termékekkel is foglalkozik, a mobil otthonok pedig nappalival, hálószobával és zuhanyzós fürdővel rendelkeznek. Bár akkoriban a tűzszünet és az újjáépítés még távoli lehetőség volt, a háború lezárultával a folyamat felgyorsul.
Mindenki profitálni akar Gáza újjáépítéséből
Az ENSZ Fejlesztési Ügynöksége (UNDP) nemrégiben újabb tendert hirdetett 45000 mobil otthonra. A pályázók között Olaszország, Egyesült Királyság, Szomália, Jordánia és Szaúd-Arábia cégei is megjelentek. Az ajánlatok között hatalmasak a különbségek: a palesztin Retaj 50,9 milliárd forintos ajánlattal a legalacsonyabb volt, az izraeli Mzmuriya 78,9 milliárd forinttal követte, majd a török Dorce 86,2 milliárd forinttal, az emirátusi DP World 136,2 milliárddal, míg az amerikai FTR 170 milliárddal pályázott. A hét elején nyilvánosságra hozott eredmények szerint a tizenkét legalacsonyabb ajánlat közül kilenc palesztin céghez tartozott (köztük a hét legolcsóbb), kettő egyiptomihoz, és egy kínai vállalathoz – a Shandong Weichanghoz. Egy a tender szerkezetére rálátó forrás azonban úgy nyilatkozott a Globesnak:
„Ezek a cégek, legyenek palesztinok vagy egyiptomiak, mind kínai árut használnak.”
Kína részvétele összefügg az Izraellel szembeni, háború alatti ellenséges retorikájával is, amely nem csupán diplomáciai szinten jelent meg. Mint a Globes feltárta: a kínai Cosco hajózási vállalat volt az egyetlen nagy cég, amely engedelmeskedett a húszi lázadók felszólításának, és nem kötött ki izraeli kikötőkben. Emellett, miközben a Trump-adminisztráció Irán ellen lépett fel, Kína továbbra is importálta az iráni olajexport több mint 90%-át.
Kreatív működési mód
A kérdés adódik: hogyan lehet nyereségesen működni ilyen drasztikusan alacsony árajánlatok mellett? A válasz az állami támogatásokban keresendő. A kínai kormány 2027-ig 100%-ban fedezi az exportáló cégek logisztikai költségeit, továbbá a kivitt árucikkek értékének 40%-át is támogatja. Ez azt jelenti, hogy egy kínai vállalat akár 40%-kal csökkentett áron versenyezhet – az állam finanszírozásának köszönhetően.
Hszi Csin-ping rendszere horizontális kedvezményeket is biztosít: a célországban kivetett vámok mintegy 15%-át visszatéríti ösztönzőként. A munkaerőlánc egészét az állam támogatja: fedezi a nyersanyagok Kínába szállításának költségeit, a feldolgozógépek árát, és további támogatást biztosít az iparági munkavállalóknak. A Gázai övezetre vonatkozó kínai modell lényege, hogy az egyes termékelemeket Egyiptomba szállítják, ahol a végső összeszerelés zajlik.
„A rafahi határátkelő királya”
A folyamat már nem pusztán áruszállításról szól: El-Arís közvetítésével alapvető termékek és nyersanyagok széles köre jut az övezetbe. Ehhez a kínaiak befolyásos helyi szereplőket használnak. Az UNDP egyik tenderét az Abnaa Sinai nyerte, amelyet Ibrahim Al Organi vezet, a Sínai-félsziget meghatározó beduin figurája, Mahmúd el-Sziszi – egyiptomi hírszerző tiszt és az elnök fia – közeli barátja.
Al Organit korábban börtönbüntetésre ítélték, 15 éve szabadult, és mára Egyiptom egyik legbefolyásosabb vállalkozójává vált. A Financial Times szerint minden olyan vállalkozás, amely árut akart bejuttatni a Gázai övezetbe, kénytelen volt az Organi-csoportot igénybe venni. A háború alatt a Gázából menekülőkön is profitált, állítólag 1-1,5 millió forintot kért fejenként a Sínai-félszigetre való átjutásért.
A Middle East Monitor szerint az el-Sziszi fiú jelentős szerepet játszott az Organi-birodalom felépítésében, amely szoros kapcsolatot ápol az egyiptomi Nemzeti Projektszolgálati Szervezettel és a hadsereg Mérnöki Igazgatóságával. Ez jól látszik abban is, hogy a rafahi határátkelő fejlesztésének feladatát az Abnaa Sinai kapta, még abban az időszakban, amikor Egyiptom volt a létesítmény fő felügyelője. Al Organit „a rafahi átkelő királyaként” emlegették – írja a francia Le Monde.
